Dokumentumok
Cím:
A „Települési Egészségterv” program értékelése - II. AZ EGÉSZSÉGTERV PROGRAM A PÁLYÁZÓK TAPASZTALATAI ALAPJÁN – KÉRDŐÍVES VIZSGÁLAT A TÁMOGATÁST NYERT TELEPÜLÉSEK KÖRÉBEN
Ország:
Magyarország
A kiadás helye:
Budapest
A kiadás éve:
2001
Kiadó:
Fact Alapítvány
Terjedelem:
120
Nyelv:
magyar
Tárgyszavak:
Soros Alapítvány, Fact Alapítvány, települési egészségterv
Állomány:
A „Települési Egészségterv” program értékelése
Megjegyzés:
Raktári jelzet:
E


II. AZ EGÉSZSÉGTERV PROGRAM A PÁLYÁZÓK TAPASZTALATAI ALAPJÁN – KÉRDŐÍVES VIZSGÁLAT A TÁMOGATÁST NYERT TELEPÜLÉSEK KÖRÉBEN
Vissza a tartalomjegyzékhez

A Települési egészségterv program első öt pályázati fordulójában támogatást nyert településeket önkitöltéses kérdőív segítségével kérdeztük a programról szerzett tapasztalataikról, véleményükről, elégedettségükről és a programban való részvételük motivációiról. A legtöbb településen a megkérdezés időpontjában még folyamatban volt a program megvalósítása, de már jól körvonalazódtak annak eredményei, hasznai.

A kérdőíves adatfelvételt nem azért szűkítettük a Soros Alapítványnál pénzügyi támogatást nyert településekre, hogy a „visszajelzés" pozitív legyen és igazolásul szolgáljon a program kidolgozói, támogatói számára. A kérdőíves vizsgálat célja az volt, hogy az Egészségterv program folyamatának egészéről kapjunk képet, melynek csak egy részét jelenti az előkészítés, a pályázat feltételeinek megteremtése (másként fogalmazva: a pályázók „helyzetbe" hozása). Kétségtelen, e szakasznak is szükséges a vizsgálata, hogy megtudjuk, a Soros Alapítvány munkatársai és a köréjük szerveződő szakértők, kurátorok befektetett munkája, erőfeszítései (valamint a Soros Alapítvány pénze) kellő hatékonysággal térült-e meg.Ez a kérdőíves vizsgálat és annak eredményei azonban legalább ugyanilyen mértékben szólnak a pályázók erőfeszítéseiről, az általuk megvalósított programok sikereiről, problémáiról, mint a Soros Alapítvány tevékenységéről.

A kérdőíveket 2000 szeptemberében postai úton juttattuk el a pályázókhoz. A 203 támogatásban részesült település közül 172 településtől kaptunk vissza értékelhető kérdőívet (ez a megkeresett települések 84,7 százaléka).

A kérdőív kitöltése névtelenül történt, de a település nevének feltüntetését azért kértük, hogy a feldolgozás során olyan szempontokat is figyelembe vehessünk, amelyekben szükség van a település nevére42.

A kérdőív összeállítását és a beérkezett kérdőívek elemzését a Fact Intézet kutatói végezték a Soros Alapítvány támogatásával43. (A vizsgálat során alkalmazott kérdőívet lásd a tanulmány mellékletében.) A településekről készített térképek és egyéb adatok Fekete Attila munkájának köszönhetőek. A vizsgálat adatainak feldolgozása során az SPSS for Windows 10.0 verziószámú programot használtuk.
Az elemzést a következőkben foglaljuk össze.
Vissza a tartalomjegyzékhez
A válaszadó településekről

A kérdőívet visszaküldő nyertes települések többségéről (116 településről) az önkormányzat nyújtott be pályázatot a Soros Alapítványhoz (illetve több pályázati fordulóban való részvétel esetén, első alkalommal az önkormányzat készítette el a pályázatot). 38 településen civil szervezet, 15 településen egyéb intézmény volt a pályázó. Három településen egy-egy pályázó csoport dolgozta ki a programot (ez utóbbiak esetében viszont nem derült ki, ki volt a pályázat benyújtásáért felelős szervezet)44.



A fenti ábrán jól látszik, hogy a válaszadó települések lakosságszámukat tekintve viszonylag egyenletesen oszlanak meg. Közel azonos arányban található körükben – az 500 fő alatti kisközségektől az 5000 főig terjedő nagyközségekig vagy kisvárosokig – minden nagyságú település. Kisebb arányban vannak jelen az 5000 főnél nagyobb lakosságszámú nagyközségek és városok, ezek száma azonban az összes pályázó település körében is jóval kevesebb volt.

A válaszadó települések megoszlása a lakosságszám szerint

Településnagyság
A válaszadó települések
száma
500 fő alatt
35
20,3%
500-1000 fő
43
25,0%
1001-2000 fő
43
25,0%
2001-5000 fő
37
21,5%
5001-10000 fő
11
6,4%
10000 fő felett
3
1,8%
Összesen
172
100,0%

A települések szociális helyzetét két kérdés segítségével vizsgáltuk, mégpedig a településen élő munkanélküliek és – a több szempontból is értelmezhető – hátrányos helyzetű lakosság arányával45.

A munkanélküliek aránya az országos átlag (9 százalék) fölött volt a vizsgált településeken – a válaszadók átlagosan 13,3 százalékosra becsülték. A következő ábra a munkaügyi központokban regisztrált munkanélküliek arányát mutatja a nyertes települések körében46.



A települések többségénél (58,9 százalékánál) – a hivatalos, regisztrált értékhez hasonlóan – a válaszadók becslése alapján is 10 százalék alatti a munka nélkül lévők aránya. 30 településen azonban ennél jóval magasabb értéket jelöltek: két települést regisztráltunk, ahol az ott élők 40 százalékát is meghaladja, 8 települést, ahol 31-40 százalékos, és 20 települést, ahol 21-30 százalékos a munkanélküliek aránya – a válaszadók becslése szerint.

A munkanélküliek aránya a válaszadó településeken – a válaszadók becslése alapján



Az egy vagy több szempontból is hátrányos helyzetű lakosok arányát a válaszadók átlagosan 30 százalékra becsülték. A települések többségében (111 településen) ez az arány 30 százalék alatt maradt, 18 települést (10,9 százalék) regisztráltunk azonban, ahol a hátrányos helyzetűek a lakosság több mint 60 százalékát teszik ki.

A hátrányos helyzetű lakosság aránya a válaszadó településeken – a válaszadók megítélése szerint



A munkanélküliek és a hátrányos helyzetűek arányának alakulását a települések lakosságszámának függvényében is vizsgáltuk.
A munkanélküliség aránya mutatót a településnagyság nem befolyásolja jelentősen. 10 százalék alatti a munkanélküliek aránya a települések közel 60 százalékában minden településnagyság esetében. Vízválasztónak a 2000 főnél nagyobb lélekszámú települések tekinthetők, ahol a 11-20 és a 21-30 százalékos munkanélküliség is hasonló (30 százalékos) arányban fordul elő, mint a kisebb arányú, 10 százalék alatti munkanélküliség (az alacsony elemszámok miatt azonban határozott megállapítások nem tehetők).

A munkanélküliek aránya a településeken, a lakosság száma szerint

Településnagyság a lakosságszám szerint
A MUNKANÉLÜLIEK ARÁNYA
Összesen47
10 % alatt
11-20 %
21-30 %
31-40 %
40 % felett
500 fő alatt
22
64,8%
6
17,6%
6
17,6%
-
-
34
100,0%
500-1000 fő
26
63,4%
6
14,6%
2
4,9%
7
17,1%
-
41
100,0%
1000-2000 fő
27
62,7%
11
25,6%
2
4,7%
1
2,3%
2
4,7%
43
100,0%
2000-5000 fő
16
49,9%
10
31,3%
6
18,8%
-
-
32
100,0%
5000-10000 fő
4
40,0%
3
30,0%
3
30,0%
-
-
10
100,0%
10000 fő felett
1
1
1
-
-
3

A hátrányos helyzetű lakosság arányát a települések lakosságszáma már jelentősen differenciálja.

