Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Kitekintés
Szerző:
Almássy Tamás
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Állomány:
Közösség konferencia - 2003
Év:
2004
Szám:
2
Oldalszám:
22-23
A cikkben lévő
Nevek:
Csillag Gábor, Foltányi Zsuzsa, Kalas György, Mark Twain, Peták Péter
Intézmények:
HUMUSZ, Ökotárs Alapítvány, Rügyecskék Alapítvány, Védegylet, World Social Forum, WTO
Települések:
Brazília
Tárgyszavak:
fenntarthatóság, környezetvédelem, Ökotárs Alapítvány, Védegylet
Megjegyzés:
Annotáció:

Vissza a tartalomhoz

Almássy Tamás:
KITEKINTÉS

Kicsit úgy érzem, hogy általános szomorúság uralkodik a társaságon. Még nem tudom, mennyire sikerül ezzel az előadással fordulatot elérnem. Lehet, hogy úgy fog hangzani, amit mondok, mintha lebegne a semmiben, de bízom benne, hogy a végén azt mondjátok, hogy ez realitás, és akkor ne is legyünk ennyire szomorúak.
Nagy segítségemre van, hogy tegnap ezt a könyvet kaptuk. Eddig, bár sokat gondolkoztam rajta, de nemigen tudtam meggyőzően megindokolni, hogy miért kell e körben a környezetvédelemről beszélni, azaz miért és hogyan kapcsolódik össze elválaszthatatlanul a közösségfejlesztés és a környezetvédelem. A segítséget Peták Péter tavalyi előadása adja, mert annak az elején van egy mondat, vagy kettő, ami nekem megadja az indítást.
Péter tavaly egy beszélgetést idézett, ahol Feri, Ilika, Huszerl Józsi, Varga Tamás és még néhányan a közösségről beszélgettek, és volt egy ilyen megállapítás, hogy a globális problémák közül a környezeti ügyek sokkal nagyobb nyilvánosságot kapnak, sokkal több ember tud róluk, és sokkal inkább jelentkeznek a napi hírekben meg a sajtóban, mint a globális problémák társadalmi oldala. Ez kevésbé ismert, ennek nincs nyilvánossága és nem foglalkoztatja az embereket.
Ez a megfogalmazás számomra azt jelenti, hogy számotokra is nyilvánvaló, hogy itt ugyanazoknak a gondoknak egyik vagy másik megjelenési módjáról van szó, azaz egyetértünk abban, hogy ténylegesen elválaszthatatlan dolgokról van szó. Ennek kapcsán én most megemlítek két ritkán használt fogalmat. Ha van a környezetvédő, akkor nyilván van társadalomvédő, meg embervédő is.
Ennyi bevezető után, mivel eléggé elment az idő, ugorjunk bele a közepébe. Szerintem nagyon erősen változik az idézett beszélgetésben vázolt helyzet, azaz a zöld szervezetek körében egyre többen foglalkoznak a globális problémák társadalmi oldalával, egyre jobban erősödik a megoldáskeresésben a közösségi jelleg. Erre szeretnék példákat hozni.
Két fő megjelenése van szerintem ennek a közösségi elemnek. Az első típushoz a demokráciadeficites esetek tartoznak. A demokratikus működés hiánya ebben a körben is állandóan előkerül s a környezeti problémák kapcsán is folyamatosan megjelenik. Nyilvánvaló, hogy egy csomó, egyébként környezeti károkat okozó beruházásdöntés mögött az a probléma húzódik meg, vagy a rossz döntés arra vezethető vissza, hogy az érdekelteket kizárták a döntéshozatalból, amit aztán nagyon sok környezetvédő szervezet fölhánytorgat.
Ennél sokkal fontosabb és igazán optimizmusra ad okot az, hogy a zöld mozgalomban is nagyon sokan felismerték végre már, hogy azok a jelenségek, amelyek az embervédelmet, társadalomvédelmet és környezetvédelmet kiváltják belőlünk, közös gyökerűek, és ezért külön-külön kezelhetetlenek. Ezeket a szervezeteket sorolom én a második típushoz.
