Cím:	Megjelent! Közösségelmélet
Szerző:	Vercseg Ilona
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2018
Szám:	2
Oldalszám:	40
A cikkben lévő
Nevek:	Vercseg Ilona
Intézmények:	Parola-füzetek
Települések:
Tárgyszavak:	Ember és közösség; A közösség-eszme újrafelfedezése; A görög paradigma; A változó falu; Urbanizáció; Közösség és társadalom; Összefüggés a szabadság, az egyén figyelembe vétele és a közösség elvesztése között; Modern közösségiség-civil társadalom; Mi a közösség? Közösségek/civil társadalom: válság és hiány. Kapcsolatok, hálózatok és fejlesztésük. Történelmi háttéranyag – segédlet.
Megjegyzés:	kategória: elmélet
Annotáció:

Vercseg Ilona:

Közösségelmélet

Közösségfejlesztők Egyesülete,
Budapest, 2018, Parola-füzetek



Elöljáróban
Közösségelmélettel azért foglalkozunk, mert közösségfejlesztő foglalkozásunk erre a fundamentumra épül. A témát tanulmányozva körvonalazódik, majd egyre inkább kibomlik, hogy a modern közösségiség lényegét ma a civil társadalom fogalma fejezi ki a legadekvátabb, tehát a lényeget tükröző módon, mert szintetizálja a modern ember látszólag egymásnak ellentmondó két alapvető szükségletét: a valahová tartozás és a szabadság igényét, s egyidejű jelenvalóságát.

A közösségelméletek megjelenése viszonylag újkeletű jelenség, hiszen a közösséget a XVIII.-XIX. század legjelentősebb gondolkodói „fedezték fel újra”, akkor, amikor az éppen elveszni látszott ( 3. fejezet). A régi koroknak e gondolkodók által leginkább figyelemre méltónak tartott közössége – a görögök (4. fejezet) – paradigmaként jelent meg társadalomkritikáikban (mert a korai közösségelméletek azok voltak). E kritikát folytatta, mert dichotómiába állította a közösséget a már kifejlett társadalommal a közösségelméleti klasszikus, Ferdinand Tönnies (7. fejezet). A XX. században, a hagyományosnak mondott közösségek felbomlásával (illetve felbomlásuk gyorsulásával), és a rohamos léptékű iparosodás-városodással azután tovább folytatódott a közösség-kereső tendencia, s tengernyi irodalma született a közösségelméletnek (5., 6. és 8. fejezet). Mivel a közösség nagyban kultúrafüggő is, egyfelől lokális elemzések sokasága látott napvilágot; másfelől a korproblémák kezelésének-megoldásának remélt válasza lett (urbanizáció: a szomszédság-elmélet és gyakorlat megjelenése, 6. fejezet). Mindeközben a közösségelmélet a vele szinte egyidejűleg kialakuló szociológia egyik alapozó elméletévé is vált, hasonlatosan a társadalom, a vallás, a kommunikáció és más tudományterületekhez – a kultúra meghatározó elemeihez –, s egyre inkább gyakorlati beavatkozási tereppé is alakult, a kutatások és fejlesztések terepévé, és magának a közösségiségnek a fejlesztésévé is. Elmondható, hogy a közösségelmélet szinte minden társadalomtudományi és alkalmazási területtel érintkezik, mert létezésünknek egy alapvető közegéről van szó (2. fejezet, humánetológia), amely évezredeken át szolgálta az emberiséget, s amely bár jó ideje végveszélyben látszik lenni, erős és szívós, alakul-változik és még mindig sokkal erősebben vesz részt életünk alakulásában, mint azt mi tudatosítani vagyunk képesek.

