Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Kistérségi együttműködést segítő fejlesztési folyamat
Szerző:	Pósfay Péter
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1995
Szám:	2
Oldalszám:	7. p.-8. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	kistérség fejlesztés, fejlesztői módszer, módszer
Megjegyzés:
Annotáció:	A fejlesztői folyamatban kidolgoztunk egy programot, elemeiben próbáltunk felépíteni egy cselekvési sort, mely irányvonalat adhat egy térség számára az együttműködés formáira.

kistrsem.txt

Kistérségi együttműködést segítő
fejlesztési folyamat


Kistelepüléseken végzett feltáró munka során gyakran merül fel az együttműködés szándéka olyan problémák megoldásának keresésekor, melyek azonosak, vagy hasonlóképp jelentkeznek egymáshoz közeli településeken. A tényleges együttműködésig azonban többnyire hosszú az út. Erősen élnek még a korábban egymáshoz kényszerített körzetekben azok a viták, amikre a közös tanács munkájában jelentkeztek, később az önkormányzatok felállásakor pedig a vagyonelosztás harcában felerősödtek. Ezek kölcsönös sérelmekhez, egyes esetekben feloldhatatlannak látszó ellentétekhez vezettek. Ilyen környezetben valóban nehéz - még az együttműködés szükségességének felismerése után is - közösen keresni, s megtalálni a bajok orvoslását. Szükség van arra, hogy - kezdetben külső segítséggel - az érintettek rávezessék önmagukat az együttműködés útjára, hogy később már a sérelmek félretételével valóban együtt legyenek képesek a megoldások megtalálására.
Most, amikor az új területfejlesztési és rendezési törvény előkészítésének szakaszában vagyunk, fontos lenne megtalálni azokat a térségi kapcsolatokat, melyek természetszerűen vezethetnek kistérségi, regionális, majdan esetleg megyei fejlesztési programok kidolgozásához. Jó lenne elérni, hogy a majd középszinten elkészülő koncepciók természetes körzetek kistérségi koncepcióiból építkezzenek, s ne mesterséges határvonalak mentén "kényszerüljenek" a települések valamiféle fejlesztési együttműködésre. Ellenkező esetben megint csak a nagyobb, erősebb, jobb feltételekkel rendelkező települések akarata (érdeke) érvényesül ezekben a térségekben, s elsikkadhatnak azok az értékek, erőforrások, kitörési pontok, melyek a kisebb, vagy hátrányos helyzetű településeken megtalálhatók. Ezzel együtt elveszhet az itt élők akarata, hozzájárulása a közös program megvalósításában, s így mindenképp felemás, a lehetségesnél erőtlenebb lesz maga a fejlesztési program is - a benne részt vevő települések egy része megint úgy érezheti, hogy rajta kívül, esetleg akaratával ellentétben történnek meg a dolgok...
Mindezek érdekében kidolgoztunk, elemeiben kipróbáltunk egy cselekvési sort, mely irányvonalat adhat egy térség számára az együttműködés megvalósításában.
Ezt a folyamatvázlatot ismertetjük, megjegyezve, hogy természetesen az adott térség (a benne részt vevő települések, a helybéli adottságok) sajátosságai a részleteket sokban befolyásolhatják, sőt egyes elemek nagyobb jelentőséget, mások kisebb hangsúlyt kaphatnak a folyamatban.

Célkitűzések:
- A helybeli polgárok bevonásával térségi kapcsolatok lehetséges formáinak feltárása
- A hagyományos közösségi kapcsolatok (egyesületek, baráti körök, szakmai közösségek, önkormányzati testületek) együttműködési tapasztalatainak integrálása a település-közi együttműködések gyakorlatába
Egy adott fejlesztői folyamaton belül kitűzhető célok továbbá:
- A helyi (kistérségi) erőforrások feltárása
- Az igények, szükségletek feltárása - értelmezése
- A fejlesztés irányának meghatározása
- Fejlesztési stratégia kidolgozása
- Feladatorientált munkacsoportok felállítása, működésük segítése.

A megvalósítás folyamata
A felsorolásban külön pontban szedett gondolatok egyúttal egy-egy találkozás, közös együttlét alkalmait is jelentik. Esetenként - a téma feldolgozásának igénye szerint - egy-egy gondolatkör feldolgozása több találkozási alkalmat is jelenthet, de a résztvevők és a körülmények adta lehetőségek között természetesen több szakasz időben össze is vonható.

I. A folyamatban részt vevők, az érdekeltek megszólítása (humán erőforrások)
Mindenekelőtt azokat az embereket kell megtalálnunk, akik részben hagyományos módon kötődnek településükhöz (ill. a térséghez), részben előmozdítói lehetnek társadalmi mozgásoknak, folyamatoknak. Számításba vehetők: a jelenleg funkcióban lévő képviselők, tisztségviselők, a település által számon tartott "hiteles" emberek, véleményformáló, normateremtő személyek (akár foglalkozásuk, akár helybéli tradíciók alapján örvendenek tekintélynek).
Kezdetben csupán a mindenki által ismert (elismert) személyek megszólítása indokolt, településenként 3-6 fő (célravezető, ha az első találkozás alkalmával nem haladja meg a létszám a 20-25 főt).

II. Bevezetés, ráhangolás, célmeghatározás
A vélhetően közös cél(ok) elérése érdekében az együttműködés fontosságának felismertetése, az erre való ösztönzés alkalma ez. Itt derülhet ki, melyek azok a célkitűzések, melyek azok az érdekek, melyek valóságos együttműködést inspirálnak az adott körben - illetve, hogy a meghívottak teljes köre hajlik-e a felvetett célkitűzés mentén való együttműködésre.
Meghatározó eleme a találkozásnak, hogy a jelenlévők szabadon választhassák, alakíthassák ki azokat a célkitűzéseket, melyeket fontosnak tartanak.

