Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
KÖZÖSSÉGFEJLESZTŐ OKTATÁS BULGÁRIÁBAN
Szerző:
Christomir Zafirov, Stefka Dinchiyska
Sorozatcím:
Parola
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2009
Szám:
3
Oldalszám:
11
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
szociális munka, kommunizmus, piacgazdaság, szociálpolitika, szociálpedagógia, kisebbségi csoport, civil szervezet, önkormányzat, Chitalishte projekt
Megjegyzés:
Annotáció:

Az itt következő bolgár és német tanulmánnyal kezdjük meg az EU Leonardo da Vinci támogatási programja keretében 2006/7-ben megvalósult „Community Care” projekt egyes, elsősorban a közösségfejlesztés, közösségi munka történetével kapcsolatos dolgozatainak közlését. Projektben 8 európai országból 10 partner vett részt (Belgium, Bulgária, Litvánia, Magyarország, Románia, Németország, Spanyolország és Svédország). A projekt részletes ismertetése a www.communitycare.hu honlapon található! A tanulmányok közléséhez a kiadó hozzájárult! A szerk.


Megjelenés (angol nyelven);
Brake, R. – Deller, U.: Community Development – a European Challenge. Leverkusen-Opladen, 2008, Barbara Budrich, 32–40. p.

Bevezetés

A közösségfejlesztő szakma küldetése a társadalmi problémák kezelése, valamint a társadalmi kirekesztés, diszkrimináció és kizsákmányolás elleni küzdelem. Tevékenysége a szélesebb körű társadalmi-politikai szintér megújítását célozza, ily módon kapcsolódik az irányelvek gyakorlati megváltoztatásához, a strukturális intézményi változásokhoz, illetve a szélesebb körű társadalom értékrendjének, hozzáállásának megújításához is. A szenvedők fájdalmának átélése, a megfelelő beavatkozáshoz szükséges tudás, illetve a változások véghezviteléhez szükséges készségek valamennyien a közösségfejlesztő szakember alapvető kvalitásai közé tartoznak.


