Soros Alapítvány Évkönyv 1990

SOROS Alapítvány
Soros Alapítvány Évkönyv 1990

AZ MTA-SOROS ALAPÍTVÁNY BIZOTTSÁG DÍJAI

Történész díjak

RÁNKI GYÖRGY DÍJ

250.000- Ft

Pajkossy Gábor
Pajkossy Gábor a még fiatalnak számító magyar történésznemzedék egyik legeredetibb és legfelkészültebb tagja. Munkásságára a hagyományos, szolid szakmai módszerekben való - ma már ritka - egészen alapos jártasság és a történetírás modern eredményeinek ismerete és felhasználása jellemző.
Már első nagyobb dolgozata, bölcsészdoktori disszertációja is olyan kérdést tárgyalt, amely a magyar történetírásban teljesen feldolgozatlan volt: az 1791-93-as Közpolitikai Bizottság tevékenységének elemzését, s a többi nyolc bizottság működésének áttekintését tartalmazta. A mintaszerű forráskezelés jellemző azokra a tanulmányaira is, amelyek Kossuth hűtlenségi perével, a általában az 1836-37-es magyarországi perekkel kapcsolatosak. Mainzi és bécsi ösztöndíja idején Pajkossy kiterjedt kutatásokat végzett az Augsburger Allgemeine Zeitung című újság történetéről - megint olyan témát érintve ezzel, melynek magyar vonatkozásait csak emlegetni szokták, elemezni nem. Modern módszerekkel készít monográfiát a reformkori Magyarország egyesületeinek történetéről, s publikációiban ott van egy új Deák-biográfia lehetősége is. Pajkossy Gábor eddigi munkásságának kiemelkedő darabja Kossuth összes művei VII. kötetének összeállítása és szerkesztése.

SZŰCS JENŐ DÍJ

250.000.- Ft

Engel Pál
Engel Pál történeti kutatásai a magyar középkorra irányulnak, elsősorban az Árpád-ház kihalását követő másfél évszázadra. A korábbi történetírás az Anjouk és Zsigmond király korának az eseménytörténetét is csak részben tisztázta, a kormányzati intézmények működésével, az ország vezetésében résztvevő főnemesség, a bárók hatalmi helyzetével, társadalmi betagozódásának alakulásával alig foglalkozott. Engel Pál hosszú évek munkájával áttanulmányozta a korszak teljes okleveles anyagát (erről a munkáról fogalmat adnak a Századok c. folyóiratban megjelent forrásközlései, valamint „Honor, vár, ispánság" [Bp., 1982.] c. kötete), majd az utóbbi években nagy összefoglaló tanulmányokban tárta fel kutatási eredményeit. Monografikus tanulmányokban mutatta be azt a küzdelmet, amellyel Károly Róbert a szinte már széthulló országot a „kiskirályokkal" vívott harcban újra egyesítette, majd az új arisztokrácia kialakulását és szerepét, teljesen új képet rajzolva a Nagy Lajos és Zsigmond-kori méltóságok és tisztségviselők társadalmi és vagyoni helyzetéről, a kormányzati intézmények működéséről. (Századok 1985, 1988) Külön is kiemeljük a Zsigmond király személyéről, uralma jellegéről, politikájának európai távlatairól írott munkáit (Századok 1984, 1987).
Engel Pál hatalmas forrásanyag ismeretében, a legújabb történeti, történet-szociológiai szempontok felhasználásával, a legmodernebb egyetemes történeti művekből adódó összehasonlítási lehetőségek bevonásával a 14-15. sz. Magyarországról, annak társadalmi és kormányzati szervezetéről új, minden megelőzőnél részletesebb, alaposabb és valósághűbb képet rajzolt. Kijavította a korábbi munkák tárgyi tévedéseit, helyreigazította romantikus szemléletből vagy napi politikai elfogultságból fakadó torzításait, és a magyar fejlődést belehelyezte az európai történetbe. Munkáinak szemlélete, a források értékelésében alkalmazott kritikája, feldolgozási módszere, előadásának logikus szerkezete példát mutat a középkori történet kutatóinak.

