Soros Alapítvány Évkönyv 1992

SOROS Alapítvány
Soros Alapítvány Évkönyv 1992

A SOROS ALAPÍTVÁNY DÍJAI

TÖRTÉNÉSZ DÍJAK

Az Alapítvány 1989. óta ad ki évente egyszer történettudományi díjakat, melyek révén egy-egy történész kiemelkedő teljesítményét kívánja elismerni a kutatott témában.
A díjak összege egyszeri 300.000 Ft.
A díjazottak méltatását az Alapítvány Történész Bizottságának értékeléséből idézzük.

RÁNKI GYÖRGY DÍJ

Somogyi Éva
Somogyi Éva kutatási területe az Osztrák-Magyar Monarchia politikai berendezkedése. A Monarchia belső viszonyainak kutatása kezdettől fölvetette a magyar érdekű történetírás és a regionális, illetve európai szemléletű tudomány viszonyát. Sok mű született a Monarchiáról Ausztriában - ahogy mondani szokták „kitekintéssel” a magyar viszonyokra, s elkészült egy pár magyar munka is, mely a hazai viszonyok ábrázolása mellett némileg figyelembe vette a speciális bécsi szempontokat is. A politikai struktúra egészét tekintve azonban ezek a művek szükségképp torzók maradtak. Mindkét berendezkedés igazi ismeretére volt szükség a közös és az eltérő elemek ábrázolásához, és Somogyi Éva ezt ismerte fel. Egyik első, e tárgyban publikált tanulmánya még 1965-ben, az 1896-os ausztriai választójogi reformról szólt, ezt nagyobb összegezés követte 1968-ban Választójog és parlamentarizmus a dualizmuskori Ausztriában címmel. Somogyi Éva figyelme a hetvenes években fordult a kiegyezés felé. 1976-ban elkészült munkája az osztrák-német liberálisok útját ábrázolta 1867-ig, s ez a mű osztrák-magyar kiadásban már németül is megjelent. Hogy az 1849 utáni időszak egyéni, eredeti megközelítése született meg Somogy Éva kutatásai nyomán, azt a magyar közönség is megismerhette a Magyar História sorozat Abszolutizmus és kiegyezés című kötetében. Az Ungarn in der Habsburger Monarchie című fejezetet szintén Somogyi Éva írta a Ferenc József korát tárgyaló reprezentatív bécsi kiadványban. Az ő szerkesztésében, előszavával és magyarázó jegyzeteivel jelent meg a Monarchia közös minisztertanácsi jegyzőkönyv-sorozatának az 1896 és 1907 közötti szakaszt felölelő kötete, ez a fontos forráskiadvány.

SZŰCS JENŐ DÍJ

Zimonyi István
Zimonyi István 1981-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett oklevelet angol és török nyelvből. Kezdettől fogva a magyarság és a vele kapcsolatban álló török népek őstörténete érdekelte. Isztambuli, taskenti, majd kairói tanulmányok után 1983-ban doktorált: „A volgai bolgárok a XIII. század elején” című értekezésével megszerezte a nyelvtudományok kandidátusa akadémiai fokozatot. Foglalkozott a török-magyar rokonság problémájával, a török és finn-ugor nyelvcsere lehetőségével, összefoglaló és értékelő tanulmányban ismertette a szakma nemzetközileg elismert nagy tudósának, Ligeti Lajosnak őstörténeti koncepcióját. 1992 elején kéziratból közreadta Szűcs Jenőnek korábban csak tézisekből ismert két alapvető munkáját „A magyar nemzeti tudat kialakulása. Két tanulmány a kérdés előtörténetéből” címen. Munkája jelentősen hozzájárult, hogy történeti díjunk névadójának posthumus munkája hozzá méltó tudományos formában váljon ismertté, s ezzel egyszersmind segítette a korai magyar nemzeti tudat kialakulásának jobb megértését is.

