Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Művelődési otthon alternatívák: A tatabányai variáns
Szerző:	Mátyus Alíz
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1994
Szám:	6
Oldalszám:	12. p.-15. p.
A cikkben lévő
Nevek:	Salamon Hugó
Intézmények:
Települések:	Tatabánya
Tárgyszavak:	művelődési otthoni alternatíva, közhasznú társaság, művelődés
Megjegyzés:
Annotáció:

tbanyvar.txt

Művelődési otthoni alternativák
A Tatabányai variáns

Egyszerre kényszer
és a saját magunk választotta út

Salamon Hugóval, a Közhasznú Társasággá alakult Közművelődés Házának ügyvezető igazgatójával beszélgetett a Parola képviseletében Mátyus Alíz

- 1994. október 1-től a Közművelődés Ház Közhasznú Társaság lett. Mit jelent ez?
- Ez valójában egy új gazdasági társasági forma, amely '94. január 1-től ad lehetőséget arra, hogy nonprofit jelleggel, a gazdasági társaságok liberális gazdálkodásához hasonlóan működjenek ilyen intézmények, szervezetek. Tehát a polgári törvénykönyv január 1-től lehetővé teszi, hogy Közalapítvány, illetve Közhasznú Társaság alakuljon. Ezeken kívül még van a Köztestület, ezeket gyakorlatilag az önálló nonprofit-törvény megszületésének hiánya miatt emelték be a törvénykönyvbe. Számunkra ez kedvező, mert az intézmény már folyamatosan lehetetlen helyzetben volt, s Magyarországon az összes város meglehetősen nehéz gazdasági helyzetben van és miután nem alapellátási intézménytipust képviselünk évek óta arról szólt az életünk, hogy minden év végén váltásra kellett felkészülnünk. A váltás leginkább abból állt, hogy a költségvetést csökkentették, és nekünk erre kellett, hogy legyen a tarsolyban alternatív megoldás. Tehát ez egyszerre volt kényszer és egyszerre egy saját magunk választotta út.
Amikor tavaly megjelent ez a lehetőség, akkor készítettünk egy anyagot a képviselő-testületnek: mit gondolunk arról, hogy a Közművelődés Háza végre egy végleges átalakuláson menjen keresztül, kapja meg azt a sanszot, hogy ne egy évre, fél évre, ne hónapokra tervezzen, hanem valamiféle jövőorientált elképzelést tudjon letenni az asztalra, ilyen és ilyen alternatívákkal. Leírtuk a közalapítványi lehetőséget és leírtuk a Közhasznú Társaság lehetőségét. A testület nem fogadta el első menetben, mi persze vérig voltunk sértve. Hagytuk a dolgot egy ideig pihenni, úgy gondoltuk, nem fog semmi történni. Aztán elővettük két-három hónap múlva azt a videofelvételt, ami a testületi ülésen készült, és elkezdtük végigvenni, hogy milyen aggályaik voltak és milyen javaslataik. Erre született egy új verzió, ami végül is ugyanazt célozta meg, ezt a bizonyos jövőorientált vagy hosszútávú lehetőséget, csak már kiigazította mindazt, ami problematikus és aggályos volt, és így júniusban elfogadta a képviselő-testület az átalakulásunkat Közhasznú Társasággá.
- Vajon miért a Közhasznú Társaság formát választotta a testület, miért nem a közalapítvány mellett döntött?
- Nem nagyon lehet tudni, miért. Akkor az összes önkormányzati társaság a testület elé került és jó pár átalakulási terv tartalmazott Közhasznú Társasággá való átalakulást, és mi azt érzékeltük, hogy ez az a társasági forma, amit el tudnak fogadni. A közalapítványt már nem is nagyon erőltettük. Az adózási szabályok és törvény kedvezőbb a Közalapítványnál, ám a gazdálkodását tekintve a Közalapítvány sokkal jobban hasonlít egy költségvetési intézményi gazdálkodáshoz, mint a Közhasznú Társaság. Utóbbi a Kft-re hasonlít. Tehát az a bizonyos liberális gazdálkodás a Közhasznú Társaságra jellemző.