III. Problémameghatározás - csoportosítás - rangsorolás
A folyamatnak ebben a szakaszában (akár több alkalom igénybevételével is) mindazoknak a problémáknak a meghatározása, összegyűjtése történik, melyek kellemetlenséget jelentenek a településen élőknek. Az egyéni gyűjtőmunkát, közös csoportosítási fázis követi, majd nominális csoportmódszerrel ezeknek a problémacsoportoknak további elemzése, pontosítása történik. Ezután súlyozással fontossági sorrend felállítását végzik el.
A gyűjtőmunka településenként kezdődik, majd a csoportosítás során térségi összegzést nyer - különválasztva a speciálisan egy-egy települést érintő gondokat.
Fontos, hogy valamennyi nevesített probléma (és problémacsokor) minden résztvevő számára azonos gondolati tartalmú legyen - a későbbiek során ne kelljen magyarázatokba bonyolódni, a "ki mit ért rajta?..." kérdés kapcsán.

IV. Jövőkép felállítása
Az előző találkozón részt vevők körét bővíthetjük azokkal, akiknek bevonását a kezdettől együtt dolgozók javasolják.
A találkozón azt a jövőképet álmodják meg a résztvevők, melyet a települések akkor érhetnének el, ha a jelenlegi gondok megszűnnének. Ebben a fázisban már megjelennek a reális alappal rendelkező gondolatok is, valamint azok az álmok, melyeknek realitását még mindenki megkérdőjelezi.
Fontos szempont, hogy ne zárjuk ki egyetlen gondolat megvalósíthatóságának lehetőségét sem, mert ezzel a későbbi tervezésnek merevítjük meg a korlátait.
Egyéni gyűjtőmunka, kiscsoportos összegzéssel, nagycsoportban elvégzett kiegészítésekkel mind az egyes településekre, mind a térségre ad jövőképet.

V. A realitások számbavétele
Az előző alkalommal együtt dolgozók részvétele ajánlatos ezen a találkozáson is.
Ez az alkalom megfelelő időhatár(ok) felállításával a korábban kialakított jövőképből valóban megvalósítható dolgok számbavétele kiscsoportos feladatmegoldással. Az összegzést nagycsoportban végzik el a résztvevők - a megfelelő kiegészítéseknek teret adva.
Az együttgondolkodásnak ebben a szakaszában még mindig az ideális feltételekkel számolunk.

VI. A realitások elemzése, csoportosítása (tárgyi, gazdasági erőforrások)
A II. szakaszban kitűzött célokat és a jövőképből visszabontott realitásokat vetjük egybe - szükség szerint kiegészítjük (konszenzus esetén) a korábbi célkitűzéseket.
Nagycsoportban elvégezzük a realitások csoportosítását, rangsorolását (ennek szempontja a fontosság, ill. az időbeni megvalósítás üteme). Kiválasztjuk a térség számára fontos feladatcsoportokat - ezekre munkacsoportokat szervezünk, a további munka már ezekben folyik. Teendő: a reálisan megvalósítható feladatok pontosítása, ütemezése, a szükséges feltételek számbavétele, ezek közül a már meglévő feltételrendszer meghatározása, ill. a még hiányzók forrásainak megjelölése.
Az együttgondolkodásnak ebben a szakaszában nincs még külső szakértő, a jelenlévők végzik el a problémamegoldás teendőit. Ez a szakasz egyúttal a fejlesztés fő irányának "visszaigazolása", a stratégiai terv vázának elkészítése is.

VII. Felelősségvállalás, a gyakorlati munkát végző csoportok létrehozása
Ebben a fázisban hozzuk létre azokat a munkacsoportokat, melyek a továbbiakban együtt fognak dolgozni, illetve amelyek külső szakértők bevonásával dolgoznak majd a stratégiai célkitűzések érdekében.

VIII. Komplex térségi fejlesztési terv kidolgozása
A munkacsoportok vezetőinek, valamint az időközben igényelt külső szakértőknek a bevonásával és az eddigi közös munka során felvetődött gondolatok, eredmények felhasználásával folyik a munka ebben a szakaszban.
Ennek részeként a helyben szükséges képzések, valamint a kiválasztott vezető(k), képviselő(k) beiskolázásának iránya és ütemezése is megvalósulhat.

IX. Folyamatkísérés
Nem hagyhatjuk magukra a munkacsoportokat, de meg kell hagynunk önállóságukat. Feladatunk a munkacsoportok működésének segítése, kommunikációjának megszervezése, a helyben kiképzett vezetők begyakoroltatásának segítése.
A vázolt folyamat a benne részt vevők aktivitásától, a helyi körülményektől függően két-három hónaptól egy-másfél évig tarthat. Minden elemében a helyi forrásokra, a térségben fellelhető "értelmesség"-re, az ott élők számdékaira támaszkodik. Az egyes szakaszokban néhány feladat-megvalósítás önálló folyamatként elválhat a főiránytól - ha ezt a körülmények és a részt vevők akarata lehetővé teszi. A külső források felkutatása már a kezdeti szakaszokban megkezdődik, s eredményes pályázat esetén a folyamat meggyorsítható.
A program rugalmassága lehetőséget biztosít bármilyen térségben való alkalmazásra - függetlenül a tájegységtől, gazdasági szerkezettől, benne részt vevő települések számától. Pósfay Péter

Parola archívum