Irodalmi díjak

KRÚDY GYULA DÍJ

250.000.- Ft

Esterházy Péter
A posztmodern törekvések jegyében fogant szövegteremtő elbeszélés nemzetközi méretekben is legismertebb és legnagyobb hatású magyar képviselője, aki a nyelvet mintegy hologramként, a világ dolgait és eseményeit, történeteit halmazként szemlélve, az új avantgárd törekvésekre jellemző játékossággal igyekszik felülkerekedni a Lét tragikumán, s ehhez új elbeszélő technikát és modort teremtett. A „miért írunk?" kérdésénél fontosabbnak tekinti a „hogyan írunk?" problémáját, a mű esztétikai és etikai szuverenitását, de ez a sok tekintetben forradalmian újszerű írói törekvés és magatartás nem zárta be őt valamiféle nyelvi-kifejezésbeli felhőkakukkvárba: nincs magyar elbeszélő, akinek a műve gazdagabban épülne és táplálkozna a mindennapi magyar élet valóságából, mint az övé, csak éppen a való világ elemei egy egészen más rend szerint foglalnak helyet írásaiban, mint ahogy azt a prózaírás klasszikus módszerei megszoktatták. Ihlete szoros kapcsolatot tart a világ valóságával, az írói megformálás módja azonban tudatosan kifejezni azt az írói meggyőződését, hogy éppen iróniája és játékossága révén megéreztesse az olvasóval is, „hogy a sohasem természetszerűleg adott valami, hanem igény és adomány".

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ DÍJ

250.000.- Ft

Lengyel Balázs
A negyvenes évektől napjainkig fél évszázada kíséri folyamatos kritikai figyelemmel a kortársi magyar irodalmat, mindenekelőtt a mai magyar líra eredményeit és kísérleteit. A második világháború után, az akkor induló, humanista eszmeiségű fiatal magyar írónemzedék irodalomtörténeti jelentőségű csoportosulásának, az Újhold című folyóiratnak alapító szerkesztője, akit ezért a kor zsdánovista szemléletű irodalompolitikája súlyos elmarasztalásban részesített, s hosszú évtizedekig hallgatásra kényszerített; elveit, szemléletét, esztétikai szempontjait ennek ellenére töretlenül megőrizte, s a hetvenes évek eleje óta megjelent írásaiban, kritikákban és tanulmányokban, eredeti és irányt mutató módon alkalmazta folyamatosan irodalmunk napi jelenségeivel és különböző stílustörekvéseivel szemben a 20. századi új magyar irodalmat megalapozó Nyugat-iskola és kritikai műhely esztétikai világnézetét.

WEÖRES SÁNDOR DÍJ

250.000.- Ft

Tandori Dezső
A hatvanas évek legelején tűnt fel irodalmunkban; akkor is és azóta is minden neoavantgarde és posztmodern újdonság első és felmérhetetlen hatású kezdeményezője versben, prózában, drámában és tanulmányban egyaránt, aki sokoldalú és káprázatosán termékeny irodalmi munkássága mellett képzőművészeti alkotásokkal is kísérletezik, amelyeket a legújabb törekvéseknek helyet adó galériákban önálló kiállításokon is bemutatott. A pártállami irodalompolitika idegenkedéssel fogadta szuverén írói világát, hangját, mondanivalóját, aminek egyik jellemző tünete volt, hogy évekig csak kéziratban ismerhették a beavatottak műveit, mindenekelőtt a kortársi magyar líra történetében kopernikuszi fordulatot kiváltó, Töredék Hamletnek c. verseskönyve anyagát, amely több éves várakoztatás után láthatott napvilágot, s amelyet éppen ezért „Londontól Belgrádig nagy várakozás előzött meg", ahogyan annak idején Vas István a könyv jelentőségét jellemezte. Költészete nagy és eredményes erőfeszítés a magyar nyelv elvonatkoztatására, ahogyan író-kritikusai jellemezték: egy nonfiguratív metafizika művészi kifejezésére. Legsokoldalúbb és legtermékenyebb íróink egyike: legalább félszáz műve látott két évtized alatt napvilágot.

Havi 12.000.- Ft alkotói ösztöndíjat kapnak egy éven keresztül a következők:

Országos, figyelmet érdemlő szellemi műhelyek megteremtésében végzett munkájukért:

Jenei László kritikus

Márkus Béla kritikus

Villányi László költő

Írói teljesítményük alapján:

Csengeri Kristóf		Kukorelly Endre
Hajdú Gergely		Mezei Balázs
Horváth Tamás		Márton László
Imre Flóra		Pályi András
	Szávai Géza

Következő fejezet >>
Tartalom>>

SOROS Alapítvány