A hátrányos helyzetű lakosság aránya a településeken, a lakosság száma szerint

Település- nagyság a lakosság- szám szerint
HÁTRÁNYOS HELYZETŰEK ARÁNYA
Összesen48
10%
alatt
11-20 %
21-30%
31-40%
41-50%
51-60%
60%
felett
500 fő alatt
6
17,6%
8
23,6%
8
23,6%
-
6
17,6%
1
2,9%
5
14,7%
34
100,0%
501-1000 fő
14
34,2%
8
19,5%
6
14,6%
4
9,8%
2
4,9%
1
2,4%
6
14,6%
41
100,0%
1001-2000 fő
13
31,0%
7
16,7%
9
21,4%
2
4,8%
2
4,8%
3
7,1%
6
14,2%
42
100,0%
2001-5000 fő
5
14,3%
9
25,7%
7
20,0%
5
14,3%
3
8,6%
5
14,3%
1
2,8%
35
100,0%
5001-
10000 fő
1
10,0%
-
9
90,0%
-
-
-
-
10
100,0%
10000 fő
felett
-
1
33,3%
-
2
66,7%
-
-
-
3
100,0%

Legkevesebb (10 százalék alatti) a hátrányos helyzetű lakosság aránya a válaszadó települések közül az 501-1000 és az 1001-2000 fő közötti településeken. 11 és 30 százalék közötti a hátrányos helyzetűek aránya az 500 főnél kevesebb lélekszámú kisközségekben és a 2001-5000 fő közötti nagyközségekben. A hátrányos helyzettel (60 százaléknál nagyobb aránnyal) leginkább sújtott települések között a települések lakosságszáma tekintetében nincs számottevő eltérés: az egyes településtípusok közel egyenlő arányban (14 százalék körül) érintettek a 60 százalék feletti arányszámmal. Ez alól kivételt az 5000 főnél nagyobb községek, illetve kisvárosok jelentenek, ahol ilyen nagy arányú hátrányos helyzet egyáltalán nem jellemző.
Vissza a tartalomjegyzékhez
A megvalósítás fázisa

A települések programjaik megvalósításának különböző szakaszaiban tartottak a megkérdezés idején: 56 településen már befejezték a program megvalósítását; a válaszadók csaknem felénél (80 településnél) az értékelés idején is folyamatban volt; míg 34 település pályázói csak a megkérdezés idején láttak hozzá a programokhoz. Egy településen a program kisebb változtatásokkal már két éve folyamatosan működik, egy másik település pályázói pedig a pénzügyi közreműködővel támadt konfliktus miatt akadályozottak a program megkezdésében.
Vissza a tartalomjegyzékhez
Az információ útja

A Soros Alapítvány esélyegyenlőségi programjaiban különös figyelmet fordít arra, hogy a társadalom perifériáin élők helyzetét speciális támogatásokkal segítse. Bár az Egészségterv program nem az esélyegyenlőségi programok közé tartozott „hivatalosan", mégis fontosnak éreztük azok számára is megteremteni a pályázás lehetőségeit, akik nehezebben jutnak információkhoz és járatlanabbak a pályázatok készítésében.
A pályázati kiírást ezért nem csupán a szokásos médiumokban jelentette meg a Soros Alapítvány, hanem eljutatta minden községi jogállású település polgármesteri hivatalába.
A pályázati kiírás tehát az egyes pályázati fordulókat megelőzően több helyen is megjelent a települések tájékoztatására.
A települések többsége – a kérdőívre adott válaszok alapján – egy, valamilyen pályázatokról informáló kiadványból tájékozódott, és a települési egészségterv programról is innen kaptak hírt. (Lásd a következő táblázatot.)
A második legfontosabb információs forrás a pályázati lehetőségről szóló és az előkészítő tréningekre is invitáló meghívólevél volt, amelyet minden magyarországi település önkormányzata, körjegyzősége megkapott.
Néhányan más településektől, illetve a program során kiadott Hírlevélből49 hallottak a pályázatról. Végül a nyertes települések közül egy pályázó az Internetről, egy település pedig a megyei napilapban megjelent írásból tájékozódott. Több település jelezte, hogy több helyen is olvasta a pályázati felhívást.

Honnan tudott a Települési egészségterv programról?

A program előkészítő tréningjére szóló meghívásból
Valamilyen pályázatokról informáló kiadványból
Más településtől, amelyik már kapcsolatba került a programmal
Az Egészségterv Hírlevélből
Települések száma
x
49
x
74
x
10
x
14
x
x
15
x
x
4
x
x
2
x
x
1
x
x
2
x
x
x
1
x
x
x
1
Összesen
170
Egyéb válasz
2
Mindösszesen
172

A táblázat adataiból látható, hogy a „bejáratott", megszokott információs csatornák (a pályázatokról informáló kiadványok) jól működnek50. Fontos informálódást jelentett a „személyre (településre)" szóló meghívó is, de működnek az informális kommunikációs csatornák is, azaz több pályázó más (pl. a szomszédos) településtől hallott a pályázati programról.
Vissza a tartalomjegyzékhez
A segítő előkészítésről

A pályázat kiírójának, a Soros Alapítványnak egyik fő célkitűzése az volt, hogy a települések egyenlő eséllyel pályázhassanak e programban, és ehhez minden segítséget megadjon számukra. Ezt a célt szolgálták a pályázati fordulók előtt több régióban megrendezett ún. tréningprogramok, a pályázat elkészítéséhez segítséget nyújtó írásos Módszertani Útmutató, a program állomásait végigkísérő Települési Hírlevél kiadvány és a telefonos konzultáció lehetősége is.

A pályázók többsége élt is a fenti lehetőségekkel. A kérdőívre választ adó települések képviselőinek 59,3 százaléka (102 település) részt vett a pályázatot előkészítő tréningek valamelyikén. A válaszadók 92,4 százaléka (159 település) ismerte az Egészségterv program elkészítéséhez kiadott Módszertani Útmutatót, és 90,7 százaléka (156 település) olvasta/olvassa a program során kiadott Települési egészségterv Hírleveleket. Ezen ismeretek birtokában a pályázókat arra kértük, értékeljék a tréningeket, a Módszertani Útmutatót és a Hírleveleket.
Vissza a tartalomjegyzékhez
A tréningek és a Módszertani Útmutató

Először az előkészítő fázisban fontos szerepet játszó tréningeket és az írásos Módszertani Útmutató értékelését tekintjük át.
Az egyik típusú kérdés arra irányult, milyen hatékonysággal közvetítette a válaszadók számára a tréning és a Módszertani Útmutató a program szellemiségét?51 A másik típusú kérdés pedig azt vizsgálta, mennyire segítették hozzá a pályázókat ezek az eszközök, hogy a pályázat elkészítéséhez szükséges információkhoz hozzájussanak?52 Az értékelések alapján született eredményeket a következő táblázat mutatja.

A tréning és a Módszertani Útmutató hatékonyságának értékelése a válaszadók szerint

Milyen hatékonyan közvetítette...
a tréning
a Módszertani Útmutató
A. a program szellemiségét?
4,53*
4,51
B. a pályázat elkészítéséhez
szükséges információkat?
4,44
4,48
* Az átlagpontszám mutató annál kedvezőbb, minél közelebb van az 5,0-hez.

A táblázatban megjelenített adatok alapján megállapítható, hogy a pályázat elkészítésének előmozdításáért létrehozott két fórum jelentős segítséget jelentett a nyertes pályázók számára, mind a program szellemiségének átadása, mind a gyakorlati információk nyújtása terén. A pályázat elkészítéséhez szükséges információkról részletesen inkább a Módszertani Útmutatóból tájékozódhattak a pályázni kívánók (az ötfokú skálán kapott átlagérték 4,48), a program szellemiségét pedig – a válaszok alapján – a személyes találkozás, azaz a tréning közvetítette hatékonyabban (az ötfokú skálán kapott átlagérték 4,53).

Az előbbi két fórum értékelésére adott osztályzatok pontos megoszlását az alábbi táblázat mutatja.

Miként közvetítette a
program szellemiségét
nagyon
rosszul
1
2
3
4
nagyon
jól
5
a tréning program
-
-
-
-
7
6,9%
34
33,3%
61
59,8%
nem válaszolt illetve nem ismeri: 70 település
a Módszertani
Útmutató
1
0,6%
2
1,3%
10
6,3%
48
30,0%
99
61,8%
nem válaszolt illetve nem vett részt: 12 település
Mennyire hatékonyan közvetítette
a pályázat elkésztéséhez
szükséges információkat...
nagyon
rosszul
1
2
3
4
nagyon
jól
5
a tréning program
-
-
1
1,0%
8
7,8%
38
37,3%
55
53,9%
nem válaszolt illetve nem ismeri: 70 település
a Módszertani
Útmutató
1
0,6%
-
-
16
10,1%
45
28,5%
96
60,8%
nem válaszolt illetve nem vett részt: 14 település

Úgy véljük, hogy ilyen magas átlagpontszámok mellett nem szükséges az előkészítés e fórumainak pozitívumait kiemelni53. Helyette a hiányosságok, a negatívumok összegzését mutatjuk be.

