|
Soros egészségterv hírlevél |
Cím: | Részletek a Kartali Kisbíró különszámából |
Szám: | 17-18 |
A hírlevélben lévő |  |
Nevek: | |
Intézmények: | |
Települések: | |
Tárgyszavak: | |
Megjegyzés: | |
Annotáció: | |
Mozdulj rá! – hó nélkül, Kartalon!
„Adassék tudtára országnak, világnak, Kartal minden aprajának, nagyjának! Pattanjon ki ágyából nagymama, unoka! Kezdődik az iskolában a reggeli torna. Hónak híján nem kell szánkó és korcsolya, így is jól esik majd egy kis gyalogtúra. Suliban, oviban vár ma sok-sok program, sportolni, ha te is akarsz, ugorj Juci gyorsan! Biciklizés, lovaglás, sakk, pingpong meg foci, izmaidat te is megmozgathatod Joci! Gyengébbek és idősebbek! Itt a nagy alkalom! Betty aerobicot, Éva jógát, Zsuzsa tornát tartson, ha már szív és pulzus egyaránt szapora, vérnyomásod mérik, s jöhet a gyógytea, nemcsak tested, hanem elméd is edzheted, ha Tankó doktor urat a sakkban megvered. Megtanulhatsz szőni, fonni, pepecselni, lehet itt majd játszani, és versenyezni. Hogy ha megéhezel torna közben, gyomrodat is megtöltheted, de csak bölcsen! Ehetsz sárgarépát, karalábét, retket, joghurtos salátát, ha van hozzá kedved! Mondókámat itt be kell fejezni, jöjjön el mindenki, aki csak teheti!”
A fenti szellemes kikiáltót Rehorovszky Gáborné, tanítónő írta, hogy Telek Csaba lovas csapata, a Signál zenekar és Kalcsó Józsi a község népszerű vőfénye ezzel hívja fel február 17-én reggel 7 órakor a falu kicsinyeit és nagyjait.
Hiába hirdettük december óta, hogy „az első havas szombaton téli Egészség- és sportnapra várunk mindenkit a gyógyszertári játszótérre, az iskolába és az óvodába”, hiába készítette Csaba a lovas szánt, hiába készült Tóth János jéghoki-bíró a Tenisz klub tagjaival korcsolyapálya kialakításával, hiába tisztítgattuk az óvodai szánkókat, csuszkákat – tavasz várt a télben bennünket.
Kedvünket nem szegte ez a körülmény, sőt az időjárás kimondottan kedvezett programjainknak. A résztvevők száma várakozáson felüli volt. Talán többen voltunk az októberinél is. 70 kg kenyérből és 200 db kifliből készítették a szendvicseket az óvoda konyhásai és dajkái. Becsléseink szerint a szülők és a bolttulajdonosok adakozásából kb. 80 kg gyümölcs, 40 üveg befőtt, 35 kg zöldségféle és egyéb kiegészítők jöttek össze. Így aztán nem csoda, hogy ezekből nagyon finom gyümölcssaláta és pogácsa készült, ebédre pedig az iskola konyhásai várták az éhes sportolókat gombapörkölttel és galuskával. Ami a gyümölcsökből, befőttekből, zöldségekből megmaradt, azt az óvodások és az iskolás gyerekek a következő héten elfogyasztották.
A szponzorlista sokkal hosszabb, mint az elmúlt alkalommal. Akkor nehezen tudtuk beszorítani egy oldalba, most négy oldalon fért el. Adományozók nélkül nem szervezhettünk volna teljes ellátással a napot! Köszönjük minden résztvevő nevében! Szerencsére a vállalkozók pénzadományaiból élelmiszerekre keveset kellett költenünk, így inkább a díjazottak nyereményeit finanszíroztuk a befolyt összegből. A sportversenyek színvonalát emelte, hogy vándorserleget, vándorérmeket is osztottunk ki. Nyeremény minden résztvevő gyermeknek jutott.
