Cím: | A közbizalom és a részvétel helyzete Magyarországon 2008 őszén |
Szerző: | Péterfi Ferenc |
Sorozatcím: | Parola |
Rovat: | |
Folyóirat: | Parola |
Állomány: | |
Év: | 2009 |
Szám: | 1 |
Oldalszám: | 11 |
A cikkben lévő |  |
Nevek: | |
Intézmények: | |
Települések: | |
Tárgyszavak: | közbizalom, felmérés, közösségi szerepvállalás, kérdések |
Megjegyzés: | |
Annotáció: | |
A közbizalom és a részvétel helyzete Magyarországon 2008 őszén
Az Állampolgári Részvétel Hete (ÁRH) országos rendezvényét negyedik éve szervezi a Közösségfejlesztők Egyesülete, a Civil Kollégium és a Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési Osztálya. Ez a programsorozat évről-évre jelentős civil aktivitásokat generál, összefogást az ország egész területén. Ezeknek a programoknak minden alkalommal része volt egy-egy szúrópróba-szerű országos kérdőíves felmérés, amit valamennyi megyében önkéntesek közreműködésével végeztünk a közbizalom és a részvétel hazai alakulásáról, mértékéről. Elöljáróban jelezzük, hogy a vizsgálat időpontjában szervezett rendezvénysorozat magában hordhatja annak a veszélyét, hogy az átlagosnál valamivel aktívabb társadalmi közegben történik az adatfelvétel, ami az itt regisztrált adatokat esetenként némileg befolyásolhatja. Ám a 2008-as évben a kérdezés helyszíneit is rögzítettük, hogy kontrolálni tudjuk ezt a feltételezést.
Közösségfejlesztéssel-közösségi munkával foglalkozó szakmai szervezeteinknek nem célja rendszeres szociológiai kutatások végzése, ám ehhez a társadalomfejlesztő munkához nagyon fontos, hogy reális képünk legyen a társadalmi tőke e meghatározó jellemzőjéről. Úgy véljük, ez a szúrópróba szerű vizsgálatunk hozzájárulás a hazai hasonló vizsgálatok alapján kialakuló mindenkori társadalomképhez.
Kérdezésünk legfőbb célja a közbizalom és a társadalmi aktivitás: a részvétellel kapcsolatos vélekedések, beállítódások és szokások megismerése; amelyek a közösségi viszonyokat, az embereknek a közügyek iránti elköteleződését, az együttműködés iránti vonzódásukat jelezhetik. Így volt ez 2008-ban is, amikor adatfelvételünkre a szeptember 22–28-ai héten került sor az ország valamennyi megyéjében.
Ebben az évben visszatértünk a két korábbi évben (2005 és 2006) már használt kérdéssorhoz – minimális változtatást eszközölve azokon. Így alkalmunk van összehasonlítani idei adatainkkal a korábban mért adatokat, s a változások trendjeire, irányaira következtetni. Ez a folyamat alkalmat ad arra, hogy miközben évről évre egyre bővül az ÁRH eseményeinek és résztvevőinek száma az országban, megkíséreljük azt is elemezni, hogy vajon együtt jár-e ez az aktivizálódás az állampolgári részvétel általános erősödésével?
Az előző évekhez hasonlóan 2008-an is elég nagyszámú: összesen 4120 kérdőív kitöltése történt meg a különböző helyszíneken. Kérdeztünk kis falvakban és városokban, nyilvános helyeken és iskolákban, rendezvényeken, de az utcán is megállítva embereket.
1. Mennyire bízik meg… (2008)
Egy társadalomban a közbizalom szintjét elsősorban az alapvető intézmények valamilyen szintű elfogadása vagy éppen elutasítása mutatja. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire bíznak meg, tekintik a sajátjuknak intézményeiket az állampolgárok. 1. táblázatunkban az öt alapvető állami közintézmény és a civil társadalom intézményesített rendszere kerül összehasonlításra.