Közösségfejlesztő oktatás

A szociális munka oktatása nem tekint vissza túlságosan hosszú múltra Bulgáriában, pedig az első ilyen iskola (Szociális Tanulmányok Középiskolája) már 1932-ben megnyílt Szófiában, és ugyanabban az évben az Oktatási Minisztérium középiskolaként ismerte el azt. A szocialista korszakot megelőzően (1944 előtt) főleg vallásos szervezetek, a nők szervezetei és karitatív szervezetek végeztek szociális munkát, amiben a bolgár exkirály családja aktívan támogatta őket. Ez a fajta tevékenység akkoriban még nem volt annyira világosan strukturált és centralizált, mint manapság.
A szociális tevékenységeket a társadalombiztosítási rendszer hivatalnokai és a foglalkoztatáspolitikai testületek végezték. A szociális munka és egyfajta közösségi munka-közösségépítés területén szerzett tapasztalatok meghatározó része az ún. CHITALISHTE jelenséghez köthető. A Chitalishte-k a bolgár közösségi önszervezés hagyományos megnyilvánulási formái, amelyek fontos szerepet töltöttek, töltenek be az oktatásban, valamint az ország kulturális örökségének megőrzésében. Egy másik pozitív tapasztalat az ún. SEDENKI, ami egyfajta szomszédsági találkozó helyi lakosok számára: ezek teljesen spontán módon szerveződtek hétvégenként, és mindig más család volt a vendéglátó. Az iménti két jelenség továbbfejlődött formái fontos szerepet töltöttek be a török megszállás során, amely 1878-ban fejeződött be.
A kommunista rendszerben (1944–1989) a szociális munka nagy általánosságban a hajléktalanok elhelyezésében, illetve az egyedülálló idősek ellátásában merült ki. A fogyatékosok számára is szerveződött valamiféle gondozói tevékenység, ami azonban nem volt elégséges, ám bizonyos tevékenységeket mégiscsak felvonultatott. Léteztek például olyan kis állami vállalkozások, amelyekben a különböző fogyatékkal élők a hétköznapokon speciális körülmények között adekvát módon dolgozhattak, hétvégente pedig társasági elfoglaltságokat, főként kulturális tevékenységeket, illetve kirándulásokat szerveztek számukra. Ugyanakkor létezett a művelődési házak rendszere is, amelyet gyakran a kommunista ideológia terjesztésére használtak, de mégis fontos szerepet töltöttek be a közösségépítésben, lehetőséget biztosítva az emberek számára, hogy egyenlő alapon kommunikálhassanak, illetve bizonyos jártasságokra, hozzáállásra, kompetenciákra tehessenek szert.
Az ötvenes évek során jelentek meg a színen az első szociális munkások, akik valójában az Egészségügyi és Szociális Minisztérium által alkalmazott hivatalnokok voltak. Ebben az időszakban egy sor szociális főosztályt is létrehoztak, amelyek helyi önkormányzati testületekként működtek. A hetvenes években a szociális gondozás területe átkerült a Munka- és Szociálisügyi Minisztériumhoz, majd azt követően megint visszakerült az Egészségügyi Minisztériumhoz – ez a folyamat kétszer is végbement. A kilencvenes évekig gyakorlatilag nem létezett szakképzés a szociális munka területén Bulgáriában, és egyetemi fakultás sem működött a területen. A diplomások köréből főként a pedagógus, pszichológus, filozófus, szociológus, közgazdász és biztosítási szakembereket ismerték el a szociális munka szakembereiként. Még a Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztériumon belül is túlnyomó részben egyetemet nem végzett szakemberek tevékenykedtek ezen a szakterületen.
A piacgazdaságra való 1990-es átmenetet követően nagy igény mutatkozik a szociálpolitika átalakítása iránt. Indulásképpen számos törvény, rendelkezés, intézkedés és szabályozás lát napvilágot 1993-ban, 1995-ben, 1997-ben, valamint 1998-ban. 1990-ben létrejön az Országos Szociális Támogató Központ, amely regionális alegységekkel is rendelkezik. 1991-ben megkezdi működését a szakterületen a Szakképzési és Foglalkoztatási Alap, majd 1997-ben az Országos Foglalkoztatási Szolgálat, amely 9 megyei szervezettel és 280 munkaügyi irodával rendelkezik szerte az országban. 1996-ban megalakul a Rehabilitációs és Társadalmi Integrációs Alap, amely elsősorban a fogyatékosokkal foglalkozik. Végül 1997-ben létrejön a Szakképesítések Országos Tanácsa, illetve a Nemzeti Szociális Jóléti Iroda regionális hivatalokkal stb.
Mindezek a történések előtérbe helyezték a területen dolgozó szakemberek egyetemi szintű oktatásának szükségességét, amelyet a különböző régiókban működő, specifikus célcsoportokkal rendelkező országos és európai programok is alátámasztottak.
1989 után megjelentek a színen a közösségfejlesztés első szereplői. Ezek frissen alapított nem-kormányzati szervezetek (NGO-k) voltak, amelyek elsőként tűzték zászlajukra a civil társadalom és a közösségépítés ügyét. Munkájukra általában nem volt jellemző a szervezettség és rendszeresség, hiszen az esetek túlnyomó részében Európából, illetve az USA-ból származó projekttámogatásokból kellett fenntartaniuk magukat.