A korábban megszokott pályáztatási gyakorlat következtében a pályázó települések közül nagyon sokan olyan segítséget vártak a pályázat kiíróitól (illetve a tréningektől, a Módszertani Útmutatótól és a Hírlevéltől), hogy az konkrétan „mondja meg", mire pályázzanak.

A tréning – az előbbit hiányolók szerint – „kevés ötletet adott, csak általánosságokról volt szó", „kevés konkrétum hangzott el", „nem mutatott be egy konkrét, már megvalósult programot". Néhányan a szokatlanul nagy előzetes „befektetésre" figyeltek fel, ami kezdetben visszariasztotta őket a munka megkezdésétől.

A Módszertani Útmutató „hiányosságait" tekintve a pályázók értékelésében hasonló szempontok találhatók, mint a tréningek esetében. Vagyis az útmutató számos olvasója azt hiányolta, hogy „nem derült ki belőle, milyen programokat támogat pontosan a kuratórium", „túl általánosan fogalmaz", „nehéz volt kiszűrni, milyen szempontok elsődlegesek a pályázatok értékelésénél", „nem készített fel a bírálati szempontokra".

A hazai pályáztatási gyakorlat az elmúlt időszakban nagy részben egy szigorú formai követelményeket támasztó, a települési különbségeket kezelni nem tudó – többnyire adatlapok kitöltésére szorítkozó – formában jelent meg. A települések ezt a gyakorlatot szokták meg, pályázatírási ismereteik, tapasztalataik nagyrészt erre korlátozódtak. A tervezési, döntési szabadságot ennek következtében sok település nem előnyként, hanem nehézségként élte meg.

A legtöbben ezért – ahogy a fentiekben már szó volt róla – a konkrét példákat hiányolták azoktól a fórumoktól, amelyeket a Soros Alapítvány kínált segítségül a pályázat elkészítéséhez: a válaszadók közül 23 település a tréningektől és 20 település a Módszertani Útmutatótól várt volna ilyen típusú információkat.

A települések egy részének már a kezdetekben sikerült azonosulnia azzal – a helyi önállóság, a kezdeményezőkészség és a közösségszerveződés irányába ható – új szemlélettel, amit a Soros Alapítvány a „Települési egészségterv" program segítségével közvetíteni kívánt. Ennek lényege éppen az volt, hogy a települések saját maguk mérjék fel, mi az, amire igényük, szükségük van. Ezt követően gondolják át, hogy e problémákra milyen megoldásokat tudnak kidolgozni (stratégia készítése), és ehhez milyen helyi erőket tudnak mozgósítani, illetve mi az, amihez külső segítségre van szükségük. S végül, hogyan tudják ezt olyan formában megjeleníteni, hogy az a közösség javát szolgálja, annak aktív, tevőleges részvételével és megelégedettségével.
Vissza a tartalomjegyzékhez
A Települési egészségterv Hírlevélről

A program során megjelentetett Hírleveleket54 – a tréningekhez és a Módszertani Útmutatóhoz hasonlóan – szintén hasznosnak vélték a települések a program megvalósításához szükséges információk és a mások tapasztalatainak megismerését illetően – a pályázók által adott átlagpontszám a Hírlevél „hasznossága" szempontjából 4,5155 . Az osztályzatok alapján megállapítható az is, hogy a válaszadók a korábbi gyakorlattól eltérőnek, újszerűnek tartották a programot kísérő hírleveleket – a települések által adott értékelések átlaga az „újszerűség" tekintetében 4,22. A konkrét osztályzatok megoszlását a következő két táblázat mutatja.

Mennyire volt hasznos a Hírlevél a program megvalósításához szükséges információk és a mások tapasztalatainak megismerését illetően?

egyáltalán
nem hasznos
1
2
3
4
nagyon
hasznos
5
-
-
3
1,9%
12
7,7%
44
28,2%
97
62,2%
nem válaszolt illetve nem ismeri: 16 település

Mennyire volt újszerű a Hírlevél?

egyáltalán
nem újszerű
1
2
3
4
teljesen
újszerű
5
2
1,3%
5
3,2%
20
13,0%
57
37,0%
70
45,5%
nem válaszolt illetve nem ismeri: 18 település

A Települési egészségterv program során sokan már közzétették tapasztalataikat, sikereiket, esetleges kudarcaikat egy-egy program kapcsán a Hírlevélben. Általános tapasztalat azonban a szerkesztők körében, hogy a legtöbb település nagyon nehezen „vehető rá" az írásra, a mások előtti megjelenésre. Éppen ezt hiányolják a kérdőívet visszaküldő pályázók, vagyis a Hírlevél olvasói is.

A „Mi az, amit Ön a Hírlevélből hiányolt?" kérdésünkre a nyertes települések az alábbi hiányérzetekről számoltak be: „A programokat élvező emberek beszámolóit", „több problémafeltárást, a nehézségek ismertetését". „Ha elolvasom, elkeseredek. Mindenütt minden nagyszerű, csak nálunk nem." „Szerintem a pályázók szeretnek titkolózni, kevés cikk jelenik meg és így kevés a tapasztalatcsere a megvalósításról." „A kritikai szellemet." „Részletesebb beszámolókat a megvalósítás közbenső szakaszáról és a problémákról."

Fontosnak tartják a válaszadók a Soros Alapítvány további segítségét, az aktuális pályázatokról megjelenő híreket, az „Alapítvány minősítését a pályázatok megvalósításának módjáról, eredményességéről", „élménybeszámolót a helyszíneken járt munkatársaktól – az ő meglátásuk szerint", az „elutasított pályázatok bemutatását általánosságban, az elutasítások okaival, és tartalmi szempont szerint", „szakemberek szakmai véleményét egy-egy már megvalósított programról".
Vissza a tartalomjegyzékhez
A segítőkkel való elégedettségről

A vizsgálat egy további részében arra voltunk kíváncsiak, miként élték meg a pályázók a másik oldal szereplőivel, vagyis a Soros Alapítvány munkatársaival, kuratóriumával és szakértőivel való kapcsolatukat. A program e tekintetben is rendhagyó volt. Mivel nem egyszeri pályázati kiírásról volt szó, hanem többszöri fordulóról, valamint 16 alkalommal lebonyolított regionális tréningprogramról, írásbeli szakértői véleményekről, a program közös (a pályázókkal együtt történő) formálásáról, a pályázat kiírói, szakértői, kurátorai nem maradhattak anonimak (ez nem is volt cél)56. A cél, a program megértése (megértetése) és annak közös formálása, tovább- fejlesztése volt, mindannyiunk tudására, tapasztalatára építve.

A program segítőivel való elégedettség vizsgálatára a válaszadókat egy ötfokú skálán történő osztályozásra kértük, amelyben azt kérdeztük, mennyire voltak elégedettek azzal a segítséggel, amit a Soros Alapítvány munkatársai, kuratóriuma és szakértői nyújtottak a pályázati folyamat során?57

Az osztályzatok alapján az alábbi átlagértékek születtek58:

A Soros Alapítvány munkatársaival való kapcsolat: 4,71
A Soros Alapítvány kuratóriumával való kapcsolat: 4,33
A szakértőkkel való kapcsolat: 4,61

Az értékelések jó (talán nem túlzás azt állítani, hogy nagyon jó) kapcsolatról vallanak, és csak kisebb eltérések figyelhetők meg a három csoport megítélése között. Leginkább a Soros Alapítvány munkatársainak59 segítségével voltak elégedettek a pályázók és kevésbé a végső döntést hozó kuratóriummal. (Ez utóbbi teljesen érthető, hiszen nagyon kevés pályázó kapta ugyanazt az összeget, amelyet pályázatában megjelölt.)