Korábban határozottan tiltakoztam az ellen, hogy engem zöldnek vagy környezetvédőnek nevezzenek, mert nagyon elégedetlen voltam, mondjuk úgy, hogy a régi és az általam akkor többséginek ismert környezetvédőkkel. Úgy éreztem, hogy nagyon csak a dolgok szűk és úgy kezelhetetlen részére koncentrálnak. Erre jó példa kedvenc vesszőparipám a parlagfűirtás, amelybe,
mint csapdába nagyon sok zöld is beleesik, vagy magát zöldnek nevező is beleesik. Azt gondolom, hogy az allergia okai nagyon összetettek. Ebben társadalmi okok is vannak, mert az immunrendszert a személyiségzavarok és a társadalom zavarai éppúgy gyengítik, mint mindazok a vegyszerek, mint amellyel akarva vagy akaratlanul teletömjük magunkat, s mint az a szennyezett levegő, amelyet beszívunk. Tehát nagyon sok minden adódik össze, míg kialakul ez a betegség, és ezt egy tüneti kezeléssel, a tünetet közvetlen kiváltó parlagfű irtásával próbáljuk megoldani. Holott a pollen csak az utolsó csepp a pohárban. Azt, hogy ez mennyire anakronisztikus, az is jelzi, hogy ha történetesen sikerülne kiirtani a parlagfüvet, akkor jönne a következő bűnös, azután megint egy következő, a mogyoró, a hárs, s nem tudom tovább, de nagyon sok növényt föl lehet még sorolni. Ha ezt a folyamatot végiggondoljuk, akkor furcsának találom azt, hogy az allergiát úgy akarjuk megoldani, hogy egy betonsivatagban éljük le az életünket, és minden növényt kiirtunk. Én egyébként abban sem hiszek, hogy egy növényt képesek vagyunk kiirtani.
Szóval úgy látom, hogy a legfelkészültebb környezetvédő-szervezetek már elég régen rájöttek a társadalmi, a személyes és a környezeti oldal összefüggésére, és ez a gondolat egyre inkább teret nyer és a zöld közbeszédnek a részévé válik, sőt vannak olyan környezetvédő szervezetek, amelyek már ilyen indíttatással alakulnak. Számomra ilyen a Védegylet, és ilyen a Rügyecskék Alapítvány, amely deklaráltan is környezet- és embervédő szervezetnek nevezi magát. Ezeknél végül is, vagy ennél a folyamatnál kulcsszó a fenntarthatóság, mert amikor ezt a fogalmat elkezdték komolyan végiggondolni, akkor a fenntarthatóságnak nagyon sok aspektusa került elő, s természetesen közöttük ott voltak a társadalmi oldalhoz tartozóak.
Néhány zöld szervezetet gondoltam még áttekinteni, felsorolásszerűen. Olyanokat, akikről úgy gondolom, hogy érdemes lenne ebben a körben is alaposabban megismerni, esetleg közös munkában részt venni velük.
A Védegyletet már említettem. Ennek a szervezetnek az indíttatása számomra teljesen egyértelműen a második típusú, azaz a Védegylet abból a felismerésből indul, hogy közösen kell ezeket a problémákat kezelni, és nem lehet különválasztani a környezetvédelmet, a társadalomvédelmet, az embervédelmet. S ez a kiadványokban, a vitaesteken folyamatosan tetten is érhető, tehát ez a gondolat nemcsak az indulásnál volt ott, hanem azóta is hitelesen képviselik.
A Védegylet programjai közül kiemelem a jövő nemzedékek képviseletét, ami a célját tekintve egyértelműen a második típushoz tartozik. Ugyanakkor azok az ügyek, amelyeket a jövő nemzedék képviselete jelentéseiben megjelenik, azok inkább a demokráciahiányra vezethetőek vissza, vagy csak addig a szintig mennek vissza.
Következőnek megemlítem a „Lehet más a világ”- hálózatot. Ez egy nagyobb kezdeményezés, sokkal nagyobb: nemzetközi szinten indult, Porto Allegrében Világ-Szociális, vagy Világ Társadalmi Fórum néven. (World Social Forum, a fordításon folynak enyhe viták.) Ez a folyamat, ami Brazíliában elindult, egyértelműen sokkal inkább a társadalmi oldal felől közelítette meg a világ problémáit, és amögé rakta be a környezeti problémákat is, ami végül is egy elfogadható megközelítés.