A kilencvenes évek elején indult be először Bulgáriában a szociális munka egyetemi szintű oktatása, mégpedig főleg szófiai, bourgas-i és várnai magánegyetemeken, posztgraduális képzésként, amelyen azok vehettek részt, akik valamilyen társadalomtudományi diplomával rendelkeztek. A kezdeményezés tehát nem a kormánytól jött, hanem főleg az egyetemeken tanító tudományos szakemberektől – nem a piac diktálta, és nem is valamely társadalmi intézmény kezdeményezte azt. Ennek megfelelően az oktatás túlnyomórészt elméleti jellegű volt, és egy felettébb „akadémikus” tanterv jött létre.
Az állami egyetemek csak meglehetősen későn ébredtek rá a szakterületen folyó oktatás szükségességére. A megvalósításhoz felhasználták a társadalomtudományok, pedagógia és szakképzés területén felhalmozott tapasztalataikat, és végül az Oktatási Fakultáson belül kezdték meg az oktatást. Úgy is mondhatnánk, hogy a kilencvenes évek közepe táján a szociális területen belül folyó oktatás meglehetősen kaotikus állapotban volt. Később a tantervet fokozatosan fejlesztették, s egyre több tapasztalatot szereztek a tanítás terén is.
1996-ban hivatalosan is elismerésre kerül a szociális tevékenységek elnevezésű egyetemi specializáció – ezt megelőzően hosszas vita folyik arról, hogy a szociális munkát vagy a szociális tevékenységeket válasszák. Ezt követően hamarosan egy másik specializáció, a szociálpedagógia is hivatalos akkreditációra kerül.
Ma már szinte az összes bolgár egyetem kínál BA vagy MA kurzusokat a szociálpedagógia/szociális munka területén, azonban még ma is problémát jelent az oktatás elméleti síkon való megközelítése, amely valójában az egész bolgár oktatási rendszerre igaz. Problémát jelent a tanítás és tanulás módja is: sok egyetem nem alkalmazza a modern és hatékony tanítási-tanulási módszertanokat, megközelítéseket, ezért több olyan innovatív megközelítésre lenne szükség, mint pl. a probléma-alapú tanulás, a projekt-alapú tanulás, az interaktív módszertanok és eszközök, a heurisztikus megközelítés vagy a konstruktivista megközelítés.
Napjainkban a szociális munka főként kisebbségi csoportokra (túlnyomó részben a roma népességre) irányul: a szegényekre, a szülői gondoskodás nélkül maradt fiatalkorúakra, a bűnözőkre, a szellemi fogyatékosokra, a szenvedélybetegekre és a mozgáskorlátozottakra.
A szociális tevékenységek pedig olyan perifériára szorult közösségeket céloznak, amelyek valamilyen prioritást élveznek – veszélyeztetett gyerekek, kisebbségek (főként a roma kisebbség) –, munkanélküliek, olyan intézményelhagyó mozgáskorlátozottak, illetve gyerekek, akik azt megelőzően sokáig éltek az adott intézményben, és nem rendelkeznek semmilyen társadalmi jártassággal, illetve kompetenciákkal.
Bulgáriában általában a civil szervezetek végeznek minőségibb munkát ezen a területen, ám ők sajnos majdnem kizárólag a városi területeken tevékenykednek. Bulgáriában, ebben a 8 millió lakosú országban, mintegy 28 nagyváros található. Az elmúlt években számos szociális segítségnyújtó, támogató központ, illetve a hátrányos helyzetű gyerekeket és családjaikat támogató intézmény nyílt, főként a fővárosban, Szófiában. Emellett nagy szükség lenne szociális jóléti programok kialakítására a kisvárosokban és falvakban is, ahol a szociális munkának nem kizárólag egyéneket, hanem a teljes társadalmi környezetet kellene céloznia, amihez elengedhetetlen a szervezetekkel, közösségekkel folytatott munka.
A civil szervezetek aktívan pályáznak és nyernek el projekttámogatásokat a szociális területen, ez a tevékenység azonban nem rendszeres, és általában csak átmeneti, nem fenntartható eredménnyel jár. Ezért ezeknek a szervezeteknek egy szisztematikusabb megközelítést kellene kialakítaniuk hosszú távra, megfelelő perspektívával és fenntartható hatásmechanizmussal. A bolgár kormányzat prioritásai szociális területen a következők:
− A szociális jóléti intézkedések filozófiájának megváltoztatása, azoknak a legkritikusabb csoportokra (mozgáskorlátozottakra, egyedülállókra, veszélyeztetett gyermekekre és felnőttekre) való átirányítása;
− A szociális szolgáltatások olyan alternatív formáira való áttérés, amelyeket a közösségen belül nyújtanak a helyi önkormányzat szükségleteivel összhangban;
− Az állami monopólium megtörése és az általános állami követelmények kialakítása a szociális szolgáltatások nyújtása terén;
− A szociális szolgáltatás folyamatában résztvevő partnerek (önkormányzatok, civil szervezetek, üzleti szervezetek) integrációja a társadalmi integráció elősegítése és az életminőség javítása érdekében.