A válaszadók körében nem volt olyan pályázó, aki „egyáltalán nem volt elégedett" a Soros Alapítvány munkatársainak munkájával, míg a kuratórium esetében két, a szakértők esetében egy ilyen pályázóval is találkozhatunk. Összességében azonban a különbségek a három csoport megítélése terén minimálisak. Az osztályzatok pontos megoszlását a következő táblázat mutatja.

egyáltalán nem
volt elégedett
1
2
3
4
teljes mértékben
elégedett volt
5
A Soros Alapítvány
munkatársaival
-
-
2
1,3%
7
4,5%
25
16,3%
120
77,9%
nem válaszolt/nem
tudja megítélni:
18 település
A Soros Alapítvány
kuratóriumával
2
1,6%
3
2,4%
17
13,4%
34
26,8%
71
55,8%
nem válaszolt/nem
tudja megítélni:
45 település
A szakértőkkel
1
0,9%
2
1,7%
5
4,3%
25
21,6%
83
71,5%
nem válaszolt/nem
tudja megítélni:
56 település
Vissza a tartalomjegyzékhez
A pályázat előkészítése és elkészítése

A pályázat komoly követelményt állított a pályázó települések elé már a programok megvalósítása előtt is. A cselekvési program alapjául szolgáló egészségterv elkészítése alapos adatgyűjtő és elemző munkát kívánt meg a pályázóktól, mely többnyire közösségi összefogással volt csak megvalósítható. A vizsgálatban eredményül kapott válaszok is ez előbbi állítást igazolják.

A nyertes települések képviselőit kérdőíves vizsgálatunkban a pályázat megírását megelőző teendők nehézségeiről kérdeztük. Ez egyrészt az előkészítés teendőit – a munkacsoport megszervezését, az adatgyűjtést, az elemzést és a programok kitalálását – jelentette általában, másrészt mindezt írásba kellett foglalni, vagyis meg kellett írni a pályázatot.

A pályázók által adott értékelések azt mutatják, hogy a legelső lépések nehézségei után a pályázat megírása már valamivel könnyebb (de nem könnyű) feladatnak bizonyult: míg a pályázat megírását megelőző teendők nehézségi fokát a válaszadók átlagosan 2,61-re, addig a pályázat megírását már 2,87-re értékelték60. Az osztályzatok megoszlását az alábbi két táblázat mutatja.

A pályázat előkészítése során végzett teendők a válaszadók szerint

nagyon nehezek
voltak
1
2
3
4
egyáltalán nem
voltak nehezek
5
27
16,0%
47
27,8%
63
37,2%
28
16,6%
4
2,4%
nem válaszolt:
3 település

A pályázat megírása a válaszadók szerint

nagyon nehéz
volt
1
2
3
4
egyáltalán nem
volt nehéz
5
17
10,0%
36
21,2%
79
46,4%
29
17,1%
9
5,3%
nem válaszolt:
2 település
Vissza a tartalomjegyzékhez
A pályázat előkészítésében és megvalósításában résztvevők

Mint az a települések által készített pályázati beszámolókból is kiderült, nem volt könnyű feladat annak a csapatnak a felállítása, amely a pályázathoz szükséges teendőket végigvitte. Azaz előkészítette és megírta a pályázatot, s az elbírálást követően „menedzselte" a támogatott programok megvalósítását.

A különböző lakossági csoportok és intézmények részvétele a pályázat elkészítésében és megvalósításában (említések száma)61



A pályázat elkészítésének legfőbb mozgatói, koordinátorai elsősorban a településen működő intézmények (iskola, kultúrház, egészségügyi, szociális szolgálat stb.) vezetői, dolgozói voltak (91 említés). (Lásd a fenti ábrát.) Nem meglepő ez az eredmény, hiszen ők azok, akik a legtöbbet találkoznak a településen élőkkel, ők észlelik a lakossági szükségleteket és képesek szervezni a lakossági aktivitást.

A pályázat elkészítésében másodsorban az önkormányzat dolgozói vettek részt nagyobb arányban, többnyire a forrásteremtés vagy a forráskiegészítés motivációjával (79 említés).

Jelentős arányban képviseltették magukat a civil szervezetek tagjai is (45 említés), és viszonylag sokan voltak azok az aktív lakosok, akik munkahelyüktől függetlenül végezték ezt a tevékenységet (55 említés).

A civil szervezetek részvételét a program kiírása is befolyásolta, de emellett bizonyára az is szerepet játszott, hogy a tenni akarás, a magunkért és egymásért való cselekvés szándéka megtalálható az emberekben, csak valaminek/valakinek életre kell azt hívnia. Néhány településen egyidejűleg több lakossági csoport is részt vett a pályázat elkészítésében. Bár a pályázat kidolgozása több ember aktív részvétele esetén is nehéz feladat volt, 19 válaszadó szerint „egy személy egyedül" készítette el a Soros Alapítványhoz benyújtott pályázatot62.

A program megvalósításában már kevésbé az intézmények és az önkormányzat dolgozói, mint inkább az aktív lakosok és a civil szervezetek tagjai vettek részt. A pályázat elkészítésénél tehát inkább az intézményi háttér jellemző, megvalósítása azonban már a településen élők („civilek") feladata.

A következő táblázat azt mutatja, hogyan alakult a különböző szervezetek, lakossági csoportok részvétele a pályázat elkészítésében, a különböző nagyságú, lakosságszámú településeken.

A pályázat elkészítésében résztvevő csoportok a települések lakosságszáma szerint

Település
nagyság
A PÁLYÁZAT ELKÉSZÍTÉSÉBEN RÉSZTVEVŐ CSOPORT
önkormányzat
civil szervezet(ek)
intézmény(ek)
aktív lakosok
egy személy
500 fő alatt
18
22,8%
7
15,6%
10
11,0%
14
25,5%
6
31,5%
501-1000
24
30,3%
10
22,2%
23
25,2%
10
18,2%
4
21,1%
1001-2000
19
24,1%
13
28,9%
26
28,6%
11
20,0%
5
26,3%
2001-5000
12
15,2%
10
22,2%
26
28,6%
13
23,6%
2
10,5%
5001-10000
5
6,3%
5
11,1%
4
4,4%
5
9,1%
1
5,3%
10000 felett
1
1,3%
-
-
2
2,2%
2
3,6%
1
5,3%
Összesen
79
100,0%
45
100,0%
91
100,0%
55
100,0%
19
100,0%

Az alacsony elemszámok miatt legfeljebb tendenciaszerű megállapításokat tehetünk: a legkisebb lélekszámú településeken főként az önkormányzatok, illetve az aktív lakosok készítették el a pályázatot, míg az ennél nagyobb (500 és 1000 fő feletti) lélekszámú települések esetében inkább a civil szervezetek és a településen működő intézmények vettek részt a programok előkészítő munkáiban. Az az eset, amikor egy személy saját maga látott hozzá a pályázat elkészítéséhez, az előbbihez hasonlóan inkább a kistelepüléseken fordult elő nagyobb számban.

Az 5000, illetve 10000 fő feletti lakosságszámú nagyközségek és kisvárosok esetében nem regisztráltunk nagyobb eltéréseket. Számukat tekintve az intézmények részvétele maradt kissé alatta a többi csoport részvételének.
Vissza a tartalomjegyzékhez
A programok támogatottságáról – ahogy a kérdezettek látják


A települések a pályázott programok száma és típusa függvényében eltérő nagyságú támogatásban részesültek a Soros Alapítványtól. A települések különböztek a tekintetben is, hogy mekkora saját részt tettek hozzá egészségtervük, programjaik megvalósításához63.

A támogatást nyert, és a kérdőívünkre válaszoló települések költségeinek átlagosan 42,1 százalékát támogatta a Soros Alapítvány, vagyis a saját hozzáadott rész átlagosan 57,9 százalék volt. A kérdés pontosan a következőképpen szólt: „Ha a teljes program előkészítését, megvalósítását tekinti, és annak költségeit 100 százaléknak veszi, körülbelül hány százalékot kaptak ehhez támogatásként a Soros Alapítványtól és hány százalékot tettek Önök hozzá? (A saját rész esetében vegye figyelembe az önkéntes munkát, a konkrét pénzbeni ráfordítást, a meglévő lehetőségek használatát stb.)". A Soros Alapítvány által nyújtott támogatásnak a települések költségvetésében jelentkező nagyságát a következő adatsor mutatja.
A költségvetés támogatott része a Soros Alapítvány által
10% alatti
10,1%
10-20%
8,9%
21-30%
16,5%
31-40%
16,5%
41-50%
24,1%
51-60%
10,1%
60% feletti
13,8%
Összesen
100,0%

A Soros Alapítványnak nem volt célja a programok teljes finanszírozása. Olyan támogatást (pl. módszertani felkészítést, bizonyos szükségletek iránti motiválást) és csak annyi anyagi segítséget kívánt nyújtani, amely elősegíti a településen élők belső erőforrásainak mozgósítását, s ezzel a programok folytathatósága, fenntarthatósága alapjainak megteremtését.
Vissza a tartalomjegyzékhez
A programmal való elégedettségről

Az egészségterv programokat megvalósító települések válaszadóinak összegző értékelése alapján megállapítható, hogy a program szellemiségében, és egyes elemeit együtt tekintve is megfelelt a pályázók előzetes elvárásainak.