1. tábla
| nagyon | eléggé | nem nagyon | egyáltalán nem | nem tudok erre válaszolni | Total |
| % | % | % | % | % | % |
| a rendőrségben? | 8,8 | 32,6 | 39,5 | 16,1 | 3 | 100 |
| az igazságszolgáltatásban? | 5,2 | 27,8 | 43,8 | 19,9 | 3,3 | 100 |
| a politikusokban? | 2,7 | 7,2 | 29,2 | 56,7 | 4,2 | 100 |
| a parlamentben? | 2,8 | 10,6 | 34,8 | 46,4 | 5,3 | 100 |
| az önkormányzatban? | 5,8 | 33,1 | 37,6 | 18 | 5,4 | 100 |
| a civil társadalomban, nonprofit szervezetekben? | 8,9 | 35,7 | 33,0 | 13,8 | 8,5 | 100 |
A rendőrség a korábbi vizsgálatokban is a bizalmi index egyik legjobb helyezettje volt.
 | | Az adatok szerint 2008 őszén is viszonylag kitüntetett bizalmi szerepet tölt be a rendőrség. A különféle fokozatú pozitív (nagyon, eléggé) és negatív (nem nagyon, egyáltalán nem) válaszok összevetése igazolja ezt az állítást: a két pozitív válasz aránya 41,4%, az elutasítóké együtt 55,6%, amely a bizalmi sorrendben a második helyet adja ennek a közintézménynek.
Ebben az összehasonlításban szintén viszonylag jó bizalmi arányt élveznek az önkormányzatok. 38,9% a pozitív választások összessége (a rendőrséghez képest már erősen eltérő belső arányokkal, tartalommal) és 55,6% az elutasítóké (akik nem nagyon, vagy egyáltalán nem bíznak bennük).
Érzékelhetően rosszabb ezeknél az igazságszolgáltatás megítélése, de ugrásszerűen növekszik a bizalmatlanság a Parlament intézményében, s kiugróan magas a bizalmatlanság a politikusok tekintetében. |
 | | A politikusoknál feltűnően sokan (56,7%) a teljes bizalommegvonást mutató negatív választ jelölték. Ez a mérték, már nem pusztán tartózkodást, gyanakvást, de a hiteltelenség nagyon komoly szintjét fejezi ki, azt, hogy egyáltalán nem számítanak rájuk.
Ezek a sorrendek és trendek az elmúlt években nagyon hasonlóan alakultak, de ami különösen feltűnő, hogy belső tartalmukban évről évre tovább romló eredményeket mutatnak. Árnyaltabb képet kapunk az alábbi táblánkból, amelyen a korábbi években mért eredményekből az egyes szereplőkre adott bizalmi pontok átlagát hasonlítjuk össze a 2008-assal, s így állítjuk azokat növekvő/csökkenő sorrendbe. |
2. tábla Mennyire bízik meg…?
| | 2005 | 2006 | 2008 |
| 1–4 átlagok (1= nagyon, 4= egyáltalán nem) | | |
| a civil társadalomban? | n.a. | 2,2 | 2,6 |
| a rendőrségben? | 2,7 | 2,5 | 2,7 |
| az önkormányzatokban? | 2,5 | 2,6 | 2,7 |
| az igazságszolgáltatásban? | 2,6 | 2,6 | 2,8 |
| a parlamentben? | 3,0 | 3,1 | 3,3 |
| a politikusokban? | 3,3 | 3,4 | 3,5 |
(Felhívjuk a figyelmet, hogy a számok a bizalom meglétét feltételező 1-es számtól fölfelé növekednek, azaz minél magasabb átlagot mutatnak, annál nagyobb a bizalmatlanság mértéke!)
Jól látható az évek múltával az egyes szereplők bizalmi helyzetének negatív változása, ami azt jelzi, hogy még az egyáltalán nem magas 2005-ös induló értékhez képest is folyamatosan tovább romlik az intézményekbe vetett állampolgári bizalom.
Érdekes a civil társadalom, a nonprofit szektor megítélése ebben a tekintetben. A civilek 2006-ban és 2008-ban is a bizalmi helyzet egyértelmű nyertesei: ők minden válaszféleségben határozottan nagyobb elfogadást és elismerést vívtak ki a társadalomból, mint az állami közintézmények. Ami feltűnő, hogy 2008-ra az ő elfogadottságuk is romlott, méghozzá a többi vizsgált szereplőhöz képest relatíve erőteljesebben.
