Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Művelődési egyesületek Franciaoszágban
Szerző:
Varga Matild
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1993
Szám:
3
Oldalszám:
15. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Közösségfejlesztők Hajdú-Bihar Megyei Egyesülete
Települések:
Debrecen
Tárgyszavak:
egyesületi ház, tanulmányút, művelődési egyesület, Franciaország
Megjegyzés:
Annotáció:

muvegyfr.txt

Művelődési egyesületek Franciaországban

A vidéki élet minőségének egyik fokmérője a közösségi művelődés helyzete. Az állami intézményrendszer kereteiben légszomjjal küszködő magyar közművelődésnek a megújulás minden esélyét ki kell használni.
Ezzel a szándékkal utaztunk április 24-én Franciaországba mi tízen, a Közösségfejlesztők Hajdú-Bihar Megyei Egyesületének tagjai. Meghívóink egy középkori hangulatú dél-franciaországi városba Saint Pons művelődési egyesületének tagjai - annak ellenére, hogy először fogadtak hasonló szakmai érdeklődésű külföldi csoportot - a programot úgy állították össze, hogy a környék főbb településtípusait megismerhessük.
Vendéglátóink otthona a régión belül 3 megye találkozásánál fekszik, ennek köszönheti - 3000 lakosa ellenére - viszonylagos szervező szerepét.
A középkorban betöltött fontos vallási feladatkör által meghatározott virágkor óta folyamatosan csökken a városka gazdasági jelentősége. A jelenleg csupán a szintentartásért küszködő önkormányzat szeretné a helyi természeti adottságok (gyógyvíz, barlangrendszer, fafeldolgozás) által újra fellendíteni a fejlődést. A 15-20%-os munkanélküliség, a fiatalok elköltözése és az értékesítési gondokkal küzdő mezőgazdaság hallatán máris otthon érezhettük magunkat.
A szakmai programok során megfordultunk a 45 000 lakosú Carcassone és a megyeszékhelyként működő, lényegesen nagyobb (mintegy 210 000 fős) Montpellier városokban is.
A művelődési közösségekben tett látogatások, a kulturális intézmények igazgatóival, ill. a helyi önkormányzati vezetőkkel való beszélgetések során lassan kirajzolódott előttünk a számunkra első pillantásra kissé bonyolultnak tűnő francia művelődési intézményrendszer. A hatalommal szembeni kiszolgáltatottságunkat és a politikai harcok által táplált gyanakvásainkat tükröző kérdéseinkre házigazdáink újra és újra türelemmel reagálva vázolták fel rendszerük egyszerűségét.
Az önkéntes művelődési közösségek, egyesületek, sportkörök Franciaországban az 1901-ben(!) meghozott egyesületi törvény óta a demokrácia iskoláiként is működtek. Fennmaradásuk eszmei biztosítéka az egyének egymás iránti felelősségérzete és a politikamentesség. Az ifjúsági és művelődési házak a II. világháború után alakultak ki.
Önkéntes munkával, adományokból, magánkezdeményezések nyomán születtek. A kialakulás feltétele mindenütt egy erős állampolgári kezdeményezésből született egyesület, mely alapítótagjai közül vezetőséget választ, működési szabályozatot készít, évente közgyűlést hív össze. Feladataikat saját igényeik és erejük számbavételével maguk határozzák meg. Működési kiadásaikat több forrásból fedezik: tagdíjakból; az állam által valamennyi egyesületnek nyújtott taglétszám utáni támogatásból; az egyesületek regionális szövetsége által nyújtott összegből; helyenként változó mértékű önkormányzati támogatásból, kiegészítve saját bevételeikkel.
Az egyesület nagysága, a végzett munka minősége, az önkormányzatok pénzügyi ereje szerint válik ez a kép árnyaltabbá. Fontos szereppel bír az egyesületek regionális szövetsége is, amely a különböző projektekre szükséges anyagi feldezet biztosításával vagy munkatársak bérének fizetésével segíti a településeken működő egyesületek munkáját.
Helyi igényeknek megfelelően az 1-2 személyes intézményektől a 60 kiscsoportot működtető, 7-8 főállású dolgozót alkalmazó ifjúsági és művelődési központokig, az egyesületi házak több fajtájával találkoztunk. Miután a bejegyzett egyesületek intézményei szakmailag csak a minisztérium felügyelete alá tartoznak, s az állami, önkormányzati támogatás feltétele csupán a törvényességet betartó, politikamentes működés, így az egyesületi és önkormányzati fenntartás között nincs ellentmondás. A végzett munkáról beszámolni, a pénzügyekért felelni egy ilyen intézmény igazgatója csakis saját egyesületének tartozik.
Ez a csorbítatlan autonómia a záloga annak, hogy az egyesületi tagok aktivitása megmaradjon, s a kultúra fogyasztóiból annak közvetítőivé, alkotóivá válhassanak. Minden támogatás mellett ennek a rendszernek az egyesületi tagok önkéntes munkája, anyagi áldozatvállalása a mozgatórugója. E tekintetben a mi vendéglátó Saint Pons-i egyesületük szép példával szolgált, hiszen fogadásunkon a favágó és a sikeres kereskedő egyaránt teljes szívvel munkálkodott, figyelmével, szeretetével véve körül egy számukra kissé még mindig idegen világ küldötteit.
Egyesületük szívesen bocsátja szakmai és emberi tapasztalatait az érdeklődők rendelkezésére.
Varga Matild

Információ: Közösségfejlesztők Hajdú-Bihar Megyei Egyesülete
4028 Debrecen, Simonyi u. 14.

Parola archívum