A válaszadók egy ötfokú skálán értékelték a program egészét aszerint, hogy az mennyire felelt meg elvárásaiknak: az 1-es jelentette azt, ha az „egyáltalán nem felelt meg", az 5-ös azt, ha „teljes mértékben megfelelt". Az így kapott értékelések átlaga: 4,52. Az egyes osztályzatok megoszlását a következő táblázat mutatja.

Mennyire felelt meg az Egészségterv program a várakozásoknak?(a nyertes települések összesen)

egyáltalán
nem felelt meg
1
2
3
4
teljes mértékben
megfelelt
5
-
-
2
1,2%
11
6,7%
50
30,5%
101
61,6%
nem válaszolt:
8 település

A válaszadó településeket a továbbiakban arról kérdeztük, eddigi tapasztalataikat figyelembe véve újra pályáznának-e a Soros Alapítvány Települési egészségterv programjába? A kérdésre a következő ábrán látható válaszok születtek (2 település nem válaszolt a kérdésre).

Újra pályázna a Soros Alapítvány Egészségterv programjába?


Az előző ábrából jól látható, hogy a nyertes települések többsége pozitív élményeket szerzett a programmal kapcsolatban, és ezen tapasztalatok birtokában ismét pályázna. Az ábrából az is látható, hogy majd 16 százalék a bizonytalanok aránya, azaz 27 település nem biztos abban, hogy ismét belekezdene a munkába.

A nyertes települések közül meglepően sokan, 141 település! (a nyertes települések 82 százaléka) azóta már más támogatóhoz is pályázott. Közülük 133 település (az azóta máshova is pályázók 94,3 százaléka) válaszolta azt, hogy próbálkozásaikhoz használni tudták az Egészségterv programban készített pályázat bizonyos részeit (pl. az állapotleírást), vagy a megtanult módszereket (pl. a problématérkép készítés módszerét). Ha ezeket is figyelembe vesszük, az egészségterv programba előzetesen befektetett munka rendkívül „költséghatékonynak" tekinthető. A pályázók elmondása szerint a más támogatóhoz benyújtott pályázat komplex gondolkodásmódja, hosszabb távra szóló stratégiai tervezése meglepte az értékelőket, mely a jelenlegi pályáztatási rendszerben még nem „alapkövetelmény".

Az Egészségterv program óta már máshova is pályázó településeket a lakosság száma szerint is vizsgáltuk. A táblázat adataiból az látható, a legaktívabbak a legkisebb (500 főnél kisebb lélekszámú) és a legnagyobb (5001-10000 fő közötti) települések, amelyek 88,6, illetve 90,9 százaléka nyújtott be már pályázatot más támogatóhoz is az egészségterv program megkezdése óta. (Az alacsony elemszámok miatt a táblázat adatai inkább tájékoztató jellegűek, határozott következtetések levonására nem alkalmasak.) A többi településen is komoly pályázatírási kedv mutatkozik, mivel az Egészségterv program óta pályázók aránya – a 10000 fő feletti nagyközségek vagy kisvárosok kivételével – mindenhol magas. (Utóbbi településtípus a vizsgálatban nagyon kis elemszámmal szerepel.)

Az Egészségterv program óta máshova is pályázó települések a lakosság száma szerint

Lakosságszám (fő)
Az Egészségterv óta
már máshova
is pályáztak
Nem pályáztak az
Egészségterv óta
Összesen
500 fő alatt
31
88,6%
4
11,4%
35
100,0%
501-1000
33
76,7%
10
23,3%
43
100,0%
1001-2000
37
86,0%
6
14,0%
43
100,0%
2001-5000
29
80,5%
7
19,5%
36
100,0%
5001-10000
10
90,9%
1
9,1%
11
100,0%
10000 felett
1
33,3%
2
66,7%
3
100,0%

Figyelemre méltó eredményeket kapunk a program céljainak eredményességét illetően, ha megvizsgáljuk az aktívan pályázók arányát (vagyis a pályázatírási kedvet) aszerint, hogyan ítélték meg a válaszadók a Települési egészségterv pályázat elkészítésének nehézségét. A pályázati gyakorlatot tovább folytató települések között 63 olyan válaszadó volt (a továbbpályázók 44,7 százaléka), aki nehéznek, illetve nagyon nehéznek ítélte az Egészségterv pályázat előkészítő munkáit, és 43 olyan (a továbbpályázók 30,5 százaléka), aki nemcsak az előkészületeket, hanem a konkrét megírást is nehéznek vagy nagyon nehéznek ítélte. Az előkészületet és a pályázatírást közepesen nehéznek találók is nagy számban folytatták a pályázást más támogatókhoz (közülük 65, illetve 51 település pályázott azóta más támogatóhoz is).

A vizsgálat során kapott adatokból tehát az látszik, hogy a pályázatírási kedv a komoly követelményeket támasztó Egészségterv programot követően nem csökkent, sőt magas aktivitás volt tapasztalható. A nagyszámú pályázatból arra is következtethetünk, a Települési egészségterv pályázat elkészítése során végzett munka és annak tapasztalatai a pályázatírási ismeretek növekedését eredményezték. Az Egészségterv program egyik eredményének tulajdonított ismeret-növekedésre abból a korábban már említett adatból is következtethetünk, miszerint a program óta máshova is pályázó települések majd mindegyike (94,3 százaléka) fel tudta használni az Egészségterv pályázat bizonyos részeit új pályázataikban, s ez jelentősen megkönnyítette a pályázatok elkészítését.

Az ismeretek mellett azonban talán ugyanilyen fontos volt a pályázatírók önbizalmának megerősödése. Egy sikeres pályázat továbbiak írására, beadására sarkall, az „önerő" felfedezése pedig megvalósíthatóvá teszi az eddig lehetetlennek tűnő feladatokat.
Vissza a tartalomjegyzékhez
A program újszerűségéről

Az önkitöltős kérdőívet visszaküldő válaszadók többsége (147 település, a válaszadók 85,5 százaléka) számára a Települési egészségterv újat, újszerűt jelentett a pályázatok, illetve a programok sorában. A válaszok alapján leginkább a program komplexitása, illetve a pályázatkészítés eddigiektől eltérő megközelítése hozott újat a településeknek.

A válaszadók szerint ez „a korábbi pályázatírási gyakorlattól meglehetősen eltérő, új szemléletet kívánt meg a pályázóktól" (33 említés), amihez „nélkülözhetetlen volt a közösség összefogása" (44 említés), „a lakosság bevonása a programokba, illetve az intézmények együttműködése" (9 említés). „Megkövetelték ezt a településről készített tényfeltárás, állapotleírás, szükségletfelmérés munkálatai, a cselekvési programok kidolgozása, és a programok sikeres megvalósítása egyaránt" (19 említés).

A programok a településen élők széles rétegeit érintették. Újdonságként jelentkezett – a megszokott pályázati követelményektől eltérő módon –, hogy „fontos szerepet kapott a közösségi munka értéke, mint saját forrás, ezzel felértékelődtek, a sok esetben ez idáig észre sem vett helyi erőforrások" (7 említés). A program „ráirányította a lakosság figyelmét az egészséges életmód, és környezetük állapotának fontosságára" is. Egy új szemléletű egészségfelfogás indult el az emberek körében: ennek megfelelő egészségmegőrző programok indultak, elsősorban a közösségi és az egyéni autonómiára építve (19 említés).
Újszerűnek találták a pályázók azt is, hogy „valóban komoly munkát igényelt a pályázat elkészítése a településektől", és beszámoltak arról, hogy „az összegyűjtött adatokat és elemzéseket azóta több helyen is kamatoztathatták". A program a „pályázati ismeretek bővülését" vonta maga után (esetenként az első sikeres pályázat volt a település életében!).
„Továbbgondolásra, jövőbeni tervek kidolgozására" ösztönzött több települést, mely – reményeik szerint – további sikerek elérését teheti lehetővé számukra (11 említés).
Eddig nem tapasztalt újdonságként élték meg a pályázók „a pályázat kiírójával kialakult közvetlen hangnemet, a számos segítséget a Soros és a Fact Alapítványtól" (6 említés).
Vissza a tartalomjegyzékhez
A program pozitív, illetve negatív tapasztalatairól, a hasznokról és a nehézségekről – a pályázók szemszögéből

