Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Ifjúsági munka Hajdúhadházon
Szerző:	Kovács Annamária
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2015
Szám:	4
Oldalszám:	21
A cikkben lévő
Nevek:	Kovács Annamária, Veres Hajnalka, Konyhás István, Balogh Flóra, Kosztyi Klaudia
Intézmények:	Életfa Segítő Szolgálat, Magyar Gárda, Svájci-Magyar Civil Alap, Őszikék csoport, Hajdúhadházi Önkormányzat, Tudás Hatalom projekt, Hang-Kép Egyesület, Terepszemle stúdió
Települések:	Hajdúhadház, Debrecen, Észak-Alföldi régió
Tárgyszavak:	ifjúsági munka, közösségi tér, széttagolt település, cigány-nem cigány lakosok közötti kapcsolatok, együttműködések és párbeszéd kialakítása, fórumszínház, kortárs mentorprogram, képzések, közösségi események, közösségi beszélgetés, Ki mit tud?, a fejlesztő szerepei, settlement típusú ház
Megjegyzés:	kategória: esettanulmány
Annotáció:

Kovács Annamária
Ifjúsági munka Hajdúhadházon

A következőkben a Hajdúhadház településen folyó közösségfejlesztő munkámat fogom bemutatni. Konferenciánk sorrendjében Hajdúhadház az olaszliszkai folyamat ismertetése után következik. Kovács Tímea az imént elmondta nekünk, hogy közösségszervező munkájuk Olaszliszkán a Dankó Pista utcából, egy behatárolható területből nőtt ki, míg mi, a hajdúhadházi közösségfejlesztés során, az egész települést próbáltunk megszólítani.
Bemutatom röviden a várost. Hajdúhadház egy 13-14 ezres, nagy területen fekvő, falusias jellegű város, nagyjából félúton Debrecen és Nyíregyháza között, az Észak-Alföldi régióban. Földrajzilag a 4-es főút közelében található, ám nem annak nyomvonala mentén helyezkedik el, így a fő véráramból kiesik.
Az Életfa Segítő Szolgálat Egyesület munkája 2012-ben kezdődött itt, miután a Magyar Gárda vonult ezen a településen is. Ennek hatására az akkori családsegítő központtal és az önkormányzattal összefogva egy közösségfejlesztői folyamatba kezdtünk. A helyi viszonyok feltárása, a közösségkutatás után 2013-tól intenzív munka kezdődött a Svájci-Magyar Civil Alap támogatásával.

A közösségi ifjúsági folyamat kezdete
Az én fő feladatom a helyi ifjúsági élet fellendítése, a helyi ifjúság aktivizálása
(Hajdúhadházon több programelemmel dolgoztunk, melynek csak egy szelete volt az ifjúság. A
közösségfejlesztő folyamat a továbbiakban a program egészét tekintve egy spirál tudott lenni,
aminek a segítségével a hatások összeadódtak.)
volt, s most egy kemény másfél éves munka végén vagyunk. A következőkben néhány
szempont segítségével bemutatom a folyamatot, majd megpróbálok a konferencia
kérdéseire is válaszolni.
A településen élő fiatalok egyik problémája az, hogy nincsenek közösségi terek, pedig
ezek a széttagolt település sok konfliktusát oldhatnák – de ez nem csak hajdúhadházi
probléma. Van egy központi művelődési ház, ami azonban, a település egészét tekintve,
kevéssé kihasznált. Nekünk pedig kellett egy hely, ahol elkezdhetjük a közös munkánkat.
Lassan lépegetve megvetettük tehát a lábunkat a művelődési ház alagsorában, s ott, a kisteremben kaptunk helyet heti egy alkalommal.

Fotó: Veres Hajnalka

Pályázati programunk fő szempontja a cigány-nem cigány lakosok közötti kapcsolatok, együttműködések és párbeszéd kialakítása volt és egy újfajta kommunikáció, mely az egész közösség jövőbeni fejlődését szolgálhatja.
Miután a munkánkhoz kaptunk teret és helyet, egy intenzív toborzást követően elkezdődhetett egy ifjúsági közösségi folyamat, mely aztán kiindulópontja lehetett a további építkezésnek.

Fejlesztői szempontok
Az alagsori kisteremben egy intenzív közösségépítő tevékenység kezdődött klubfoglalkozás keretében, főleg a helyiek érdeklődésére építve.

Hogy egy közösségi folyamat elinduljon, ahhoz külső fejlesztői módszerek és valamilyen
innováció szükséges, amivel be lehet vonzani akár a fiatalokat, akár más korosztályok
képviselőit, akik az együttlét alatt el is felejtik, hogy korábban nem is akartak egymással
interakcióba lépni. Ilyen módszer például a fórumszínház, de tudott így működni a kortárs
mentorprogram, vagy a képzések, és más közösségi események is, melyek igazán
megmozgatták a város lakóit, s újszerűségükkel sok embert vontak be a folyamatba.