Következtetés

A közösségi munka oktatásának célja a megfelelő értékek átültetése, a tudás átadása és a diákok gyakorlati kompetenciájának fejlesztése. Összehangolt erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy ez a fajta oktatás egyidejűleg három területen is biztosítani tudja jelenlétét: a tudás, a jártasságok és az értékek viszonylatában. Bár létezik egyfajta fogalmi elkülönülés az értékek, tudás és jártasságok hatókörei között, azok valójában szorosan összefonódnak, és fejlesztésük folyamata során dialektikus viszonyban állnak egymással. A közösségi munka oktatói előtt álló legnagyobb kihívás tehát az, hogy olyan életképes oktatócsomagokat fejlesszenek ki, amelyek a három tartomány integrált és hatékony módon való fejlesztése szempontjából leginkább használhatónak bizonyulnak. A valóságban a közösségi oktatás egy rendkívül kiterjedt program, amely komoly követelményeket támaszt mind az oktató, mind pedig a tanuló féllel szemben.


Chitalishte (csitalistye) – Közösségfejlesztés Bulgáriában

Az egyik legsikeresebb bolgár közösségfejlesztő projekt a Chitalishte továbbélését, szerepének és tevékenységi körének kiszélesítését tűzte ki célul, ily módon ösztönözve a civil társadalom képessé tételét, valamint előmozdítva a helyi szintű cselekvő részvétel ügyét.
A chitalishte (bolgárul: читалище; [ʧi'taliʃte]) egy tipikus bolgár közintézmény, illetve épület, amely párhuzamosan több funkciót is betölt, egyszerre közösségi ház, könyvtár és színház. Emellett oktatási intézmény is, ahol az emberek korosztálytól függetlenül idegennyelvi, tánc, zene és más tanfolyamokon vehetnek részt. (http://en.wikipedia.org/wiki/Chitalishte).
A Chitalishte különleges szerepet betöltő, a bolgár történelemben egyedülálló intézmény. Az első Chitalishte-k az 1850-es években mint olvasóházak jelentek meg, de szerepük folyamatosan fejlődött és olyan további feladatokat is elláttak, melyek közül talán az oktatás és a jótékonyság voltak a legfontosabbak. A Chitalishte-k önálló egységként fejlődtek, és az önkéntes civil szervezetek minden jellemzőjét magukon viselték, a társadalmi szerveződés olyan új formáját népszerűsítve, amelyre a bolgár történelemben addig nem volt precedens: ezek voltak az első szekuláris közösségi központok, amelyek demokratikus alapon, mindenki számára diszkriminációmentes és egyenlő részvételt biztosítottak. A Chitalishte hamarosan széles körben elismert intézménnyé vált, amely hosszú távon fennmaradt, és döntő szerepet játszott a nemzeti konszolidáció és modernizáció folyamatában.
Az 1990-es évek elején a reformok bevezetésével a Chitalishte-k is szembesültek azzal a kihívással, hogy tevékenységeiket az új társadalmi-gazdasági feltételekhez és a bolgár társadalom gyorsan változó értékeihez és igényeihez kellett igazítaniuk. A Chitalishte-knak biztosított állami támogatás drasztikusan csökkent, így legtöbbjük lecsökkentette a munkatársak számát és korlátozta a tevékenységek skáláját is. A Chitalishte-k nonprofit szervezetekként vannak regisztrálva, mivel az 1996-os Chitalishte-kről szóló törvény ezt írja elő.
A Chitalishte-k legalább három specifikus intézményi jellemzővel rendelkeznek: fenntarthatóság, legitimáció és rugalmasság, s mindez történelmi tapasztalataikkal kombinálva lehetővé teszi, hogy valóban a bolgár társadalom aktuális igényeire válaszolhassanak. A körülbelül 3600 Chitalishte meglévő országos hálózata a nemzeti vagyon része, és az összehasonlítás során fontos előnyt biztosít Bulgária számára. Páratlan társadalmi presztízsüknek és földrajzi kiterjedtségüknek köszönhetően a Chitalishte-k óriási potenciállal rendelkeznek bizonyos kulturális és oktatási igények kielégítésében és abban, hogy támogatják a közösségi részvételt.
A Chitalishte intézménye a közösségi szerveződés hagyományos kifejezőeszköze Bulgáriában és az oktatásban, illetve a nemzeti örökség védelmében is kiemelkedő szerepet játszik. A Chitalishte fontos szerepet játszhat az élő civil társadalom kialakításában és a reformok végrehajtásához, valamint a szolidaritáshoz és a társadalmi kohézióhoz szükséges konszenzus szervezésében, a kommunikációs csatornák fenntartásában.
1997. májusa és 2001. márciusa között zajlott le a két szakaszból álló „CHITALISHTE – Közösségi központok” projekt első fázisa, a „Közösségi részvétel fejlesztése Bulgáriában” elnevezésű projekt (http://www.chitalishte.bg). A kivitelező szerv a Kulturális Minisztérium, a megvalósítók pedig a Chitalishte-k és a Kulturális Minisztérium Könyvtár Főosztálya voltak. A projektben 41 Chitalishte vett részt különböző bolgár falvakban és városokban. A projekt e szakaszának fő célkitűzése a fenntartható emberi fejlődés biztosítása volt Bulgáriában, mégpedig a bolgár civil társadalom szerepének kiszélesítésével és struktúráinak modernizációjával a Chitalishte-ken keresztül.