Mi lehet ennek az oka? Ismereteink szerint 2008-ban nem történt olyan a társadalom egészét átható esemény, amely általános magyarázatul szolgálhatna, amely okot adhatott volna ilyen méretű bizalomcsökkenésre. Talán az elhíresült Zuschlág ügy lehetne ide sorolható, amit a közvélemény egyértelműen elítélt és amely komoly felháborodást váltott ki országos viszonylatban. De látni kell, hogy itt éppen a helyzet fonákja jelentkezik a civil társadalom megítélésében, hiszen a pártalapítványok és általában a pártok beavatkozása a civil társadalom ellenpólusáról történő romboló, eróziós hatás, amelytől megszabadulni szeretne ez a szektor. Vizsgálatunk ennek részleteit nem érintette, de megjegyezzük, az előforduló esetek csak tovább fokozzák a nonprofit szektor harcát, hogy ettől a szférától radikálisan különítsék el a civil tevékenységet teljesen nélkülöző pártalapítványokat és politikai befolyásszerzési kísérleteket, amelyek behatolásaikkal csak befeketítik, s a félrevezető bizalmatlanságot alakítják ki a valódi civil-nonprofit tevékenységet végző szervezetekkel szemben.
A civilek iránti bizalomvesztés növekedésnek nagyobb mértékét azzal magyarázzuk, hogy a mind szélesebb körűvé váló és egyre erőteljesebb mértékű társadalmi bizalmatlanság „magával ragadta és rántotta” a kérdéseinkben szereplő, az államtól független szektor intézményeit, illetve az előbbiekkel kapcsolatos bizalmatlanság egyszerűen átterjedőben van a civil-nonprofit világra is. Ez a szféra rendelkezik még bizalmi tartalékokkal, itt volt a legmagasabb „fogyásra alkalmas” arány, amely csökkenni képes – ellentétben a parlamenti és főként a politikai szereplőkkel, akik esetében a közbizalom ennél további leépülését már igen nehéz erős romlási adatokkal regisztrálni!
Mindazonáltal felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a civil-nonprofit szervezetek a pozitív választások mindkét fokozatában a legmagasabb értékeket kapták és az elutasító válaszok között pedig a leginkább mérsékelt minősítést!
Viszonylag magas (közel 9%) a civil társadalommal kapcsolatos vélekedések között azok aránya, akik nem tudnak erre a kérdésre válaszolni, vagy, mert nem érdekli őket ez a szektor, vagy/és, mert nem rendelkeznek erről megfelelő ismeretekkel. Két éve hasonló mértékű: 8,6% volt a tanácstalanok aránya ebben a kérdésben. Figyelmeztető, hogy közel 20 évvel a rendszerváltás után is ilyen nehezen válik ez a szféra megfelelő mértékben ismertté, a társadalmi élet, közérzet, s a közbeszéd részévé.
Az intézményekbe vetett bizalom és a részvétel lehetőségét megteremtő változtatási képesség esélyeit együttesen mutatják a következő kérdésekkel kapcsolatos eredmények. A participáció leginkább az állampolgárokhoz közeli viszonylatokban, a lakóhely még belátható terrénumában valószínűsíthető. Ez az a „társadalmi kiterjedtség”, az a dimenzió, amely a változtatás, a beleszólás és az eredményes kezdeményezés érzésének esélyeit jelentheti a polgárok számára. Már az előző kérdéscsokorból is a civil társadalom és az önkormányzat ehhez a (lokális) kapcsolatrendszerhez kötődött – az ott megnyilvánuló viszonylagos bizalom ezt jelezte. Következő kérdésünk már közvetlenül a lakóhelyre irányuló cselekvések lehetőségét kutatta.
2. Mit gondol, tud valamilyen befolyással lenni a lakóhelyét érintő döntésekre?
A válaszadók nem egészen egytizede gondolja határozottan úgy, hogy van/lehet valódi befolyása a lakóhelyét érintő döntésekre, s további 30% szerint van arra valamennyi befolyása. A két pozitív válasz összege 38,2%. A válaszolók 56,5%-a szerint egyáltalán nincs vagy nem nagyon van befolyása a helyi ügyekben.