Fotó: Konyhás István

Arra is szükség volt, hogy olyan térré írjuk át a fejekben a művelődési házat, hogy cigány és nem cigány lakosok egyaránt bejöjjenek a programokra. Cél volt, hogy ez egy biztonságos tér legyen, ahol elfeledkezhetnek az emberek korlátaikról, félelmeikről. A fórumszínház módszere tudott így funkcionálni, hiszen az elkészült színdarabbal egy másik csoporttal is együtt kellett és lehetett dolgozni. A helyi idősek klubjának Őszikék csoportjával lett a fórumszínháznak köszönhetően egy közös pont: a színház szeretete, miközben a fiatalok az idősektől, a nyugdíjasok pedig a többségében roma fiataloktól rettegtek kölcsönösen. A közös színházazásban csodálatosan elfeledkeztek ezekről a korlátaikról. A fórumszínház utáni közösségi beszélgetés pedig teret adott arra, hogy a nézők belépjenek a színdarabba, és hogy megvitassunk fontos témákat a mindennapi életükből. Két drámapedagógus segítette munkánkat: Balogh Flóra és Kosztyi Klaudia, akik összeszokott párosként már más terepen is dolgoztak, például a miskolci Avason: https://www.youtube.com/watch?v=duSNzoD5lv0

Külsős fejlesztői szempontok mellett kiemelt feladat oldani a projektmunka formális kereteit
és követelményeit, melyek egy valós közösségi folyamatban gátló tényezők. Sok
embernek még egy jelenléti ív is riasztó. Éppen ezért úgy próbáltuk megoldani a közösségi
folyamatot, hogy amit a program programelemek és események formájában ad, azt
rugalmasan, puzzle-szerűen alkalmaztuk – éppen amire szükség volt.
Fontos momentuma a közösségi munkának, amikor odafordulunk az érintettekhez és
feltárjuk, hogy mi az érdeklődésük, mik az érdekeik, mi mozgatja őket. A hangsúly ötleteik
és érdeklődésük közösségbe csatornázásán van.
A belső fejlesztési szempontok nem csak tovább erősítik a meglévő csoportot, hanem új
tagokat is vonzhatnak – szülőket, a település többi lakóját és intézményeket is
megszólíthatnak.




Fotó: Veres Hajnalka

A munkánk csúcsa az volt, amikor a helyi érdekek és érdeklődés feltárásának egy érett szakaszához érve, ifjúsági csapatunk két tagjának javaslatára Ki mit tud? szerveződött. A helyi tehetségkutató gondolata számos tekintetben jónak bizonyult: alkalmasnak arra, hogy közös munkával kitaláljuk és létrehozzuk az eseményt, izgalmasnak a város lakói számára, s jó eszköznek arra, hogy az önkormányzatot és az intézményeket potenciális partnereinkké tegyük. Így is lett: az ificsapattal a nulláról indulva együtt dolgoztunk ki és hoztunk tető alá az eseményt, s nem egy külsős szereplő által nyújtandó, kész szolgáltatás igénybevételével invitáltuk meg a város fiataljait és lakóit.

Ezen a ponton már a helyi jegyző és az önkormányzat, továbbá az intézmények is
támogattak minket valamennyire. Az előkészületek és a több hónapos közös munka vidám
is, konfliktusos is volt, hiszen létrehozni valamit, ami nem azonnali eredményekkel jár, amit
3 hónapig kell tervezni, s ugyanennyi idő kell az előkészületekhez is – kemény próbatétel.
De megérte.
A Ki mit tud? 400 embert mozgatott meg, nem cigány lakosokat is. Fellépett 70 fiatal,
képviseltette magát a helyi önkormányzat, a Tudás Hatalom
https://www.youtube.com/watch?v=m46y9dR7lLI projekt motorja és két résztvevője is, s ami a
legfontosabb: sok helyi lakos. Valójában most értünk a munka csúcspontjára, de most ért
véget a pályázati futamidő is, s így kérdéssé vált, hogy hogyan tudjuk folytatni, minek az
előzménye lesz ez a másfél év. A folyamat más típusú munkát is megenged most már.
A közösségi folyamatban együtt dolgoztunk két debreceni civil szervezettel, akik nagyon
sokat adtak a fejlesztői munkához, a lakosokkal kialakított barátságos viszonyhoz. A
Hang-Képhttp://www.hangkep.hu/ Keresztesi Andrea és Pintér Ákos vezetésével. Videók:

Fotó: Konyhás István

https://www.youtube.com/channel/UCQqtvPg6IEqzwJ8PMF6SsAQ Egyesületnek főleg a videó anyagokat és az ifjúsági képzéseket köszönhetjük, a Terepszemlehttp://www.terepszemle.com/ Veres Hajnalka és Konyhás István képei: https://plus.google.com/u/0/photos/115109530702549408662/albums
Stúdiónak pedig a rengeteg csodálatos fotót, és a fenntarthatósági programelembe fektetett energiájukat, jelenlétüket. A vizuális anyagok elősegítették azt is, hogy a folyamat résztvevői nagyobb bizalommal forduljanak felénk.
Zárásként még a saját fejlesztői szerepemről szólok. Ez a szerep a folyamat különböző pontjain változatos formában valósítható meg: facilitátor, mediátor, fejlesztő, szervező, patrónus. A fejlesztő olyan központi személy, aki adott esetben kulturális mediátor tud lenni (művelődési ház és fiatalok, többség és kisebbség, idős és fiatal). Egy elidegenedett, egymástól tartózkodó, széttagolt helyi társadalomban – mint amilyen Hajdúhadház és sok további magyar település is –, egy ilyen szerep teljesítése, s egy ilyen megközelítésű munka képes változást előkészíteni. Ehhez tér kell, legyen az settlement típusú ház, valami, ahol meg lehet vetni a lábunkat, ami spirálszerűen tovább adja a hatást, és lehetővé teszi, hogy az egész közösség fejlődjön.

Fotó: Konyhás István

Parola archívum