Csak jellemzésül egy pontot olvasnék föl az elvi Chartából: „A szociális világfórum a gondolatok kölcsönös megvitatásának, az elképzelések demokratikus vitájának, a javaslatok megfogalmazásának, a tapasztalatok szabad cseréjének, és a hatékony tettek összekapcsolásának nyílt találkozóhelye. A civil társadalom olyan csoportjainak és szervezeteinek találkozója, amelyek szemben állnak a neoliberalizmussal, a tőke világuralmával és az imperializmus bármilyen formájával, és olyan szervezetek találkozója, amelyek az emberiségen belüli, valamint az emberiség és a földanya közötti igazságos kapcsolatok elkötelezettjei.”
Nyilván lehetne még idézni, és ez így önmagában nem is biztos, hogy elég, de akit érdekel, az a „Lehet más a világ.hu”-n megtalálja a teljes Chartát.
Erről a hálózatról még többet is szeretnék beszélni később, ezért most továbblépek.
Még megemlítem az Ökotárs Alapítványt. Biztos, hogy igazságtalan lesz, hogy kihagyok olyanokat, akiket meg kéne említenem. Elnézést kérek tőlük. Az Ökotárs egyrészt nagyon tudatosan és nagyon régóta építi ki ezt a, mondjuk, ahogy az előbb neveztem, a társadalomvédő magatartást. Ez egy nagyon régi vonal az Ökotársnál, mert Foltányi Zsuzsát, gondolom nem kell bemutatni. Most két konkrét dolgot emelnék ki. Egyrészt van egy környezeti demokrácia kiadványuk, amit elhoztam. Ez inkább a demokrácia deficitről szól természetesen, és nem friss kiadvány.
Ami frissebb dolog, november 5. és 8. között, tehát a mostani időponthoz nagyon közel tréninget tartanak Szentendrén. A címe „Részvételi elven alapuló közösségi tervezés”. Hozzám ez a tréning több ismerősömön keresztül úgy jutott el, hogy ezt a közösségfejlesztők csinálják, és csak hosszabb nyomozás után tudtam kideríteni, hogy miről is van szó valójában. Tehát olyanok, akik hallottak a közösségfejlesztőkről, meg hallottak erről a tréningről, a kettőt teljesen összekapcsolták, ami szerintem pozitív dolog. Ennek a tréningnek elhoztam a programját, bár nyilván már nem lehet rá jelentkezni, de szerintem még így is érdekes. Úgy tudom, hogy ezt a tréninget egy kanadai szervezet csinálja az Ökotárs szervezésében, másként fogalmazva valamilyen kanadai „Know-how”-nak az átvétele. Érdemes majd megnézni.
Ezen kívül az Ökotárs honlapján szerepel egy vidéki életért program is, amelyben a helyi gazdaság, a helyi demokrácia, a helyi fenntarthatóság és a környezeti problémák kapcsolódnak össze. Ez a program a fenntartható vidéki élet keresésére vonatkozó kísérlet. Annyiban kísérlet, amennyiben az ott élő emberek, akik ebben részt vesznek, ha úgy tetszik, magukon kísérleteznek. Ezt a szót nagyon félve használom, nevezzük inkább keresésnek. Következőnek a Rügyecskéket említettem, ők egy nagyon fiatalos szervezet, a nevükben és az indíttatásukban ez benne van. Szerintem ők keresik és tanulják azt, hogyan lehet a környezetet, társadalmat és embert együtt védeni. Azokon a fesztiválokon, amelyeket szerveznek, a meghívottak körében és a programban ez tükröződik is.