Valamennyire megosztotta a fenti befolyás lehetőségének megítélését, hogy milyen közegben történt a megkérdezés. A kérdezés időpontjában zajló különféle civil rendezvényeken érzékelhetően jobb eredményeket mértünk, ugyanakkor fontos tapasztalat, hogy a különféle oktatási intézményekben (középiskola, főiskola, egyetem) érzékelhetően kevésbé hisznek a diákok a saját közéleti szerepvállalásukban, a lakóhelyi beleszólás esélyeiben.
Ebben a kérdésben is alkalmunk van a korábbi eredményekkel való összehasonlításokra.
3. tábla Mit gondol, tud valamilyen befolyással lenni a lakóhelyét érintő döntésekre?
| 2005 | 2006 | 2008 |
határozottan úgy gondolom
| 6,7 | 8,1 | 8,0 |
valamennyire úgy gondolom
| 29,1 | 30,6 | 30,2 |
|
| 36,6 | 36,3 | 32,6 |
|
| 23,8 | 21,3 | 22,9 |
nem tudok erre válaszolni
| 3,8 | 3,6 | 6,2 |
Láthatjuk, hogy 2005 óta nem történt jelentős és érdemi változás a helyi ügyekben való lakossági beleszólás lehetőségének megítélésében. Figyelemre érdemes, hogy a korábbihoz képest viszont elbizonytalanodást jelez az, hogy 2008-ban növekvő mértékű a „nem tudom” válasz!
Elemzésünkben ide kívánkozik kérdőívünknek egy későbbi nyitott kérdése, amely a részvétel lokális szintű esélyeiről, tapasztalatairól, illetve tartalmáról érdeklődött:
4. tábla Volt-e az elmúlt évben a lakóhelyén olyan probléma, melyet társaival együtt oldottak meg vagy szeretnének annak megoldásába beleszólni?
A kérdésre összesen 489 db válasz érkezett (az összes kérdőív12%-a), amit 13 féle választípusba csoportosítottunk.
| említések száma (db) | említések aránya (%) |
| Infrastruktúra | 123 | 25,2 |
| környezetvédelem | 82 | 16,8 |
| közösségi kérdések, aktivitás serkentése, programok szervezése | 46 | 9,4 |
| oktatás | 30 | 6,1 |
| közbiztonság | 24 | 4,9 |
| szociális helyzet | 22 | 4,5 |
| cigányok, etnikumi kérdés | 19 | 3,9 |
| sport, kultúra | 15 | 3,1 |
| politikai dolgok, hatalmi kérdések | 15 | 3,1 |
| ifjúsággal kapcsolatos dolgok | 11 | 2,2 |
| egészségügy | 8 | 1,6 |
| idősekkel kapcsolatos dolgok | 2 | 0,4 |
| egyéb válaszok | 92 | 18,8 |
| összesen | 489 | 100,0 |
Legtöbben az infrastruktúrával és a környezetvédelemmel kapcsolatos teendőket említették:
„Feltűnően alacsonynak tartjuk a szociális és az idősekkel kapcsolatos kezdeményezések számát.” „Nagyon hiányoznak társadalmi erőfeszítések az etnikai ügyekben és a fiatalok területéről is.”
A harmadik főkérdésünk már egyértelműen a közéleti, közpolitikai aktivitás jellemzőit firtatta.
3. Tett-e ilyen lépéseket az utóbbi 12 hónapban (2008)?
5. tábla (Az „igen”-nel válaszolók aránya) %?