A megegyezés alapjai

- Érdemesnek tartja-e elmondani a képviselő-testületben felmerült problémákat?
- Igen, ezek lényegesek. Az egyik leglényegesebb dolog volt a vagyon. A Közművelődés Háza nagy értékű épület, 10 éves mindössze, jelentős értéket képvisel a város vagyonában. Mi annak idején úgy gondoltuk, jó lenne, ha a város ezt bevinné az alapítványba vagy a társaságba. Ez nem volt elfogadható a testület számára, utólag úgy gondolom, hogy ez teljesen természetes dolog, hiszen ez egy 200 milliós értékű épület, és nem mindegy, hogy egy város vagyonából egy ilyen értékű épület kikerül-e vagy sem. Ez hitelfelvételnél, de minden egyéb más esetben is lényeges dolog volt. A másik, hogy miután a ház megszűnt volna mindenképpen, bármelyik variációt is választja a testület, a közalkalmazotti státusa a munkatársaknak megszűnik, ezért végkielégítést kellett fizetni nekik. Mi az elején úgy gondoltuk, hogy ezt ki kell fizetni a munkatársaknak, a testület nem így gondolta, ezért született egy olyan megoldás, hogy a munkatársak azt mondták: Közhasznú Társaság esetén belépnek a társaságba a végkielégítésük összegével, tehát tulajdonosokká válnak, az önkormányzat mellett, és gyakorlatilag nem kívánják felvenni a végkielégítésüket. Azt hiszem, valójában a megegyezés alapjai ezzel teremtődtek meg. Ehhez kellett az a fél év, ami közben eltelt. A munkatársak kezdték érzékelni, hogy ha a régiben marad minden, akkor az intézmény hamarosan be kell, hogy zárjon, vagy más funkcióra fogja átadni az önkormányzat. És bár meglehetősen megfogyatkozott a társaság, mert sokan elmentek, sokakat el kellett küldeni, de akik maradtak, nagyon kitarottak és nagyon úgy gondolkodtak, hogy ennek a háznak működni kell.
- Jelentős volt a létszámcsökkenés?
- Igen, '89 óta permanens csökkenés volt, valaha megyei művelődési központ voltunk, aztán '91 január 1-jén elsőként szüntette meg az országban a megye ezt a státuszt és adott át minket a városnak, ezáltal természetesen jelentős csökkentéssel és jó néhány ember elbocsátásával. Végülis az a lényeg, hogy a 89-es 120-as létszámhoz képest ma 27-en vagyunk és a folyamatos létszámcsökkenés nem ment sérülések nélkül. Akik maradtak is sérültek, akik elmentek, nyilvánvalóan ők is.
- Kötődik valamilyen módon Tatabányához?
- Igen. Ott is születtem.
- Hogy változott meg a háznak a tevékenysége, a koncepciója azáltal, hogy Közhasznú Társasággá vált?

