A nonprofit szervezetek részvétele az állami és önkormányzati feladatok ellátásában ll. rész

Parola archívum

A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A nonprofit szervezetek részvétele az állami és önkormányzati feladatok ellátásában ll. rész
Szerző:
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1995
Szám:	5
Oldalszám:	16-17.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	Nonprofit Humán Szolgáltatók szövetsége
Települések:
Tárgyszavak:	civil társadalom, állami-önkormányzati tevékenység
Megjegyzés:	Az első rész a 1995/4 számban található.
Annotáció:

A nonprofit szervezetek részvétele az állami és önkormányzati feladatok ellátásában
II. rész

(Egy ragyogó kiadványt készített és terjesztett a napokban a Nonprofit Humán Szolgáltatók Szövetsége. Az alábbiakban néhány fejezetet ismertetünk meg a Parola olvasóival)

Összhangban a minisztériumok és önkormányzatok feladatkörével a civil szervezetek általános társadalmi szerepük mellett az életszínvonal-politika, az egészségügy, a szociálpolitika, a család-, gyermek- és ifjúságvédelem területén speciális szerepvállalásaikkal (indikátor- vagy közvetítő szerepek, az állami ellátást kiegészítő szerepek és szociális szerepek) kiegészítik, illetve helyettesítik az állami-önkormányzati intézmények tevékenységét.

1. Indikátor- vagy közvetítő szerepek:
a) A segítséget, szolgáltatást, érdekvédelmet, közösséget nyújtó szervezetek jól ismerik az érintett emberek mindennapi helyzetének problémáit, helyzetűkben bekövetkezett változókat. A gondok érzékelésével egyidőben jelzéseik befolyásolhatják az állami döntéseket.
b) Az érintett emberek, csoportok véleményét, megoldási javaslatait, bírálatait megfelelő rendszerezés és összegzés mellett közvetíthetik az állam irányába.
c) Részt vehetnek a társadalmi hátrányok és krízishelyzetek feltárásában és a várható problémák előrejelzésében.

2 Az állami ellátást kiegészítő szerepek:
a) A rosszul, hiányosan vagy egyáltalán el nem látott területeken gyakran állami kötelező feladatokat látnak el.
b) Az egészségügyi ellátás, az egészségmegőrzés jobb minősége érdekében felvilágosítást, oktatást, tanácsadást szerveznek. Folyamatosan tárják fel és mutatják be az egészséget károsító környezeti tényezőket, folyamatokat és megváltozott helyzeteket.
c) Részt vesznek az egészségkárosodott és idős emberek és csoportjaik segítésében, a rehabilitációs munkában, a házi betegápolásban, gondozásban.
d) Nonprofit jellegű szociális intézményeket működtetnek.
e) Új szociális szolgáltatásokat szerveznek meg és bonyolítanak le.
f) A család-, gyermek- és ifjúságvédelem keretében segélyszolgálatokat szerveznek, személyesen részt vesznek a szolgálat ellátásában.
Végeredményben minden területen gazdagítják a kínálatot.

3. Speciális, a szektorra jellemző szerepek:
a) A civil szervezetek közvetlenül és gyorsan képesek reagálni az új igényekre, alkalmasak új módszerek kipróbálására, modellkísérletek lefolytatására.
b) Megszervezik a társadalmi munkások, önkéntes segítők, a nonprofit szervezetek kulcsembereinek képzését
c) Adományok, pályázatok, önkéntes munka formájában új, az állami intézmények számára elérhetetlen forrásokat vonnak be.
d) Kezdeményezőleg lépnek fel (az életszínvonal különbségek kiegyenlítésére) a fogyatékosok és a szociális helyzetük miatt rászorulók helyzetének javítása érdekében (adókedvezmények), juttatások mértéke, az elosztás rendszere, akciók indítása révén.
e) Képviselhetik az általános emberi jogokat. Külön figyelmet fordíthatnak a gyermekek, az idősek, az elesettek (menekültek, hajléktalanok stb.), az egészségkárosodottak és a betegek jogaira.
f) Önsegítő csoportokat, közösségeket hozhatnak létre.
g) Az "ernyőszervezetek" fontos szerepet játszanak az ellátás minőségének a védelmében, kontrolljában, az ezt honoráló pénzelosztás befolyásolásában (értsd: tagság, mint minőségi garancia).