| A kitöltés helyszíne | Téren-utcán, véletlen helyszínen | Iskolában | Az ÁRH keretében szervezett programon, rendezvényen | Összes |
| rendszeresen figyelemmel kísérte a helyi önkormányzat valamelyik tájékoztató csatornáját | 55,0 | 41,4 | 57,0 | 54,2 |
részt vett nyilvános gyűlésen vagy
találkozón | 23,1 | 16,1 | 36,0 | 26,5 |
felkeresett egy helyi önkormányzati
képviselőt | 24,2 | 9,7 | 29,6 | 23,8 |
| petíciót írt alá | 20,3 | 19,4 | 25,3 | 21,8 |
részt vett valamilyen tüntetésen vagy
tiltakozó megmozduláson | 8,5 | 7,1 | 13,0 | 9,9 |
felkeresett egy országgyűlési
képviselőt | 6,2 | 2,9 | 12,1 | 7,7 |
| most erre nem tudok válaszolni | 19,0 | 34,2 | 14,6 | 19,8 |
Általános tanulság, hogy a válaszolók több mint fele figyelemmel kíséri az önkormányzattal kapcsolatos információkat. Ezek nagyobbik része a helyi média (főként újság és TV) hangsúlyosabbá válását mutatja, s azt, hogy létezik egy erősödő tájékozódási szükséglet az állampolgárokban a követlen környezetük irányába. A kérdés érdekessége, hogy az önkormányzatoknak – a média és sajtótörvény értelmében – nem lehetnek saját médiumai. Persze tudjuk, hogy ennek ellenére a legtöbb helyen vannak. Más a helyzet a különféle közösségi vagy magánkiadású/működtetésű médiával, nyilván azoknak a hatása is része ennek a számaránynak.
Az aktív állampolgári cselekvés leginkább a nyilvános gyűlések látogatásában, a helyi önkormányzati képviselők felkeresésében, illetve valamilyen petíció aláírásában merül ki. A megkérdezettek kb. egynegyede tett ilyen lépéseket.
Az országgyűlési képviselőket a helyi képviselőknél jóval kevesebben, csak 8% keresi fel, s tüntetésen is csak 10% vett részt, szemben a nyilvános gyűlésen, találkozón való részvétellel, amiről 26,5% számolt be. Az már más kérdés, hogy vajon tudnak-e különbséget tenni a megkérdezettek a nyilvános gyűlés és a tüntetés között?
Tett ilyen lépéseket az elmúlt egy évben
Itt a legmarkánsabb a belső megosztottság és a különbség a különféle helyszíneken megkérdezettek között. Ahogy azt már a bevezetőben és az előző kérdésnél is jeleztük, főként a kérdezés időpontjában zajló Állampolgári Részvéte Hete rendezvénysorozaton (ahol a beérkezett kérdőívek közel harmada lett kitöltve) volt mérhetően aktívabb a részvételi index. Ami meglepő és következtetésekre érdemes tapasztalat, az iskolai hallgatók részvételi gyakorlatának a feltűnően alacsony aránya. Ezt magyarázhatjuk az életkorukból eredő okokkal, hogy ugyanis nem volt még elég idejük a társadalmi részvétel e módjainak a gyakorlására. Ám más, ennél sokkal mélyebb okok feltárása is fontos lenne: úgy tapasztaljuk, hogy az oktatási intézmények gyakorlata sem a társadalmi részvételhez szükséges tudást nem biztosítja, sem annak szükségletét nem fejleszti, sem pedig természetes gyakorlását nem teremti meg megfelelő módon. Az iskolákból kilépő korosztály tehát felkészületlen ezen a területen, sokkal inkább az elfogadó, beilleszkedő, a konfliktusmentességet kereső magatartás megformálása válik vonzóvá a fiatalok számára. Vagy – és ez semmivel sem jobb válasz – a mindennel kapcsolatos közöny.
A rendelkezésünkre álló adatokból megvizsgáltuk a részvétellel kapcsolatos gyakorlat együttes előfordulását is.
6. tábla Tett-e ilyen lépéseket az utóbbi 12 hónapban (2008)?
(az előző, 5. tábla 2–6 pontjai közül hányfélét tett?)
| % | N (fő) |
| nem tett egy lépést sem | 45,6 | 1879 |
| egy félét tett | 30,4 | 1251 |
| két félét tett | 15,9 | 654 |
| három félét tett | 6,0 | 249 |
| négy félét tett | 1,5 | 62 |
| öt félét tett | 0,6 | 25 |
| Total | 100 | 4120 |
| Legalább egy félét tett | 54,4 | 2241 |
Némileg biztató, hogy a felsorolt aktivitások legalább egyikében a mintánkban szereplők jóval több, mint fele érintett, azaz az elmúlt évben tett ilyen lépéseket.
Azt is megállapítottuk, hogy más vizsgálatok tapasztalataihoz hasonlóan a megkérdezettek életkorának és az iskolai végzettségének növekedésével párhuzamosan többnyire növekszik az aktivitási arány is.
