Soros Alapítvány Évkönyv 2000
Nyomtatóbarát változat
<<Tartalom
<<Előző fejezet
Egészségmegőrzési programok
Magyarországon a rendszerváltás után, a piacgazdasági szemlélet kialakulásával nagymértékben megnövekedett azoknak a száma, akik végleg leszakadtak a középrétegektől. Az elszegényedés rohamos. Az állami egészségügyi és szociális ellátás képtelen lépést tartani ezzel a folyamattal. Mennyiségileg nem bír el a nehézségekkel, hatékonysága elégtelen, az egészségügyi és a szociális szféra képtelen egymást kiegészítve működni, a finanszírozás nehézkes és elavult, mivel erősen központosított. A különösen érintett populációk a romák, az idősek, a sérültek, a krónikus betegek – különösen a drogfüggők és az alkoholisták.
Programjainkban olyan technikák terjesztését tűztük ki célul, amelyek önsegítésre (self-help) és sorstársi segítésre (peer coun-seling) ösztönzik a pályázókat, valamint arra, hogy közösségeket alakítva, azokra támaszkodva igyekezzenek méltányos elbánást kiharcolni maguknak. Az érdekek egyértelmű tisztázása és egységes képviselete nagyban növeli a leszakadó rétegek „harckészségét". A közösségek saját életminőségük javításán kívül arra is alkalmassá válnak, hogy a betegségmegelőzésben, az egészségmegőrzésben vállaljanak feladatokat. Gyakran modellül szolgálnak az állami és önkormányzati, ellátó rendszerek számára, mivel azt bizonyítják, hogy szerény eszközökkel, kevés forrásból is lehet eredményesen működni. A támogatás elnyerésének feltétele a fenntarthatóság volt, így a pályázóknak a támogatás ideje alatt más forrásokat is fel kellett kutatniuk.
A társadalmi hátrányokat elszenvedők és kirekesztettek közösségei, valamint az őket segítő önkéntes és áldozatkész szakemberek támogatásával előmozdítjuk a társadalmi szolidaritás felébredését és a civil társadalomban rejlő erők mozgósítását. Programjainkban az élet minőségét és méltóságát egyaránt fontosnak tartjuk az élettartam egész folyamán: idős korban és a halál kapujában is.
Következő fejezet >>
Tartalom>>