Üzleti tervet készíteni

- Amikor a testület elfogadta az átalakulási programot, akkor született egy 11 pontból álló határozati javaslatsor, és ennek egyik pontja volt, hogy ki kell dolgozni azt a megállapodást, amelyben a város 10 évre 25 millió forintot garantál a Közhasznú Társaságnak és meg kellett határozni mindazokat a tevékenységeket, amelyeket ebből a 25 millióból finanszíroz. Tehát nem általában adja a pénzt, fűtésre és bérre, hanem egészen konkrétan kellett egy megállapodást írni, ezt úgy hívták, hogy szindikátusi szerződés. Kemény csata volt. Az önkormányzattal hosszasan kellett arról beszélni, hogy ez a 25 millió milyen módon kerül fölosztásra. Mi itt minden olyan tevékenységet, ami teljes egészében nonprofit jellegű, igyekeztünk fölsorolni, és azt forintosítani. Nyilvánvalóan saját jól felfogott érdekünk volt, hogy itt ne kvázi tevékenységeket soroljunk fel, hiszen az önkormányzat természetesen ellenőrzi, hogy mire költjük a pénzt, beszámolási kötelezettségünk van, ami nem csak azt jelenti, hogy beszámolunk, hanem az éves tevékenységnek a főbb adatait nyilvánossá kell tenni. Ez az egyik lényeges paramétere a közalapítványi és közhasznú társasági működésnek is. Tehát a polgárok Tatabányán kontrollálni is tudják, hogy fiktív vagy valóságos dolgokról van-e szó. A dolog másik oldala, hogy mivel ez a 25 millió a teljes éves költségvetésünknél 17 és fél millióval kevesebb, így kell egy üzleti tervet készíteni, ami nemcsak ezt tartalmazza, hanem minden olyan tevékenységet, amiből pénzt lehet csinálni, mert ugyanennyit, vagy inkább 30-35 milliót elő kell teremteni, saját árbevétellel. A mi társaságunk elvonult 5 napra és egy stratégiai tervező work-shop keretében megfogalmazta az üzleti terv alapjait és most dolgozik mindenki a saját területének az üzleti tervein. Amikor a terv összeáll, akkor az ügyvezető igazgatónak, azaz nekem a társaság tulajdonos tagjai elé kell terjesztenem ezt a tervet, és mindenkinek meg kell védeni, hogy mit miért akar csinálni. A finanszírozási tervet negyed évre lebontva kell elkészíteni, tehát nem lehet levegőből összeszedett dolgokról beszélni, mert egyrészt a társaság ellenőrzi, másrészt, ha nem úgy alakulnak a bevételek, akkor egész egyszerűen nem kap fizetést a társaság egésze. Nem csak az illető kollega, aki elszúrta az adott tevékenységet, akkor senki sem kap. Pontosabban mindenkinek arányosan csökken a bére. Tehát többszörös kontroll van a dologba beépítve.

Amitől működik a dolog: a közös felelősség

Hogy miképp fog működni, azt még nem lehet tudni, erre majd egy év múlva tudok válaszolni. Annak vannak jelei, hogy a rendkívüli idegi megterhelés után, ami a bizonytalan helyzetből adódott mindenki számára, egész egyszerűen elkezd másképp működni a társaság. Ez ugyan rengeteg konfliktussal jár, nyilvánvaló, mert ez egy másfajta működés. Az elemi érdek olyan nyilvánvalóan kapcsolódik össze az intézményi érdekkel, amit ennek előtte nem lehetett megtapasztalni. Ugyan én azt mindig mondtam, hogy így fog működni, de számomra is meglepetés volt. Innentől kezdve az igazgatónak például teljesen másféle funkciója van. Itt nem arról van szó, hogy én a jó nagybácsi szerepében eldöntöm, kinek mikor van igaza, nekem ugyanúgy megvannak a sajátos feladataim, mint ahogy megvannak a takarítónak is. És a felelősség közös, szinte azt kell mondjam, hogy gyakorlatilag ugyanolyan szintű. És ha valamitől működik ez a dolog, akkor ettől. Amitől nagyon sokan féltek és mind a mai napig is van ilyen kételkedés a városatyákban, meg néhány hivatalnokban, hogy mi majd vlamilyen módon elfajzunk és valami egész mást fogunk csinálni. Ez nem jogos félelem. Erről a házról az emberek úgy tudják, hogy ez egy művelődési ház. A piacra azért mennek, mert ott lehet zöldséget venni. Hozzánk nem azért fognak bejönni, mert krumplit fogunk árulni. És ha beledöglünk, akkor se fognak bejönni azért hozzánk. Tehát nekünk valami megunt dolgot kell csinálni, nyilvánvalóan takarékosan és hatékonyan. Úgy, hogy meg kell találni, ami miatt méginkább bejönnek. És a 20 forintot, a 400-at otthagyják nálunk.
- Lehet a tevékenységeket úgy széjjelválasztani, hogy lesznek dolgok, amiket finanszíroz a társaság, és olyan tevékenységek, amik pénzt hoznak, többek között arra is, hogy belőle finanszírozni lehessen?
- Teljesen így néz ki a dolog. Hogy mindaz, ami pénzt hoz, arra fordítódik, hogy ami pénzt visz, az működőképes legyen. Tehát ami például reklámtevékenységből, az étteremből összehozható, az erre fordítódik. Ami például termek hasznosításából, az is erre fordítódik. Vagy olyan tanfolyamok, amelyek nyereségesen működnek, erre fordítódnak. Számos ilyen dolog van és még többnek kell lenni.
- Ezek a legjelentősebbek, amiket felsorolt?
- Igen. És hát van egy-két társaság is, amiben benne vagyunk, van egy nyomdánk, ami azóta Kft-ként működik, abban benne vagyunk 25 százalékkal, a mási 75 százalék a dolgozók tulajdonrésze. Az intézményhez strand is tartozott, ami ugyanebben a pillanatban önálló társasággá alakult. De megmaradnak az üzleti kapcsolatok és olyan dolgok, amik a közös érdeken alapulnak és mind a kettőnknek nyereséget hoznak.
- És az étterem is tud úgy működni, hogy még a háznak is pénzt hozzon?
- Igen. Egy csomó olyan tevékenységünk van a jazz klubtól elkezdve a legkülönbözőbb kötetlen társasági együttlétekig, amelyeknek az alapja az, hogy minőségi vendéglátás legyen. Ami miatt érdemes csak úgy bejönni a házba anélkül, hogy valaki egy klubba bemenne vagy programon részt venne. Csak úgy leülni, beszélgetni, csak úgy bejönni reggel a nyugdíjasnak és elolvasni a lapokat, úgy, hogy megihat egy kávét és nem kezdik el üldözni. Szóval ez egy csomó mindent összehoz. Mi valamikor saját üzemeltetésben működtettük az éttermet, de a költségvetési intézményi korlát ezt nem tette lehetővé. Ott az utolsó petrezselyemzöldig le kellett volna leltározni, szóval rendkívül bonyolult lett volna a dolog. Úgyhogy mi ezt akkor kiadtuk bérbe és most visszavesszük. Van egy könyvesboltja a háznak, saját működtetésű, saját nyereséggel bír, amiben azt is meg lehet találni, amit egyébként az utcán nincs. Sőt leginkább azt lehet megtalálni, ami nincs az utcai standokon. Ami úgy tűnik, egyre inkább kiszorul a piacról. És érdekes módon ez is nyereséges tud lenni.
- A 27 emberbe beletartozik az is, aki a könyvesboltot vezeti?
- Igen. A 27 emberből 8 nyugdíjas van és 19 nem nyugdíjas. A nyugdíjasok is teljes állásúak.