A projekt első fázisának eredményei a következők:
− 42 Chitalishte-t képeztek, 22 Chitalishte kapott támogatást innovatív alprojektek végrehajtására;
− 11 képzést tartottak meg 12 nemzeti és 2 nemzetközi tréner segítségével, így több mint 100 chitalishte-dolgozó vett részt a képzésen;
− 23 chitalishte-képviselő vett részt a Civil szervezetek Országos Konferenciáján 1998 októberében;
− 7 chitalishte-képviselő tett tanulmányi látogatást Csehországban 2000 áprilisában;
− 92 chitalishte-képviselő vett részt a „Chitalishte jövője Bulgáriában” című országos szemináriumon, amelyet 2000. október 24-én tartottak;
− Összesen 22 innovatív alprojektet hajtottak végre két hullámban 1998 és 2000 között;
− A 22 kísérleti alprojektben több mint 1640 önkéntes dolgozott, a projektek pedig 51 állandó és 619 határozott idejű munkahelyet teremtettek és 2355 fő számára biztosítottak szakképzési lehetőséget;
− 30 perces dokumentumfilm készült „A Chitalishte – Ünnep és Remény” címmel, melyet 2000. május 24-én a bolgár közszolgálati televízió 1-es csatornáján vetítettek le;
− Megjelent „A Chitalishte Bulgáriában – múlt, jelen és jövő” c. könyv bolgárul 2000 példányban, angolul pedig 500 példányban;
− 2000. október 24-én a „Chitalishte jövője Bulgáriában” címmel országos konferenciát tartottak a köztársasági elnök, a kulturális miniszter, a holland nagykövet az UNDP képviselője, a Chitalishte-k képviselői, polgármesterek, nonprofit szervezetek és nemzetközi adományozók részvételével;
− 2000. novemberében és decemberében egy, a Chitalishte-kről szóló speciális oktatási-információs rádióműsor készült el és került sugárzásra a bolgár közszolgálati rádióban;
− A projekt országos elterjesztésére részletes programdokumentáció készült.

A projekt második fázisa, a „Közösségfejlesztés és részvétel a Chitalishte-hálózaton keresztül” 2001-ben kezdődött és 2004-ben fejeződött be.
Ez a projekt a Bolgár Kulturális Minisztérium és az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (United Nations Development Programme (UNDP) közös projektje volt, amelyet a holland kormányzat MATRA-programja és az USAID támogatott. A projekt második fázisának célja a Chitalishte mint hagyományos kulturális és oktatási központ közösségi szerepének erősítése, valamint olyan munkamodellek kifejlesztése, amelyek lehetővé teszik ezen intézmények modernizációját és a helyi közösségfejlesztésben való részvételét.
A projekt gyakorlati megvalósítását a Szófiai központú Országos Koordinációs Iroda, valamint hat Regionális Központ (Blagoevgrad, Vidin, Kurdjali, Pleven, Sliven és Shumen) támogatta. A projekt céljainak elérésében fontos szerepet játszottak a központi és helyi kormányzatokkal, nem-kormányzati szervezetekkel és a helyi gazdasággal folytatott partnerségek.
Ebben a szakaszban 300 Chitalishte működött közre olyan állandó partnerként, amely minden, a projekten belül szervezett tevékenységben és versenyben részt vehetett. További 600 Chitalishte a tevékenységek egy szűkebb skálájába kapcsolódhatott be.
A Chitalishte projekt egy Nemzeti Kapacitásfejlesztő Program eszközeivel támogatja a Chitalishte-k intézményi megerősödését. A demonstrációs projektek célja pedig a hálózatba kapcsolódott Chitalishte-k innovatív tevékenységeinek bátorítása volt. 25 internetközpont jött létre a Chitalishte-ken belül, amelyek internethozzáférést biztosítanak a távoli és fejletlen régiók számára, miközben elősegítik az információtechnológiai készségek elsajátítását a Chitalishte-k dolgozói és a helyi közösségek körében. A Chitalishte Portál a Chitalishte hálózatról nyújt teljes körű és könnyen hozzáférhető információkat, míg a Possoka Chitalishte Hírlevél a projekt-tevékenységek előmeneteléről ad számot.
A Chitalishte intézményi fejlesztését szolgáló projekt-stratégia fontos részét képezi a Nemzeti Képzési Program, amely a Chitalishte-k igényeire és fejlesztési kilátásaira szabva szisztematikus képzési és tanácsadási modulokat biztosít. Ebben a programban a 300 állandó partner képviselői és a kísérleti fázisban dolgozó Chitalishte-k vettek részt.