IRODALMI DIJAK

Ezeket a díjakat szintén 1989 óta adja ki az Alapítvány. Az Ady Endre és Weöres Sándor díjjal a költészet, a Kosztolányi Dezső' és a Krúdy Gyula díjjal a prózaírás egy-egy jeles magyar képviselőjének addigi munkásságát kívánja elismerni az Alapítvány.
A díjak összege egyszeri 300.000 Ft.
A díjazottak méltatását az Alapítvány Szépirodalmi Bizottságának tagjai írták.

ADY ENDRE DÍJ

Tolnai Ottó
Az Újvidéken élő költő, dráma- és prózaíró a hatvanas évek avantgárd irodalmának kiemelkedő alakjaként jelentős szerepet játszolt a magyar líra megújításában. Az első alkotói korszakát összegző Világpor (Fórum, 1980) után megjelent verseiben a lírai én határozottabb körvonalakat ölt. Ezekben az újabb versekben (Wilhelm-dalok, 1992. Árvacsáth, 1992) már nem az avantgárd szétesett, abszurd vagy groteszk szubjektumát, hanem a kultúrák, nyelvek, életformák egységeként létesülő személyiséget állítja szembe a lírai én hagyományos felfogásával. Hasonló ív vonható meg prózaírói pályáján a Rovarház című regénytől (1969) a Prózák könyvéig (1987), drámai oeuvrejében a Bayer-aszpirintól és a Végeladástól a Könyökkanyarig.

ADY ENDRE DÍJ - POSZTHUMUSZ

Székely János
Székely János költő, dráma- és regényíró, esszéista; a kortárs erdélyi magyar irodalom kiemelkedő személyisége, aki az irodalom valamennyi műfajában maradandó értéket hozott létre alkotó életének négy évtizede során, mostoha történelmi körülmények között. Költészetében Kosztolányi és Dsida örökségének a folytatója volt; poéta doctus, a formai hagyományokhoz ragaszkodó modernség lírikusa. Műközpontú, csak a költői megmunkálás és kifejezés esztétikumára tekintő költészete miatt heves támadások érték a kor hivatalos kritikája részéről, mint „elefántcsonttoronyba húzódó, l'art pour l'art, költőt". Drámaíróként (Caligula) erkölcs és hatalom, emberség és erőszak egyszerre örök és véresen időszerű konfliktusának adott magasrendű és katartikus erejű kifejezést, a humánum eszméinek elkötelezettjeként. Regényeiben pedig személyes élményeiből építkezve a második világháború apokalipszisében részt venni kényszerült magyar kisemberek történelmi megpróbáltatásait ábrázolta. A korviszonyok életében nem tették lehetővé számára, hogy elfogadja az elismerését, ezért a Soros Alapítvány poszthumusz Ady Endre Díjban részesítette életművét.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ DÍJ

Márton László
Az 1959-ben született író több műfajban is figyelemre méltó műveket hozott létre. A pályakezdő elbeszélésgyűjtemény után három regényt és két drámakötetet tett közzé, továbbá egy emlékezetes, könyvnyi terjedelmű esszét Kiválasztottak és elvegyülök címen a magyar-zsidó sorsközösségről. A német nyelvű barokk és romantikus költészet köréből készült magyarításai elsőrangú műfordítónak mutatják. Újabban számos mélyenszántó, eredeti szempontokban gazdag kritikát olvashattunk tőle folyóiratokban. Báthory Zsigmondról írott drámájával elnyerte a Kolozsvári Magyar Színház jubileumi pályázatának első díját. Legutóbb megjelent műve, Az átkelés az üvegen, nagyszabású mitologikus regény, sikeres kísérlet az epikai nagyforma megteremtésére nem hagyományos prózapoétikai eszközökkel.