Például: Civil szervezetek irodája

- A ház profilját érzékeltetendő, mondana néhány finanszírozott tevékenységfélét?
- A legkülönbözőbb ifjúsági rendezvények. A legkülönbözőbb peremhelyzetben élő csoportok, mozgáskorlátozottak, különböző betegek csoportja, vesebetegek klubja, ez nálunk teljesen önálló területként működik, oly mértékben, hogy az egészet alapvetően egy alapítvány működteti, amely a házban kapott helyet. Most kezdi meg a működését januártól a civil szervezetek irodája. Ez információközvetítő iroda lesz, ahová be lehet menni például azért, hogy egy most alakuló csoportnak csinálják meg az alapszabályát. Vagy mondják meg, milyen dokumentumok szükségesek a működéséhez. Vagy már működők hova pályázhatnak és milyen pénzért? Nagyon sok táborunk van nyáron. Nyilvánvalóan még csak nullára sem lehet ezeket a táborokat kihozni, mert rendkívül sok pénz kell rájuk. Van egy csomó megyei tevékenység, amelyeket attól függetlenül, hogy megyei intézményként megszüntünk működni, fontosnak tartunk. A gyerekszínjátszástól kezdve a középiskolai színjátszásig és versmondásig. Minden szemlét, találkozót mi szervezünk, mi bonyolítunk. Elemi követelmény, hogy minden, ami az országban megjelenik és amiből profitálhat akár a megye, akár a város, középiskola, diákság, vagy egyáltalán azok az intézmények, amelyeknek nincs információjuk, mert nem tartoznak bele az országos hálóba, azokhoz közvetítsünk. Ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy egy ugyanolyan megállapodás, amilyen a várossal köttetett, januártól köttetik a megyével is, kimondottan az információközvetítés funkcióját ellátandó. Nyitottak vagyunk arra, ami a világban, meg a városban történik. Valószínűleg némi átépítésre is sor fog kerülni az épületen belül. Kibővül egy kicsit a könyvesbolt tevékenysége. Lesz videotéka kifejezetten olyan filmekkel, amelyeket másutt nem lehet megtalálni. Ehhez a körhöz tartozik a CD is. Valószínűleg a városi galériákat fogjuk kialakítani az épületben, ami jelentős átépítést jelent, de mindeképpen megpróbáljuk. Ehhez kapcsolódna egy művészeti menedzser iroda, a városban működő művészek menedzselésére. Hogy el tudjon jutni egy tatabányai például Békéscsabára. És ne kelljen minden évben ugyanazt a tárlatot a városban megcsinálni. Gyakorlatilag mi már '87 óta egy szervezet-fejlesztési folyamatban vagyunk benne. Meggyőződésem, hogy enélkül nem is ment volna, hogy ilyenfajta nyitottsággal az események elé menjünk. Tehát ne azt hagyjuk, hogy megmondják nekünk, mit kell csinálni, hanem mindig egy lépéssel előbbre legyünk és mi kezdeményezzünk. Külső szakemberek segítségével is és saját megunk is erre lettünk kondicionálva és szeretnénk ezt a szemléletmódot átadni másoknak is.