A képzési program célkitűzései a következők:
− megerősödött törvényi, financiális, szervezeti és társadalmi kompetenciákon alapuló új menedzsment-stílus kifejlesztése a Chitalishte-kben;
− a Chitalishte tanácsadói kapacitásának fejlesztése, melyet szolgáltatásként mind a Chitalishte-hálózat, mind a helyi közösség számára biztosítani lehet;
− a Chitalishte-k, más nonprofit szervezetek és a helyi önkormányzatok közötti partnerségek népszerűsítése, előmozdítása, valamint az összes partner intézményi fejlődésének egyenlő módon való biztosítása;
− képzési programok, anyagok és információs termékek kifejlesztése a Chitalishte-k által és azok számára;
− a Chitalishte részvételét támogató környezet létrehozása, amelyben ezek az intézmények tapasztalataikat és oktatási termékeiket egymással megosztó közösségekként jelennek meg.

A képzések struktúrája a következőkből áll össze:
− a Chitalishte kulcstevékenységeiben a tudástranszfert és a készségfejlesztést segítő moduláris képzés;
− a projekt-végrehajtáshoz és az új tevékenységekhez kötődő specializált workshopok és tanácsadások;
− képzők képzője a kísérleti projektben résztvevő Chitalishte-k számára, melynek végére a résztvevők képessé válnak arra, hogy a projektből kimaradt Chitlasihte-k számára saját képzéseket tartsanak;
− a „Chitalishte képez Chitalishte-t” elnevezésű partnerképző program, amely teljes mértékben az intézmények igényeire, szükségleteire épül. A programban résztvevő trénerek a Chitalishte-k képviselőiből tevődnek össze.

A következő modulok kerültek megvalósításra:
− Projektfejlesztés és menedzsment;
− Pénzügyi menedzsment;
− Intézményfejlesztés és fenntarthatóság;
− A Chitalishte törvényi keretei és szabályozása;
− Szociálpolitika;
− Közösségfejlesztés;
− PR;
− Információ-technológia;
− Felnőttképzés.

A projekt eredményei minden kétséget kizáróan azt mutatják, hogy a Chitalishte-kben továbbra is hatalmas potenciál rejlik, és többfunkciós intézményként fontos szerepet játszhatnak a közösségépítés folyamatában és a fenntartható bolgár civil társadalom megteremtésében.

Felhasznált irodalom

A felhasznált irodalmat ebben az esetben az angolul megjelent cikk magyarra fordításában közöljük (kivéve, ami angolul jelent meg), tekintve, hogy az angol nyelvű irodalomjegyzékén keresztül nem kereshető vissza az eredeti (bolgár nyelvű) irodalom. (A szerk.)

Bolgár gyermekvédelmi törvény
A fogyatékosok integrációjáról szóló törvény
A fogyatékosok védelméről, rehabilitációjáról és társadalmi integrációjáról szóló törvény
A társadalmi jólétről szóló törvény
A 2004.09.30/21 sz. törvény az Európai Kreditátviteli Rendszer bevezetéséről a bolgár felsőoktatásban. Oktatási és Tudományos Minisztérium
Kamenov, Deni: Közigazgatás. Szófia, 2002, (k. n.).
Denkov, D. – Stanoeva, E. – Vidinski, V.: Romski uchilishta. Bulgaria 2001. [Roma iskolák. Bulgária 2001]. Sofia, 2001, (k. n.).
http://en.wikipedia.org/wiki/Chitalishte
Bolgár Chitalishte webportál: http://www.chitalishte.bg
Ivanov, I. – Chichek, R. – Aleksandrov, H.: Community Development. Sofia, 2003, (k. n.).
Marushiakova, E. et al.: Identity Formation among Minorities in the Balkans: The cases of Roms, Egyptians and Ashkali in Kosovo. Sofia, 2001, (k. n.).
Nemzeti Gazdaságfejlesztési Cselekvési Terv 2000–2006
Nemzeti Gazdaságfejlesztési Cselekvési Terv 2007–2013
Nemzeti Program a Bolgár Oktatás Modernizációjáért 2005–2010
Todorova, E.: A valódi segítség. (H. n.), 1999, Albatros.
Tomova, I.: The Gypsies in the Transition Period. Sofia, 1995, International Centre for the Minority Studies and Intercultural Relations. (in English and in Bulgarian)
Zang, T.: Destroying Ethnic Identity. The Gypsies of Bulgaria. A HelsinkiWatch Report. New York, 1991, (k. n.).

Fordította Varga Tamás
Parola archívum