Aztán megemlítem a Humuszt, amelyiknek a tevékenysége a hulladék és a fogyasztó, a hulladékkezelés, hulladékos problémák és a fogyasztóvédelem köré csoportosul alapvetően. Tőlük egyrészt egy kiadványt hoztam, Kalas Györgynek „Az adatvadászat” című könyvecskéjét. Volt, akinek már ezt reklámoztam, vagy lehet,
hogy a nagy nyilvánosság előtt is elkövettem ilyet. Ez a könyv, vagy füzet arról szól, hogy a halandó állampolgár hogyan férhet hozzá a helyi önkormányzatok működésével kapcsolatos információkhoz, elsősorban a környezet állapotára vonatkozó közérdekű adatokhoz. Tehát, hogy milyen jogszabályok garantálják azt, hogy neki ehhez hozzáférése van, és milyen módon lehet rákényszeríteni a kiadásra azokat a szervezeteket, önkormányzatokat, hatóságokat, akik esetleg nem akarják ezeket az adatokat kiadni, milyen módon lehet őket molesztálni. Ez természetesen megint a demokráciadeficit kategóriája.
Másrészről a Humusznak van most egy projektje, amely teljesen friss: Phare Access pályázaton az Emlával, a környezeti jogászokkal közösen nyert támogatást. Én most ebben a programban félállásban dolgozom is. Ez a program szintén a demokráciadeficitre koncentrál elsősorban, a lakossági hulladékos problémák kezelése a téma. Itt is arról van szó, hogy a lakosságot kihagyják a hulladékos beruházások előkészítéséből, mint ahogy általában majdnem minden beruházás esetében ez történik. Amikor kiderül, akkor viszont épp azért, az előkészítés hiánya miatt is nagyon nagy botrányokat kavar. Ebben a programban ezekre a problémákra próbálunk mintaértékű megoldásokat találni majd.
A „Lehet más a világ”-hoz kanyarodnék még egy kicsit vissza. Egy idézetet én is megengedek magamnak. Mark Twain mondta, hogy: „Az ember az egyetlen állatfaj, amelyik képes elpirulni, vagy kénytelen.” Nekem ez a hálózat arról szól, hogy esetleg ezen tudjunk változtatni. Tehát, hogy ne kelljen szégyenkeznünk ebben a megfogalmazásban a többi állatfaj előtt.
Sokféle szöveg szól a „Lehet más a világ”-ról. Elhoztam egy írást, amit Csillag Gábor követett el, ebből csak a címeket sorolom föl, hogy érezni lehessen, mennyire sokfelől közelíti meg a dolgot. Tehát a lista: lehet más a bolygónk, lehet más az igazságosság, lehet más a demokrácia, lehet más a tájékoztatás, lehet más a biztonság, lehet más a gazdaság, lehet más a reklám, és még a sort hosszan lehetne folytatni, de nem akarok nagyon mélyen belemenni, mert hogy az idő elszaladt.
Egy konkrét kampányt emelek még ki, amelyről azt gondolom, hogy a közösségfejlesztőknek is tudniuk kell. Ennek a WTO-ellenes kampánynak nemrég zárult le egy állomása. A WTO a Világ Kereskedelmi Szervezet (World Trade Organization), amelyikről azt remélem, hogy tudjátok, de ha nem, akkor mondom, hogy nagyon sok szempontból jelent nagyon komoly veszélyt arra a világra, amit itt elképzelünk ideálisnak, vagy ami felé haladni szeretnénk. Ezért azt gondolom, hogy mindenképpen utána kéne nézni ezeknek az információknak.
Erről az akcióról egy szórólapot hoztam, és – visszakanyarodva a Péter gondolataihoz – azt gondolom, hogy a feladat nemcsak a zöldek részéről adott, tehát nemcsak arról van szó, hogy túl sok szó esik a közbeszédben a környezetvédelemről, és kevés a társadalom-védelemről, és embervédelemről, hanem ez fordítva is így van. Úgy érzem, hogy ebben a körben is, meg más, mondjuk úgy, hogy társadalomvédő körökben sem ismerik a környezetvédelmet elég alaposan, legfeljebb csak annyira, ahogy az a közbeszédben forog, s az bizony elég felszínes.
Záró üzenetként azt hozom, hogy a hálózatnak is nagyon nagy szüksége lenne a közösségfejlesztőkre, és azt gondolom, hogy közeledni kéne ahhoz, hogy lehessen más a világ.
Vissza a tartalomhoz
Parola archívum