Végül ennél a kérdésnél is összehasonlítottuk a 2008-as mérés eredményeit korábbi évekből származó hasonló adatainkkal:
7. tábla Tett-e ilyen lépéseket az utóbbi 12 hónapban? (Az „igen”-nel válaszolók aránya)
| 2005 | 2006 | 2008 |
| % | % | % |
| Önkormányzati képviselőt keresett fel | 23,4 | 24,1 | 23,8 |
| Országgyűlési képviselőt keresett fel | 7,1 | 7,6 | 7,7 |
| Részt vett nyilvános gyűlésen vagy találkozón | 30,8 | 33,9 | 26,5 |
| Részt vett tüntetésen vagy tiltakozó megmozduláson | 10,2 | 11,5 | 9,9 |
| Petíciót írt alá | 25 | 22,9 | 21,8 |
Elmondhatjuk, hogy 2005 óta valamelyest csökkent a nyilvános gyűlésekre járók, a különféle megmozdulásokon résztvevők, valamint a petíciókat aláírók aránya, s azt látjuk, hogy az összehasonlított években a részvétel, az állampolgári aktivitás a közpolitika tekintetében nem tudott pozitívan változni. Az elmúlt 4 évben általában a stagnálás, sőt a társadalmi részvételnek bizonyos mértékű csökkenése, visszaesése a jellemző.
Összefoglalva, vizsgálatunk szerint mind a közbizalom, mind pedig a részvétel tekintetében tartós mélyponton van a hazai társadalmi gyakorlat. Az is látszik, hogy nem egy alkalmi megingás, hanem hosszú idejű stagnálás, leépülés jellemzi a magyarországi közpolitika állapotát. A mi tapasztalataink is megerősítik azt, amit a politikai elit megítélésének teljes hitelvesztéséről a közvélemény megfogalmaz – s ebben a kérdésben is a viszonyok változatlansága – vagy éppen annak a romlása az aggasztó.
Idei vizsgálatunkból két jelenséget emelünk ki: az egyik, hogy a társadalomban az állami intézmények bizalomvesztése olyan társadalmi légkört alakított ki, amely már a civil társadalom, a nonprofit szektor megítélését is magával rántotta.
A másik, hogy a civil társadalmi részvétel tekintetében a fiatal korosztály által „használt” meghatározó intézmény szerepe válik különösen aggasztóvá: vizsgálatunkból – és munkánk társadalmi gyakorlatából is megerősítve – az a tapasztalatunk, hogy „az iskola bukásra áll”!Ezt a fordulatot a Védegylet használta egy néhány éve megjelent kiadványának címeként – bár akkor, ott ők kérdőjellel.
Nehéz időket ígérnek a napi hírek, de sem a politika, sem a civil társadalom nem engedheti meg magának, hogy könnyen adódó magyarázatot találva elhárítsa önmagáról a felelős társadalom kiépítésének és megerősítésének a kényszerűségét. A valódi esély egy válság kezelésére éppen a társadalmi tőke és a társadalmi integráció radikális megerősítése; a saját egyéni és közösségi ügyeiben felelőssé és kompetenssé váló állampolgárok és közösségek fejlesztése lehet. Ezek: a szűkebb – beláthatóbb és ellenőrizhetőbb – közösségek
előtérbe kerülése, a valódi részvétel szélesebbé válása, a bizalmi kapcsolatokból felépülő hálózatok, az öntevékenység-önszerveződés megerősödése kínálhatnak esélyt és a pozitív változásra. Ami jelentős állami és társadalmi befektetést igényel!
Budapest, 2008. január 18.
Köszönet a kérdezésben, adatrögzítésben közreműködő Közösségi Kezdeményezéseket Támogató Hálózat (KÖZTÁMHÁLÓ) szakembereinek és az önkénteseknek, továbbá Hunyadi Zsuzsának az adatok/táblák értelmezhető feldolgozásában nyújtott kiemelkedő segítségéért, valamint Mészáros Zsuzsának és Kukovecz Irénnek.
Kapcsolat: 1011 Budapest, Corvin tér 8. Tel.: 225-6011, peterfi@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu
Összeállította
Péterfi Ferenc, közösségfejlesztő
Parola archívum |
 |