A kérdőíves vizsgálatban megkeresett nyertes településeket arról kérdeztük, milyen pozitívumokat, illetve negatívumokat éltek meg a Települési egészségterv programban való részvételük során. A válaszadást ennél a kérdésnél a pályázók saját megítélésére bíztuk és nem adtunk meg előre válaszalternatívákat.
Vissza a tartalomjegyzékhez
A program pozitívumairól

A települések többsége számos pozitívumot sorolt fel a programmal kapcsolatban. A kérdőívet visszaküldők közül 11 település nem talált pozitívumot a programban (közülük 10 település olyan, amelyik negatívumot sem tapasztalt, vagyis igazából nem fogalmazta meg véleményét e kérdésekről), és 21 település nem válaszolt a kérdésre.
A pályázók által leggyakrabban megfogalmazott pozitívumok a következők voltak:

A program pozitívumai a nyitott kérdésre adott válaszok alapján (említések száma)

I.
59(32,7%)Közösségformáló erő a településen élők között
II.
33(18,3%)Önállóság, tervszerű gondolkodás, növekvő autonómia
III.
21(11,6%)A program komplexitása
IV.
19(10,5%)Szemléletváltozás a lakók életmódjában, környezettudatosságában
V.
16(8,8%)Egy átfogó kép elkészítése a településről az egészségkép révén
V.
16(8,8%)A civil szervezetek, intézmények közötti együttműködés javulása
VI.
7(3,8%)A kulcsemberek megtalálása, a közösségért végzett munka felértékelődése
VII.
6(3,3%)Anyagi forrás a településnek
VIII.
3(2,2%)A helyi erőforrások felhasználása, önkéntes munka

A pályázó települések tehát – szűkös lehetőségeik pótlására, kiegészítésére, jó ötleteik megvalósítására – pénzügyi támogatást kerestek a Soros Alapítványnál. E mellett (sokszor e helyett) ismereteket, tudást, fejlesztett képességeket, begyakorolt készségeket, jártasságokat, összességében önbecsülést és a helyi demokrácia működtetésének ismeretét kapták azok, akik megértették a program üzenetét és vállalták, ami e program megvalósításával járt.
Vissza a tartalomjegyzékhez
A program negatívumairól

A válaszadókat arra kértük, a program pozitívumaihoz hasonlóan írják le a negatív tapasztalataikat is. A települések közül 76 pályázó (a válaszadók 44,2 százaléka) nem élt meg semmit negatívumként az egészségterv elkészítése során, 41 település pedig – ha volt is ilyen – nem vállalkozott ezek megfogalmazására (vagyis a kérdést megválaszolatlanul hagyta).

Negatív tapasztalatok – a program újszerűségéből adódóan is – természetes módon merültek fel a közös munka során, a számos esetben rendkívül heterogén, eltérő érdekeket, nézőpontokat, elvárásokat megjelenítő közösségekben. A negatívumként megélt tapasztalatok közül a legmarkánsabbak és a leggyakoribbak a válaszok alapján a következők voltak:

Az elkezdett munka továbbviteléhez a program folytatása, további kezdeményezések szükségesek. Innentől kezdve azonban már az „alulról jött" kezdeményezéseknek kell átvenni a vezető szerepet. A településeknek immár nagyrészt „magukra hagyatva", a maguk erejére és az egészségterv során tanult ismereteikre és készségeikre támaszkodva kell tudásukat összevonni, önállóságukat erősíteni, és ezt további előnyök megszerzésére fordítani. A most elkezdődött fejlődési folyamatot – ahogy azt a program értékelésére rendezett közös konferencián a pályázók maguk is megfogalmazták – különböző települési-, kistérségi-, regionális társulások, település- hálózatok formájában, egy-egy nagyobb területet elérő, a tapasztalatcsere és az információátadás célját szolgáló fórum (pl. Hírlevél) segítségével képesek a települések előbbre vinni.
Vissza a tartalomjegyzékhez
A program „hasznairól"

A válaszadó települések közül öt településnek – saját megítélésük szerint – nem hozott semmilyen „hasznot" a Települési egészségterv program. A többi (167) nyertes pályázó részletesen beszámolt azokról a hozadékokról és eredményekről, amelyeket a program hasznaként éltek meg a település lakói és a településen működő intézmények dolgozói.

A válaszadók e témakörben először maguk fejtették ki véleményüket a program hasznairól, majd egy következő kérdésben az általunk előre megadott – az eddigi tapasztalatok alapján összeállított – szempontokat rangsorolták, azok fontossága szerint (az 1-es jelentette a legfontosabb szempontot, a 2-es a következő legfontosabbat, és így tovább). Nézzük először a spontán adott válaszokat.

Komoly előrelépést jelentett a program a pályázatkészítési ismeretek bővítésében, melyet számos eszköz (tréning programok, írásos Módszertani Útmutató, telefonos konzultáció és a Hírlevél) is segített. Hangot adtak elégedettségüknek a pályázók a pályázat kiíróival, segítőivel kialakult nagyon jó kapcsolat miatt is, amit a közvetlen kommunikáció, és a pályázóknak nyújtott segítség és erősített meg.

A program fontos haszna a pályázók szemszögéből, hogy a településeknek olyan programok megvalósítására nyílt lehetőségük, melyeket helyi forrásból nem, vagy csak nagyon nehezen tudtak volna elindítani (104 említés)64.

Az egészségterv legnagyobb hasznát az előbbieken túl mégis a programok közösségformáló erejében találták meg a pályázók (148 említés). Olyan csoportokat is sikerült bevonniuk a programokba, akiket korábbi próbálkozásai során nem „értek el". A településen élőket sikerült ráébreszteni arra, hogy maguk is tehetnek a településükért, jobb közérzetükért, egészségükért, környezetükért, és ez egyben örömet okozhat nekik. Ennek szervezett formái is megszülettek és remélhetőleg a program befejeződése után is tovább élnek majd: megnőtt a civil szféra szerepe a településeken, új közösségi (klub)élet indult be szinte minden korosztályban65.

Elindult egy új szemléletű gondolkodás az egészséges életmód, az egészségfejlesztés, egészségmegőrzés (és nem pusztán a betegségek megelőzése) irányába. A program „előhívta" a lakosok igényét a tartalmasabb szabadidő eltöltésre, a környezet szépségére és tisztaságára való odafigyelésre (66 említés).
A konkrét fejlesztések és a lakossági összefogás mellett a pályázók a településen működő intézmények, civil szervezet(ek) és a helyi vezetés közötti együttműködés javulását tartják az egészségterv másik jelentős hasznának (31 említés). Az eddig egymástól jórészt elkülönülten működő, egymás tevékenységét nem ismerő szervezetek a pályázat elkészítése és a programok megvalósítása során együtt munkálkodásra, erőforrásaik összevonására „kényszerültek", ezáltal jobban megismerték egymást, akaratlanul is közeledtek a – korábban talán összeegyeztethetetlennek tűnő – érdekek és értékek.
A program továbbgondolásra ösztönözte a településeket, további pályázatok, cselekvési és együttműködési tervek születtek, amelyet az – egészségterv által elősegített – helyi autonómia és önbizalom növekedése tett lehetővé (63 említés). Előbbi egyben a pályázat kiíróinak legfőbb szándékolt célja volt, amelyet a pályázatkészítés újfajta módszerével kívánt elérni, vagyis: a pályázók önállóan elkészített állapotfelmérés segítségével maguk határozták meg prioritásaikat, és készítették el stratégiájukat, ezáltal mind a rövid- és hosszú távú céljaik, mind a cselekvési programok kidolgozása a pályázó csoport önálló döntésén alapult.

Járulékos – de nem kevésbé fontos – hasznai a programnak azok az előnyök, amelyek a települések önmagukra és a környezetükre való odafigyeléséből származnak (7 említés). Többen számoltak be új kapcsolatok születéséről településük és a szomszédos települések között (pl. a falusi turizmusra irányuló tervek születtek, vagy kistérségi kapcsolatok keltek életre), de arról is, hogy a településen élő fiatalok-felnőttek számára létrehozott új lehetőségek hosszú távon remélhetőleg a település népességmegtartó erejének növekedéséhez vezetnek.
A program hasznait a zárt válaszalternatívák rangsorolása alapján a következő sorrend született.