A témával való ismerkedés során látni fogjuk, hogy a közösség jelentése és megjelenési
formái változtak az egyes kultúrák történelme során, évszázadokon át lassan, ám a változás
sebessége a tömegtársadalmak kialakulásától kezdődően hihetetlenül felgyorsult. A modern
közösségiség, a közösség és a civil társadalom megjelenési formáinak megértéséhez
nekünk főként azokat a vonatkozásokat kell megismernünk és megértenünk, amelyeket a mi
kultúránk és történelmünk, s a rájuk nagy befolyással bíró eszmeáramlatok és társadalmi
konstellációk, rendszerszerű átalakulások alakítottak-alakítanak (5., 6. és 10. fejezet).
Globalizálódó világunkban e hatások körét sem lehet éppen könnyen behatárolni, ám a
legfontosabbak kiemelésére kísérletet tehetünk: erről szól ez a tanulmány.
Nem a közösségre vonatkozó szociológiai elméletet gazdagítjuk új szempontokkal, nem is
történelmi tanulmányokat folytatunk – bár témánk vizsgálatához bizonyos történelmi
háttértudás megléte elengedhetetlen –, s nem is foglalkozunk a civil táradalom elméleti
hátterével, de foglalkozunk a civil társadalom és közösség összefüggéseivel (9. fejezet). Azt
kísérjük figyelemmel, hogy vajon szükséges-e és ha igen, lehetséges-e a modern,
posztmodern társadalmakban közösségiségről beszélni, annak létrehozását elősegíteni, s
hogy a nagy változások vajon miféle közösségiség lehetőségeit adják? Foglalkozunk a
közösségek hiányával, sőt válságával – anómia, szolidaritás-hiány,
szervezettség-szervezetlenség, cselekvéshiány, a társadalmi és civil részvétel aránya –,
továbbá a közösséghiány leküzdésének lehetségességét vázoljuk fel: részvétel fokozása és
társadalmi tőke fejlesztése – bizalom, viszonosságon alapuló kapcsolatok, együttműködés és
hálózatok, szolidaritás –, s a társadalmi tőke mint közjószág (közjó) és mint magánjószág
(magánjó) összefüggéseivel is (11. fejezet).
A „kellenek-e nekünk még közösségek?” pusztán érzelmi, motivációs alapon is mérlegelhető
felvetést mi bizonyos ismeretek átadásával árnyaljuk, gondolkodásunk mélyítése és tágabb perspektíváinak körvonalazódása érdekében. Ez az összefoglaló olykor szinte szöveggyűjteményként viselkedik, hisz meglehetősen terjedelmesen idéz egy-egy téma kulcsszerzőitől. Teszi ezt elsősorban a szakszerűség érdekében, de az is indokolja ezt az eljárást, hogy egyes szerzők interpretálása sokkal kisebb élményt szerezne az érdeklődő olvasóknak, mint a szerző által megírt, eredeti szöveg.
Ez a tanulmány tehát a ma közösségiségének lehetségességéről és szükségességéről szól, a közösség meghatározó kérdésköreinek felvetésével, történelmi, szociológiai, szociálpszichológiai, humán ökológiai, humánetológiai, irodalomtörténeti, irodalmi és néprajzi ismereteket emelve be gondolkodásunk homlokterébe. A tanulási folyamat reményeim szerint elvezet bennünket a mi számunkra talán leglényegibb kérdezéshez: miféle világban akarunk élni, s van-e módunk befolyásolni e világ ilyen irányú változását?
Tájékozódásunkra a közösségfejlesztés végzéséhez szükséges szemléleti alapok lefektetése ad apropót, ezért e fejlesztés szemszögéből indulunk ki, vizsgálódunk és stúdiumunk végén oda is érkezünk (I. és XII. fejezet).

Budapest, 2018. február

dr. Vercseg Ilona
a Közösségfejlesztők Egyesülete tiszteletbeli elnöke
címzetes egyetemi tanár
vercseg@kkapcsolat.hu

Tartalom

1. Egy nagy elmélet – a téma felvezetése a közösségi és civil fejlesztés megközelítéséből
2. Ember és közösség – kérdésünk a humánetológiához. Vajon a közösségiség velünk született tulajdonságunk vagy tanult viselkedés?
3. A közösség-eszme újrafelfedezése
4. Közösség – megértett emberi teljesség? A görög paradigma
5. A változó falu. A tradicionális paraszti társadalom és felbomlása magyar viszonyok között. Parasztkultúra és közösség
6. Urbanizáció Magyarországon
7. Közösség (Gemeinschaft) és társadalom (Gesell­schaft)
8. Összefüggés a szabadság, az egyén figyelembe vétele és a közösség elvesztése között
9. A modern közösségiség – civil társadalom
10. Mi a közösség?
11. Közösségek/civil társadalom: válság és hiány
12. Kapcsolatok, hálózatok és fejlesztésük
Melléklet. Történelmi háttéranyag a tradicionális paraszti társadalomról a korai középkortól 1944-ig (segédlet Erdei értelmezéséhez)
Felhasznált irodalom

A Parola-füzet itt található: http://www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/Azadatt.nsf/cb64d6a7ffc532248525670c0080efa5/b43cc0ddd72bbddfc125827c00611729/$FILE/Parolafuzet_Vercseg_2018_k%C3%A9sz.pdf

Parola archívum