KRÚDY GYULA DÍJ

Krasznahorkai László
Krasznahorkai László regényíró, elbeszélő: az elmúlt két évtizedben új utakra tért magyar próza egyik markáns egyénisége, aki a modern és posztmodern próza jellegzetes eljárásait saját elbeszélői alkatához idomítva rögzítette regényeiben (Sátántangó, Az ellenállás melankóliája) és más elbeszéléseiben (Kegyelmi viszonyok, Az urgai fogoly) a szocializmus viszonyai között élt ember életérzését, életminőségét, létének fullasztó kilátástalanságát. A külső-belső élet finomszerkezetének írói feltárása közben olyasmit valósított meg, amit „nyomozati prózának" nevez a modern irodalomtudomány, s amelynek gazdagsága azon a felismerésen alapszik, hogy a második ezredév szövevényes világában az elbeszélő nem őrizheti tovább magában „a mindentudó regényíró" múltszázadi illúzióját. Ez az iróniával átitatott szemléleti kétely azonban a „leírás" legteljesebb pontosságára való törekvésének jegyében ölt testet. Krasznahorkai László eredeti munkássága határainkon túl is elismerést szerzett a modern magyar prózának.

WEÖRES SÁNDOR DÍJ

Bertók László
A lassan hatvan felé járó költő a változó divatoktól, az irodalmi élettől, a csoportküzdelmektől távol írja egyre jelentősebb, gazdagabb életművét. Lírája első pillantásra önéletrajzi, tele van gyerekkora, élete kevés vonással is pontosan-tartalmasan megrajzolt képeivel, de ez a líra elvont igazságok felé törekszik, már-már ismeretelméleti szándéka van. Egyensúlyát abban találja meg, hogy elfogadja az emberi gondolkodás határait, hogy nem akarja megoldani, csak leírni a létet. A magáét, természetesen, de abban sok minden benne foglaltatik: a szülőföld, a táj, a kor, a haza, az ember általában, a világ, a mindenség. Az igazi emberi méltóság az ő szemében éppen abban nyilatkozik meg, hogy vállalja esendőségünket. Lírája drámai, de megnyugtató is, mert megelégszik a képtelen, de nagyszabású vállalkozás szépségével. Az egészet akarja, a végtelent, de tudja szűkös lehetőségeit, ezért költészete fausti természetű. Akár a létezés, a Bertók-vers is többféle jelentést sugall. Nem szereti a látványos mutatványokat, a kóklerkedést. Egyszerre tud klasszikusan tiszta, pontos és minden ízében modern lenni.

IRODALMI ÉLETMŰ DÍJAK

1992-ben került először sor a Soros Irodalmi Életmű díjak átadására. E díjakkal az Alapítvány tiszteletét és elismerését fejezi ki azoknak, akiknek eddigi írói, költői munkássága vitán felül a magyar irodalom maradandó értékei közé tartozik és akiknek aktív alkotótevékenysége és jelenléte szellemi életünk elemi érdeke. A díjak révén független alkotómunkájukhoz kíván segítséget nyújtani az Alapítvány. A döntésüket nem az irodalmi élet képviselői hozzák, hanem az Alapítvány Kuratóriuma. A díj összege két éven keresztül havi 30.000 Ft.

1992-ben Soros Irodalmi Életmű Díjban részesültek:
Bari Károly
Bodor Ádám
Esterházy Péter
Kertész Imre
Kornis Mihály
Lakatos István
Lázár Ervin
Marno János
Mándy Iván
Mészöly Miklós
Petri György
Rakovszky Zsuzsa
Várady Szabolcs

IRODALMI ÖSZTÖNDÍJAK

E díjak révén az Alapítvány 1989 óta támogat évente tíz tehetséges fiatal költőt és írót, többnyire pályakezdőket. A díj összege egy éven át havi 20.000 Ft. A díjazottakról szóló méltatást az Alapítvány Szépirodalmi Bizottságának tagjai írták.

Bán Zoltán András
A fiatalabb kritikusnemzedék egyik folyamatosan dolgozó képviselője, aki jó ítéletű és megvesztegethetetlen intellektuális erkölcsű bírálataival - egyebek között Könyvmoly-rovatával - általános elismertséget és megbecsülést szerzett magának.

Darvasi László
A kilencvenes évekre felnőtté váló író-költő nemzedék egyik meghatározó, erős hatású alakja, alapító szerkesztője, „emblémája” a szegedi Pompeji című folyóiratnak. Prózai munkáiban sikerrel hozza vissza a cselekményességet, biztos kézzel bontja ki a közvetlen valóságokban meglelt drámai csomósodásokat, a mindig jelen idejű traumákat. Megnevezései, leírásai egyszerre bátrak, humorosak és tapintatosak.