A program „hasznai" a nyertes települések számára (a kérdőívben megadott szempontok rangsorolása alapján)66

I
2,99*Pozitív hatása volt a településen élők együttműködési készségére.
II
3,00Pozitív hatása volt a közösségi szerveződésekre.
III
3,41Elsősorban olyat tanított meg, amelynek segítségével tovább lehetett lépni.
IV
3,85Elsősorban konkrét anyagi segítséget jelentett.
V
4,63Önbizalmat adott a településen élőknek.
VI
4,70Pozitív hatása volt a civil szervezetekre.
VII
5,91Segített nyitni „kifelé” (pl. más települések, intézmények irányába).
VIII
6,19„A pénz pénzt hozott” (azóta több sikeres pályázatuk volt).

*Minél kisebb az átlagolás során kapott érték, annál „hasznosabb" volt az adott tényező.

A táblázatból látható, az általunk megadott szempontok közül a válaszadók legfontosabbnak azt a közösségi erőt ítélték, amelyet a pályázat előkészítése és megvalósítása teremtett (és követelt meg) a településen élőktől és a településen működő intézmények, szervezetek dolgozóitól (a rangsorban az I., illetve a II. helyen szerepel). Fontos „haszna" a programnak a továbblépés lehetősége (III.), melyet részben a pályázók növekvő önbizalmának (V.), részben a megerősödő civil szerveződéseknek (VI.) lehet tulajdonítani.

Fontos – a negyedik – helyen szerepel még a rangsorban a „konkrét anyagi segítség", mint a program egyik haszna. E tekintetben a támogatások nagysága tovább differenciálja a válaszokat. A települések nem egyforma mértékben részesültek támogatásban a Soros Alapítványtól programjaik megvalósításához, eltérő volt költségvetésük támogatott és saját önerős része is.

A „konkrét anyagi segítség" szempont helyezési számai(települések száma)


A költségvetés Soros Alapítvány által támogatott része*
A "KONKRÉT ANYAGI SEGÍTSÉG" SZEMPONT HELYEZÉSI SZÁMA:
I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
VII.
10% alatt
4
1
-
1
2
2
4
1
10-20%
7
2
1
-
-
2
1
-
21-30%
6
4
4
1
4
4
1
-
31-40%
7
1
-
7
1
3
3
3
41-50%
10
6
2
3
6
4
5
-
50% felett
11
6
3
4
-
2
5
3
Összesen
45
20
10
16
13
17
19
7

* 25 település nem válaszolt a kérdésre

Azok a települések, akiknek költségvetésük 41-50, illetve több mint 50 százalékát támogatta a Soros Alapítvány, nagyobb számban rangsorolták a legelső helyre „a konkrét anyagi segítséget" mint a program egyéb „hasznait" (10, illetve 11 település), mint azok, akik ennél kisebb arányú (40 százalék alatti) támogatást kaptak.
Vissza a tartalomjegyzékhez
A nehézségekről

A pályázók sikeres programjaik mellett természetesen számos nehézséggel is találkoztak. A tapasztalatok azonban azt mutatták, ami kezdetben „reménytelen" feladatnak tűnt, arról idővel kiderült, közös munkával könnyebben megoldható67.

A válaszadók e kérdésben az általunk előre megadott – a szóbeli beszámolók tapasztalatai alapján összeállított – szempontsorokat rangsorolták. Az így kapott átlagpontszámok a következő táblázatban láthatók.

A program során felmerülő problémák a válaszadók szerint 68(a kérdőívben előre megadott szempontok rangsorolása alapján)

I
2,22
 Elsősorban anyagi természetű (kevés pénz, elosztási problémák stb.).
II
2,45
 Elsősorban a közösség részvételével kapcsolatos problémák (kevesen vállaltak feladatokat, a szervezők magukra maradtak, néhányan nem voltak megbízhatóak stb.).
III
2,49
 A vezetők, a koordinálók, az aktív résztvevők megbecsülésének hiánya.
IV
3,28
 Túl sok befektetés a munkába, ehhez képest kevés tényleges eredmény.
V
3,91
 Elsősorban presztízs problémák (ki vezeti a programokat, ki „aratja le” a sikereket, irigység stb.).


Ahogy a táblázat mutatja, a válaszadók elsőszámú nehézségnek anyagi természetű problémáikat jelölték meg. Tovább differenciálja a településeket e kérdés megítélésében az, mekkora támogatást kaptak a Soros Alapítványtól programjaik megvalósítására. Azok a települések, amelyek költségvetésében a támogatott rész 10 százalék alatti vagy 10-20 százalék közötti volt „csak", nagyobb számban sorolták az első helyre az anyagi természetű problémákat, mint azok, akik ennél jóval nagyobb (31-40 és 50 százalék feletti) támogatásban részesültek.

A pályázók tapasztalatai szerint azokat a társadalmi csoportokat volt különösen nehéz megnyerni egy-egy közösségi programnak, akik életfeltételeikből adódva saját problémáikat sokkal fontosabbnak élik meg, mint a közösség, a település problémáit – így az egészséges életmód, a szabadidő, a környezet szépítése kevésbé tűnhet fontosnak számukra. Ők a tartósan (otthonukhoz kötött) betegek, a munka nélkül lévők69, a romák, de azok az aktív kereső férfiak és nők is, akik munkájuk mellett nem tudnak (életvezetési szokásaikból eredően, megfelelő motiváció nélkül nem is szándékoznak) időt szakítani ezekre a tevékenységekre. Legkönnyebb megnyerni – a válaszadók szerint – a
gyerekeket, a fiatalokat és azokat a családosokat, akiket éppen a gyerekek, illetve a gyerekprogramok hozhatnak közel egymáshoz.

Lakossági csoportok, melyekkel a települések által kidolgozott egészségterv program – saját megítélésük szerint – kevéssé foglalkozott (említések száma)


A pályázat a megszokottól eltérő követelményeivel sok időt és energiát vett igénybe, mind az adatgyűjtés, mind az erre épülő egészségterv és stratégia elkészítése terén. A pályázók szerint az elvárt igényekhez alkalmazkodó programterv kidolgozása is viszonylag nehéz volt.

A pályázati kiírás összetett követelményeiből adódóan, csak kevés településnek sikerült olyan pályázatot benyújtania, amely maradéktalanul megfelelt a program célkitűzéseinek70. Ennek következtében sok esetben a pályázat készítőinek a település szempontjából lényegesnek tűnő részprogramja (hagyományos egészségnevelő módszerek, beruházások, szociális programok) nem nyert támogatást. A pályázók egy része nem értett egyet az elbírálással, és néhol ez a kezdeti lelkesedés csökkenéséhez vezetett. Szerencsére a legtöbben nem adták fel, ehelyett újragondolták programjaikat, sokan pedig a támogatás hiányában is hozzáláttak eredeti elképzeléseik megvalósításához.

A települések egy részénél valamilyen oknál fogva csupán egyetlen, vagy néhány személy alkotta a pályázó csoportot, így nagyon nagy teher és felelősség nehezedett rájuk a pályázati program elkészítése és megvalósítása során.

A közösségi munka megteremtésének nehézségét, a sok-sok türelem és kompromisszumteremtés képességének szükségességét bizonyítja az is, hogy néhány pályázó csoportban a munkák legnagyobb hátráltatója éppen a közösség volt, az ott dúló érdekellentétekkel, megoldatlan konfliktusokkal. Máshol pedig a helyi vezetés vált a programok megvalósításának akadályozójává.