„Csak jöttek, jöttek a gyerekek…”
mesélte este Boglárka, aki Budapestről csakis azért jött, hogy lovagolhasson. Telek Csaba bevonta őt a gyermekek lovagoltatásába. „Délután az egyik ló úgy elfáradt, hogy a helyszínen lefeküdt. Egyszerűen pihenni sem volt időnk.” Hihetetlen, mekkora érdeklődést váltott ki a lovaglás másodízben is a résztvevőkből. A lovasok bejöttek az iskola udvarába a játszótérről, mert ott a siklóernyősök mutatványaihoz biztosítottunk helyet. A ponyvás lovas kocsin egész nap csüngtek az utasok. Jól megérdemelt falunéző sétát délután az óvoda dolgozói is tettek. Mire bejárták a községet, az összes népdalt elénekelték, amit csak ismertek. Vidám, szép éneküktől zengett az utca. „A kartali templom tornya, jaj, de messzire ellátszik. Közepébe, a négy sarkába két szál rozmaring virágzik. Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra. Lehajtanám bús fejemet rózsám ölelő karjába…”
Harc az 1-8. helyért
Csak tudnám miért? Miért szeretik Kartalon annyira a focit?!
Szándékosan nem labdarúgás központú sportnapot szerveztünk. Ennek ellenére 10 órától jöttek a fiatalok a kérdéssel, mikor kezdjük a kispályás focit? Kint legyen megtartva vagy a tornateremben? Gyors szervezés után hat csapat jelentkezett játékra. Aszfaltos pályán kezdődött a takarítás, majd a játék. Játékidő: 2x10 perc. Az első mérkőzést játszotta: Aventi-Alkesz FC, végeredmény: 1:3. Második mérkőzés nincs. Nem ér rá a LA VITA, pingpongozik. A VÁGI TEAM szintén. A harmadik sakkozik, a negyedik még szervezi a pedagógus kosárlabdacsapatot. S ez így ment délután két óráig, mire lezajlott annak a legalább 15 féle sportprogramnak nagy része, amelyet megszerveztünk erre a napra.
Két órakor újra indultak a meccsek. Közben elment az Aventi, jött helyette a Szignál. Első mérkőzés, lemegy a második, a harmadik. Közben új jelentkezők: a Képviselőtestület csapata – korban igen erős – a legfiatalabb is 48 éves!
Jó, akkor átszervezzük ismét az egész rendszert. Két mérkőzés lemegy, újabb jelentkezők: Pedagógus csapat, csak előbb megebédelnek. Rendben, újból átszervezzük a sorsolást. Végül a versenyző csapatok száma véglegesen 8 lett: ALKESZ FC, DUZSOLLY, KÉPVISELŐK, LA VITA, TANÁROK, POLGÁRŐRÖK, SZIGNÁL, VÁGI TEAM.
Ha mindenki mindenkivel játszik, az összesen 28 mérkőzés. Mérkőzésenként 10 perccel szorozva az több, mint négy és fél óra. Huszonegy mérkőzésig bírták is a csapatok. Fél hétkor a fáradékonyabbak feladták. Egyedül a Képviselők csapata akart óvni, mert kevesellte a játékidőt. Igaz, az ellenfél vezetett 4:0-ra. Hét órára végül is rendeződtek az erőviszonyok, és kihirdettük az eredményt. A vándorserleget a LA VITA csapata nyerte el.
Bár nem kerültek dobogóra, de véleményem szerint kitűnően szerepeltek a Képviselők. Le a kalappal előttük! Idegenként üdvözölhettük Iklad-Domony-Kartal felállásban a Szignál nevet viselő csapatot és a budapesti VÁGI TEAM-et. Az idő hasznosan, jókedvűen telt el. Reméljük lesz még folytatása!
Néhány szó a játékvezetésről: korrekt, minden befolyástól mentesnek mondható. Ja, kérem, én magam vezettem a színvonalas mérkőzéseket!Blaubacher János, műszaki előadó
Egészségesen két keréken
A sok színes, érdekes és gazdag program közül a kerékpártúrát választottuk. A falu apraja és nagyja, fiatalok és kevésbé fiatalok komolyan vettük a felhívást: „megmozdultunk”! 10 órakor kerékpárra pattantunk és a kartali erdőbe kerekeztünk. Az idő kellemes, napsütéses volt. Szép „libában”, megfelelő távolságtartással haladtunk a célunk felé.