Munkanélküli pályázatok

Megpróbálunk a képzésben is egy kicsit előre lépni. Az étterem körül például lehetőség nyílik, hogy olyan gyerekek, akik kikerülnek a középiskolából, nem tudnak elhelyezkedni, munkanélküliek, szakmát kapjanak. Erre ráépülhetne egy közvetítő iroda, amely megpróbálja személyre szólóan megkeresni a megfelelő helyet. Mi azt látjuk, hogy erre nincs a munkaügyi központban kapacitás. Az egy hivatal, az nem erre alkalmas. Szóval ilyen jellegű tervek vannak bennünk. Ez egy új korszak. Mindenkiben benne van, hogy ahhoz, hogy minőségi szinten tudja megoldani a dolgait, támogatók kellenek. Már kezd is kialakulni, hogy bizonyos tipusú dolgokat milyen tipusú vállalkozók támogatnak. És ezt nem én tartom kézben, hanem az egyes területek képviselői. žk pontosan tudják, hogy mekkora összeget lehet kérni. Egy versmondó-versenyre 10 ezer forint is nagy pénz. Viszont a gyerekek konfort-érzéséhez hozzátartozik, hogy ha eljön valaki, nem tudom én Komáromból, akkor kap egy szendvicset, meg egy üditőt. Ezek olyan dolgok, amiket ki-ki előteremt saját magának. Tehát ez nem olyan nagy szervezet, hogy széjjel lehessen bontani, hogy például a könyvesbolt elé kitűzünk 1 millió forint árbevételt, aminek 500 ezer forint a nyereségtartalma. Ez így nem működik. Kinőtt a házból egy városi rádió, ami most már június 15-étől működik. A kísérleti adásokat is mi kezdtük el. A rádió kivált, önálló életet élő magántársaság formájában működik. Ezzel például minden pénzzel járó kapcsolatot én tartok, de ez nem jelentheti azt, hogy ami pénz esetleg a rádióból jön, azt én kapom. Ha a felelősséget közösen vállaljuk, akkor utána minden közös. Ezt most így gondoljuk. De ezt nem én fogom kitalálni, hanem alakult egy stáb, amelyiknek az a dolga, hogy a társaság elé terjesszen egy ilyen javaslatsort.