Szerencsés esetben ez a konfliktus csupán néhány gyakorlati kérdésben nyilvánult meg („milyen legyen a felépítendő játszótér, ki bonyolítsa le a beszerzést, hol állítsák fel stb."). A pályázat előkészületi munkái is okozhattak nézeteltéréseket, „nehéz volt a javaslatok fontosságának megítélése, a prioritási sorrend felállítása úgy, hogy minden csoport és korosztály igényeit figyelembe vegyék". Néhány esetben megosztott volt a lakosság a tekintetben, „mire költsék a támogatásként kapott pénzt", „néhányan azt mondták, inkább osztottuk volna ki ezt a pénzt segélyekre". Komolyabb, nehezen kezelhető konfliktusok ott támadtak, ahol „az irigység és féltékenység lett úrrá egy-egy személyen, lakossági csoporton" (ki mennyit dolgozott a programban, kinek mennyire ismerik el vagy nem ismerik el a munkáját stb.).
Vissza a tartalomjegyzékhez
Lábjegyzet

42. A kérdőív kiküldésének időpontjában a Soros Alapítvány tervei között már nem szerepelt több pályázati forduló meghirdetése a Települési egészségterv programban. A kérdőívet kitöltőket erről informáltuk, így véleményalkotásukat remélhetőleg nem befolyásolta egy jövőbeni pályázati szándék és az annak „megfelelően” feltételezett viselkedés a válaszolásban. vissza

43. A Soros Alapítvány munkatársainak és kuratóriumának ötleteit, kéréseit szintén felhasználtuk a kérdőív összeállítása során. vissza

44. A kérdőívet visszaküldők körében nem tapasztaltunk aránytalanságot a pályázó szervezet szempontjából egyik pályázatot készítő csoport irányában sem. A pályázatot készítő csoportok – az önkormányzatok, a civil szervezetek és az intézmények – közel azonos arányban voltak a körükben, mint a Települési egészségterv programban pályázó összes település esetében. vissza

45. Konkrét definíciót sem a munkanélküliekre, sem a hátrányos helyzetű lakosságra nem adtunk, így a kérdőívet kitöltő(k)nek kellett eldönteni, kiket sorol(nak) e kategóriákba. vissza

46. Az összehasonlítást megnehezíti, hogy országos adatok csak a regisztrált munkanélküliek arányáról állnak rendelkezésünkre, a válaszadók által becsült értékek azonban feltételezhetően a ténylegesen munka nélkül lévők arányára vonatkoznak, így azok magasabbak is lehetnek. Az országos adat a 2000. év utolsó negyedére vonatkozik. vissza

47. 9 település nem válaszolt a kérdésre. vissza

48. 7 település nem válaszolt a kérdésre. vissza

49. A hírlevelet kapók köre folyamatosan bővült. Ma minden olyan település, amelynek képviselői részt vettek a tréningprogramokon, vagy pályázatot nyújtottak be, esetleg külön kérték, kapják a Hírlevelet. vissza

50. Az interneten való tájékozódás – különösen a kistelepülések körében – még nem elterjedt. vissza

51. Technikailag az értékelés egy ötfokú skálán történt, ahol a válaszadók az iskolai osztályozáshoz hasonlóan 5-össel értékelték, ha számukra a tréning, illetve a Módszertani Útmutató „nagyon hasznos” volt, 1-essel, ha „egyáltalán nem volt hasznos” – a program szellemiségének közvetítése szem-pontjából. vissza

52. Az értékelés az előző kérdéshez hasonlóan egy öt fokú skálán történt, ahol a válaszadók az iskolai osztályozáshoz hasonlóan 5-össel értékelték, ha számukra a tréning, illetve a Módszertani Útmutató „nagyon jól”, 1-essel, ha „nagyon rosszul” közvetítette a pályázat elkészítéséhez szükséges infor-mációkat. vissza

53. A pozitív (és negatív) értékelésekről ld. a Hírlevél 9-10. és 11-12. számait. vissza

54. 1998-tól a kérdőív kiküldéséig (2000 augusztusáig) 13 számot jelentett meg a Fact Alapítvány a Soros Alapítvány támogatásával. vissza

55. A válaszadók egy ötfokú skálán osztályozták a hírleveleket, ahol az 5-ös jelentette, ha a pályázók „nagyon hasznosnak” ítélték, és az 1-es, ha „egyáltalán nem” vélték hasznosnak azokat. vissza

56. Ez alól egyedül az írásos véleményt készítő szakértők jelentettek – értelemszerűen – kivételt. vissza

57. A válaszadók az ötfokozatú skálán – az iskolai osztályozáshoz hasonlóan – értékelték a Soros Ala-pítvány három munkacsoportját aszerint, mennyire voltak azok segítségével megelégedve a pályázati folyamat során. Az 1-es osztályzat jelentette, ha „egyáltalán nem” voltak elégedettek, az 5-ös, ha „teljes mértékben” elégedettek voltak. Az így kapott osztályzatokat átlagoltuk. vissza

58. Az átlagpontszám mutató annál kedvezőbb, minél közelebb van a maximális értékhez, az 5,0-hez. vissza

59. A Soros Alapítvány egészségügyi programokért felelős programigazgatója (később az Alapítvány igazgatója) szinte minden olyan programon részt vett, ahol a potenciális pályázókkal, illetve a programot megvalósító települések képviselőivel találkozni lehetett. A kuratórium tagjai hasonlóan jártak el, s részvételük egyáltalán nem volt formális. Nemcsak informáltak, tényeket közöltek, „igazságot osztottak”, hanem együtt gondolkodtak a pályázókkal, segítették őket a megoldások megta-lálásában stb. A program vezetőjénél pedig senki nem tudott többet a pályázókról. Napi kapcsolatban állt velük, a pályázati folyamat során felmerült nehézségekre egyedi megoldásokat is kínált, ha szükség volt rá. Nélküle e program nem lett volna ilyen sikeres! vissza

60. A válaszadók az előkészítő munkák teendőit, illetve a pályázat megírásának nehézségét – az iskolai osztályozáshoz hasonlóan – egy ötfokú skálán értékelték. Az 1-es jelentette, ha az említett munkafolyamat „nagyon nehéznek” mutatkozott számukra, a 2-es jelentette, ha „kevésbé volt nehéz”, és az 5-ös, ha azt „egyáltalán nem találták nehéznek”. Az átlagpontszám mutató a maximális (5) értékhez közelítve egyre csökkenő „nehézségi fokot” jelentett. vissza

61. Az ábra adatai az említések számát jelenítik meg, melyek összege a pályázó csoportok összetettsége miatt (vagyis, hogy egy csoportban általában több szereplő is részt vett) magasabb, mint a vizsgálatban résztvevő települések száma. vissza

62. Az egyszemélyes pályázat-készítésnek a hátrányai különösen a programok megvalósítása során váltak nyilvánvalóvá. A 2000 tavaszán megrendezett Települési Egészségterv Konferencián az e területen érintettek számoltak be arról, hogy a – település lakóinak előzetes elkötelezettsége nélkül – vállalt programok megvalósítása is rájuk maradt. vissza

63. Ahogy azt korábban említettük, a program specifikuma, hogy nem kért saját forrást, különösen „igazolt pénzt”. A pályázó ettől függetlenül önkéntes munka, a meglévő lehetőségek használata formájában jelölhetett meg saját forrást a kért támogatás mellett. vissza

64. A legtöbb program esetében azonban egy „kezdeti lökés” kellett csupán. A programok beindítása, a rendezvények lebonyolítása után a települések belátták, hogy ugyanezt a helyi erőforrásokra támasz-kodva külső – anyagi – segítség nélkül is képesek sok esetben újra és újra megteremteni. vissza

65. Ezeket a szabadidős, oktató stb. tevékenységeket remélhetőleg a civil szféra hathatósabb érdek-érvényesítő szerepe is követi majd a jövőben. vissza

66. A válaszadók a megadott szempontokat 1-től 8-ig rangsorolták. A kapott értékeket átlagoltuk: az így született rangsorban a legkisebb értékű szempont jelenti a leginkább jellemző pozitívumot, melyet a pályázók a program hasznának véltek. Az értékek növekedésével az egyes szempontoknak tulajdonított fontosság csökken. vissza

67. A tréningek során például sokan aggódtak a – látszólag nagyon nagy követelményeket támasztó – egészségkép elkészítése miatt, később a legtöbb település mégis sikeresen teljesítette azt. vissza

68. A válaszadók a megadott szempontokat 1-től 5-ig rangsorolták (1-est kapott az a tényező, ami a legfőbb nehézséget jelentette, 2-est, ami a másodsorban előforduló nehézség volt, és így tovább). A korábbi rangsorolás átlagpontszámaihoz hasonlóan, ez esetben is a kisebb érték jelenti azt a szem-pontot, amelynek a pályázók nagyobb fontosságot tulajdonítottak. Az értékek növekedésével ez a fontosság csökken. vissza

69. A települések szociális helyzetéről már a korábbi fejezetekben is szóltunk. A hátrányos helyzetet, a nehéz életfeltételeket mutatja a pályázók által megadott arány: a kérdőívet visszaküldők (átlagosan) a lakosság 30 %-át hátrányos helyzetűnek ítélték, a munka nélkül lévők arányát is magasra, átlagosan 13,3 %-ra becsülték. vissza

70. Ez nem jelenti azt, hogy átdolgozás, újragondolás után nem voltak támogathatóak ezek az elképzelések. A programnak – eredeti filozófiájából következően – nem is volt célja „tökéletes” pályázatok elvárása a településektől, hiszen a program által elindított változások lényege éppen annak folyamatában, újragondolásában, folyamatos fejlesztésében ragadható meg. vissza

Dokumentumok