Fodor Géza
Esztéta, zene- és irodalomkritikus: fő működési területe a zeneirodalom, de irodalomkritikusként is úttörő jelentőségű munkák teljesítésére vállalkozott; például elsőként világította meg önálló könyvben a jelenkor egyik meghatározó költőjének, Petri Györgynek az útját és munkásságát.

Hévízi Ottó
Tanulmányt, kritikát, esszét ír, filozófiát tanít a debreceni egyetemen. Alapító szerkesztője volt a Nappali háznak. Hét rövidebb-hosszabb írását a Csuhai Istvánnal közösen publikált Szilénosz-gyakorlatok című könyvben foglalta egybe (1991. Széphalom), ezenkívül számos izgalmas munkáját közölte a Holmi, a Nappali Ház, az Athaeneum stb. Behatóan foglalkozik Nietzsche bölcseletével.

Mészáros Sándor
Társával, a tavalyi évben ugyancsak ösztöndíjban részesült Keresztúri Tiborral együtt az új magyar irodalom fiatalabb nemzedékeinek munkásságát módszeres kritikával követi nyomon, a folyóiratokban közölt írásaiban és a Szövegkijáratok című könyvben, amelynek társszerzője.

Molnár Miklós
A modern magyar próza talán legerőteljesebb deviánsa, kitűnő „nyelvjátékos”, 1985-ben megjelent Processzusok című novella- és szöveggyűjteményével egyszerre „sikerült” maga ellen hangolnia mind a politikai, mind az irodalmi közízlést. Vérbeli destruktőr, ugyanakkor bölcseletileg is, poétikailag is roppantul felkészült író. Ő magyarította Jacques Derrida Grammatológia című munkáját.

Parti Nagy Lajos
Parti Nagy Lajos csillogó tehetség. Nagy kedvvel, igazi leleményességgel játszik a nyelvvel, kiforgatja, átszabja, új irányba indítja a szavakat, váratlan hatásokat, vad humort fakaszt belőlük. Versein, a maga természetéhez igazítva, a korra alkalmazva, összetörve, eltorzítva át-átütnek klasszikus versemlékeink. De ez a bizarr líra nem egyszerűen játék: anyaga, tartalma, fedezete van, félreismerhetetlenül a mi - sokszor olyan képtelen - korunkról szól. Nagyszerű tanulmányokat ír: azokban nincs trükk, homály, görögtűz. Okosan, pontosan, hibátlanul vannak megírva.

Tárnok Zoltán
Erőteljes, roppantul kidolgozott elbeszélései az úgynevezett közönséges (közönséges emberi-dologi) valóságot „szólaltatják” meg, mindig egész-közei a színekkel burkolt, meg-megvillantott drámaisághoz. Szerkesztője volt a „hőskori” Mozgó Világ-nak, 1983 óta a Kortárs olvasószerkesztőjeként dolgozik. Két novelláskötete: a Végjátékok (1977) és a Szédülés (1985).

Tasnádi Attila
Komor, nem ritkán morbid humorú költő, versbeszéde mégis hol a naivitásig világos, hol üvöltően is káromló. Hangjában (szemléletében) izgalmasan elegyül a magyar romantikus és az angolszász beat-költészeti hagyomány. Dramaturgiailag általában az idézetszerűtől halad a primer, reflektálatlan megszólalás felé. A „kegyetlen posztmodern” lírát műveli.

Thomka Beáta
Az Újvidéki Egyetem magyar tanszékének docense, jelenleg óraadó tanár a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen. 1980 óta megjelent három tanulmánykötetében elsősorban huszadik századi magyar epikai műveket elemez korszerű irodalomelméleti megközelítésben. Kritikusként jelentős szerepet játszott és játszik a legújabb irodalmi formák értékelő befogadásában.

Következő fejezet >>
Tartalom>>

SOROS Alapítvány