A reggeli fagy már felengedett, a földutak sárosakká, csúszósakká váltak, de kedvünket persze ez sem szegte. Kb. 30 perc múlva kéz- és lábtörés nélkül megérkeztünk az erdei tisztásra. Letelepedtünk, elfogyasztottuk az elemózsiánkat és kortyolgattuk a forró gyümölcsteát, amit a Polgárőrség autója szállított nekünk.
Rövid pihenő után honfoglaló magyar őseink nyomdokaiba lépve, toronyiránt erdei sétára indultunk. A gyerekek szerettek volna vadat látni, de lelkesedésüktől egy vad sem merészkedett elő rejtekhelyéről. Sétálás közben láttunk szénával telt vadetetőt, őzlábat és rókalyukat.
Amikor kissé fáradtan visszatértünk a biciklihez, mi felnőttek (tanárok, szülők, polgárőrök) gyerekkori élménybeszámolót tartottunk, amit a gyerekek szájtátva hallgattak. Tüdőnket friss erdei levegővel teleszívva az iskola felé vettük az utunkat. Hol kerekezve, hol a kerékpárt tolva érkeztünk meg a kiinduló helyünkhöz. Éppen akkor ereszkedett le egy siklóernyős a játszótér közepére. Hogy örült a sok túrázó! Úgy érezték, hogy a tiszteletükre szállt le. Ez az üdvrialgás vetett véget a kellemesen egészséges túránknak.Halmágyi Ferencné magyar szakos és
Remenár László ének szakos tanárok
Gyereksereg madártávlatból
…avagy csoki utalványok a falu légterében
A gödöllői repülőtéren üzemelő RAIR AERO CLUB gödöllői siklóernyősei nevében, nagy örömmel fogadtuk a felkérést, hogy segítsünk a községi sportnapot színesíteni a jelenlétünkkel, és amennyiben az időjárás is lehetővé teszi, bemutatót tarthassunk a siklóernyős repülésről.
Az önkormányzat segítségével sikerült egy közeli földutat, a csörléshez szükséges állapotba hozni, így már csak a megfelelő időjárásért kellett szorítanunk. Szerencsénk volt! A közelgő hidegfront előtt, az időjárás, az utolsó tavaszt idéző, gyönyörű nappal ajándékozott meg bennünket. De talán nem is bennünket, hanem azt a sok-sok gyereket, aki már izgatottan várták a nap eseményeit.
A közeli földúton, csörléssel emelkedtek a pilóták 180-200 méteres magasságba, majd a vontatókötélről leoldva repültek az ideiglenes leszállóhelynek kijelölt játszótérre. Ez nem volt egyszerű! A leszállást nem csak a beépített terület, az épületek melletti magas fák nehezítették, hanem a sok villanyvezeték, és tér közepén magasodó telefonantenna. Az első berepülés tapasztalatait értékelve, a pilóták sorban jelentkeztek a repülésre. Repülési tudása és szerzett gyakorlata alapján mindenki sikeresen, és baleset nélkül teljesítette a repülést. A sikeres leszállásokat a szervezők hagymás-zsíros kenyérrel és teával díjazták, ami nosztalgikus élményeket idézett föl sokunkban. Számunkra is érdekes feladatot jelentett az ajándékutalványok szórása, amellyel sok gyerek számára tehettük emlékezetessé a napot.
Úgy gondoljuk, részvételünkkel sikerült látnivalóval bővíteni a napot, és sikerült sok érdeklődőnek bemutatkoznunk. Bízunk benne, hogy siklóernyős repülésünkre ma még rácsodálkozó gyerekek között voltak a jövő nagy pilótái.Szabó Ernő siklóernyős vezetőpilóta,
RAIR AERO CLUB
Soros egészségterv hírlevél |