Szponzorok a városból

- Kialakul, hogy bizonyos vállakozókról tud a ház, és kialakul a vállalkozók holdudvara bizonyos tevékenységek körül?
- Igen. Erre volt idén egy nagyon jó példa. Mi a megyei funkciónkból adódóan több nagy megyei rendezvényt csináltunk. Azóta, hogy megszünt a megyei funkciónk észrevettük, hogy annyira már nem látnak szívesen bennünket bizonyos településeken, mert minden településnek megvan a maga intézménye és jobban szeretik látni, ha ők csinálják. Ez normális dolog. Tehát voltak például a Várudvari Játékok. Mi csináltuk, négy volt belőlük és az idén észrevettük, hogy nem nagyon szerették. Rászerveztek más programot. Azt mondtam, hogy akkor vissza kéne vonulnunk. Ez eddig szép volt, jó volt, eddig tartott, itt vége van. De akkor ki kéne találni valami olyan dolgot, ami Tatabányára vonatkozik. Valami hagyományteremtő dolgot. És így jött, hogy Szentiván-éjszakai karnevált szerveztünk július 24-én, ami egy ilyen ötletből egy akkora nonstop karnevállá dagadt, hogy a városrészek fölvonultak karneváli menetben. Van egy nagy csónakázó tava a városnak, mindenféle verseny volt, a rétessütő versenytől elkezdve a városrészek között, hajnalig tartó ingyenes program, tűzijátékkal, minden. Azt mondtuk vállalkozóknak: nem nekünk kell a pénz, az intézménynek, támogassák a városrészeket, vagy vegyenek meg egy-egy műsort. Sőt fizessék ki, nekünk nem kell, hogy befollyon a kasszánkba. És érdekes módon a költségvetésnek a felét össze tudtuk szedni, 500 ezer forintot. És ott volt 50 ezer ember. A város kétharmad része ott tolongott. És nyilván így alakulnak ki a bizalmi körök. Már vannak elkötelezettségek, és azt mondták, szívesen támogatják a hasonló ügyeket a továbbiakban is. És megpróbáljuk megtalálni, hogy mit tudunk mi is adni ezért. Hogy a kölcsönösség meglegyen. Hogy ne a koldulás szintjén jelenjen ez meg. Mert hát egyrészt mi közük hozzá, hogy szegények vagyunk, másrészt nem is vagyunk szegények, harmadrészt pedig hát nyilván a kölcsönös érdekek alapján működnek a dolgok. Úgy néz ki, hogy azért sikerült egy-két jelentősebb szerződést is kötni.
- Egy vállalkozónak mi lehet érdeke, a Háztól mit kaphat?
- Kaphat lehetőséget arra, hogy termékbemutatót csináljon, hogy hónapról-hónapra ott legyen a neve a programfüzetben, hogy támogatja ezt a tevékenységet, ő a kultúra barátja. Lehet számára direkt reklám-lehetőség is, megjelenő reklám-, propagandaanyagainkon. Lehet, hogy neki az a fontos, hogy egy évben egyszer össze tudjon jönni, a cége teljes személyzete a családjával együtt egy elegáns helyen.
- A felnőttek, ez a 40-50 év körüli, mindenféle változást viselő polgársága Tatabányának, milyenféle segítségére számíthat a Háznak?
- Amikor a Rádió tavaly, elkezdte munkáját mi akkor nonstop 24 órát sugároztunk, és viszonylag hosszú időintervallumok voltak, a legrövidebb kísérleti adás 5 nap volt, a leghosszabb két hét. És a legkülönbözőbb emberek telefonáltak mindenféle ügyben. Valójában arra jöttünk rá, hogy ez a fajta dolog az emberek konfortérzetéhez tartozik egyrészről. Másrészről, hogy kezdik magukat városi polgárnak érezni. És ilyen dolgokat kell nekünk megfognunk. Hogy ha valami egylet akar alakulni, akkor annak adjunk helyet és esetleg segítsük a kezdeti lépéseket és aztán vonuljunk vissza. Aztán élje a maga életét ott, ahol akarja és ahogy tudja. Szóval valami ilyesmire gondolunk, mert azt hiszem, a legtöbb, amit tehetünk az, hogy jól érezze magát valaki a városában és ott, ahol lakik. 50 négyzetméteren nem mindig érzi jól magát, bezárva ezekbe a kaptárakba. De ha módja és tere van annak, hogy társasági életet éljen és mi ennek gerjesztői lehetnénk, akkor azért el tudom képzelni, hogy ezek fontos dolgok. Mint a rádió esetében is volt.
- És belefér a 27 munkatárs idejébe, erejébe mindez?
- Igen.