A célok megvalósításának eszközrendszere

1. Az állami, a piaci és a nonprofit intézmények, szervezetek
A bevezetőben jelzett "egyes" rendszer kialakításának alapja az állam szerepének felülvizsgálata. A modern társadalmak fejlődésében megfigyelhető, hogy sem a piac, sem a nonprofit szektor, sem az önkormányzat és az állam, sem pedig a civil informális szféra, önmagában nem alkalmas a szociális problémák megoldására.
A magyar szociálpolitikai fejlődés útja ma a túlsúlyos állami szerepvállalás helyett a vegyes rendszerre való áttérés folyamata. Amikor tehát az állam és a nonprofit szféra kapcsolatáról gondolkodunk, az állami szerepvállalás csökkenésének mikéntjét is érintjük. Az állam kivonulása csak úgy és olyan ütemben kívánatos, ahogyan kiépül egy jobban működő vegyes rendszer.
Ebben a folyamatban már nem az állam által támogatott nonprofit szféráról beszélhetünk, hanem az állam, a nonprofit és a piaci szféra együttműködésén alapuló vegyes szociálpolitikai rendszerről, ami egy olyan magasabb szintű együttműködésen alapul a három szektor között, amely a demokratikus piacgazdaság logikája szerint veszi számításba az egyes szektorok előnyeit és hátrányait.
a) Az állami ellátás előnyei:
- jogelvűség biztosítása,
- állami garanciák az alapvető feladatok megfelelő színvonalon történő ellátására,
- az egyenlőség elvének, mint társadalmi értéknek a védelme,
- az újraelosztó mechanizmusok működtetésén keresztül alapvető ellátási biztonság a rászorulók védelmében,
- jelenleg a költségvetésen keresztül a legnagyobb pénzforrás biztosítása,
- az ellátásban, a szolgáltatásokban dolgozók foglalkoztatási biztonsága.

Az állami ellátás hátrányai:
- a struktúrák változatlanságához fűződő érdek érvényesülése,
- az új megoldások lassú átvétele és terjedése,
- a költségvetési forrásokhoz való hozzáférés a monopolhelyzet fenntartására ösztönöz,
- az állami intézményekre sok esetben jellemző pazarló gazdálkodás, mert az ott dolgozók nem érdekeltek a megtakarításokban,
- az érintett és rászoruló emberek és csoportjaik nem képesek bekapcsolódni a tevékenység szervezésébe, kontrolljába, mert alapvetően függő viszonyban, kiszolgáltatott helyzetben vannak,
- a többpártrendszerű demokráciákban a hatalmon levők gyakran nem a szükségletek, hanem a szavazati nyereség szempontjából döntenek a központosított források felhasználásáról.
b) A piaci ellátás előnyei:
- általában a kereslet minden irányú, rugalmas, a minőséget előnyben részesítő kielégítésében foglalhatók össze.

Hátrányai elsősorban a piaci viszonyok kialakulatlanságából és a fizetőképes kereslet, valamint a rászorulók helyzete közötti szakadékból fakadnak.
- a piac elsősorban a fizetőképes kereslet kielégítésében érdekelt,
- gyakori, hogy a kereslet jelentős részét költségcsökkenéssel és az ezzel járó jelentős minőségromlással képes csak kielégíteni,
- a társadalom, a rászorulók jelentős csoportjai (főleg vidéken) nem tartják elfogadhatónak, hogy az ellátásért fizetni kell.
c) A nonprofit ellátás előnyei:
- az ellátás összekapcsolódik olyan alapvető demokratikus értékek megvalósulásával, mint a szolidaritás, részvétel, kezdeményezés, függetlenség,
- a rászorulók egy részét bevonja a megvalósításba, így foglalkoztatást is biztosít,
- olyan szükségletek kielégítésére, ellátására is vállalkozik, amelyet a piac, vagy az állam nem biztosít.

Hátrányok:
- a nonprofit szervezetek működtetésére az anyagi bizonytalanság jellemző, ebből következik a folyamatos ellátás bizonytalansága is,
- az ellátás szakmai színvonalának minősége nehezen ellenőrizhető,
- a nonprofit szervezetek rendszere még kialakulatlan, erőteljes belső megosztottság, rivalizálás jellemezni,
- a hagyományos struktúrák (az országos szervezetek) és az új kisebb szervezetek működtetési feltételei, a forrásokhoz való hozzájutásához való esély nem egyenlő.

A vegyes rendszer magában rejti azt az elvi lehetőséget, hogy az előnyöket maximalizáló és egyben a hátrányokat minimalizáló együttműködési mechanizmus alakítható ki.

A kliensek érdekeinek érvényesítése hosszú távon csak az érdekképviseleti szervezetek részvételével kialakított kompromisszumkötéssel, közös tervezéssel lehetséges.

Parola archívum