Én a többiekben is, magamban is bízok.

- És a ház meg tudja fizetni úgy az igazgatóját és az embereit, hogy annyit keresnek, hogy abból meg tudjanak élni? Mert egy ilyen tevékenység mellett nincs mikor a fizetésük mellé keresni.
- Azt gondolom, hogy nincsenek megfizetve és létbizonytalanságban vannak. Szóval nálunk az nagy szó, hogy most már tegnap vagy tegnapelőtt ki lehetett jelenteni, hogy lesz decemberi fizetésünk. Most a fizetés is úgy néz ki, - de ezt különösebben nem reklámoznám - hogy minimálbéren van foglalkoztatva mindenki, pontosabban ezer forinttal magasabb béren, mint a minimálbér, tehát 11.500 a bére, és az összes többit, amit kap, azt egyéni vállalkozóként kapja. Ennek ilyen egyszerű pénzügyi-technikai és egyéb okai vannak, hogy a bizonyos 44 százalékot ne kelljen a háznak fizetni. A magyarországi átlaghoz viszonyítva jók a bérek. A közalkalmazotti nomenklaturán mi túl voltunk már akkor, amikor a törvényt meghozták. Azért voltunk túl, s ez belátás kérdése, mert én nem attól tettem függővé a fizetést, hogy én mennyit kapok a Hivataltól. Amennyit lehetett, annyit mindig emeltünk. Én azt gondolom, hogy ezért a fajta munkáért, ami nem csak a munkát jelenti, hanem állandó szellemi nyitottságot, meglátni azt, hogy megszületett valami igénycsíra, csak nem tud testet ölteni, nincs megfolgamazva és ezt segíteni, megfogalmazni és meglátni azt, hogy ebből a dologból mikor kell kivonulni, ezért a munkáért ez a fizetés nem elég. Itt annyi minden van! A múltkor próbáltam összeszedni magamban, hogy mennyi mindennek a tere és az szellemi megfogalmazója volt ez a ház és munkatársai. Vannak csoportok, ma létező egyesületek, alapítványok, amelyek nem léteznének, ha mi mondjuk ahhoz ragaszkodunk, hogy ennek itt kell működni, a költségvetési intézményen belül és intézményen belül.
- Nem ismertem eddig személyesen Önt, de úgy vélem, garancia lehet a munkatársainak az Ön személye. És mégis érzek egy kötéltáncos mutatványt is abban, amit csinálnak. Melyikben van igazam?
- Mindkettőben.
- És az Ön alkatával lehet vállalni egy kötéltáncos mutatványt, vagy azért nem annyira kötéltáncos mutatvány ez? Vagy mégis az, csak tudja, hogy jól csinálják és nem esnek le a kötélről? Melyik igaz?
- Először is, én a többiekben is meg magamban is bízom. Mi olyan extrém helyzeteken jutottunk túl, amelyekből egy csomó tapasztalásnak a birtokába kerültünk. Én azt gondolom, hogy nem eshetünk le. Ugyanakkor felelőtlen nagyképűség lenne, ha azt mondanám, hogy biztosan sikerülni fog. Még senki nem próbálta ki ezt a dolgot. Nem tudjuk, hogy milyen buktatói vannak. Nem tudjuk, hogy a környezetünk, a hivatalnokok mennyire fogják ezt a továbbiakban is így befogadni. Mennyire leszünk képesek arra, hogy meglássuk azt, hogy mikor kell változtatni. Nem ugrunk-e egymásnak, nem tépjük-e szét egymást. Szóval millió dolog van. Én is úgy vagyok vele, hogy vannak pillanatok, amikor megkérdezem magamtól: biztos, hogy ezt akartad? Ugyanakkor hallatlan nagy felelősséget érzek a többiekkel szemben. Valószinű, ha nem én mondom, akkor eszük ágában sincs ebbe belemenni. Úgyhogy az előbb, amikor azt mondtam a felelősségre, hogy mindenkié ugyanaz, nem mondtam pontosan. Kijavítom: az enyém az azért más...


Parola archívum