SOROS Alapítvány

Soros egészségterv hírlevél
Cím:
„Nem egészen szép név, hogy Gyugy …”, de az ott élők szeretnek álmodozni …
Szerző:
Jelenka György
Szám:
10-11
A hírlevélben lévő
Nevek:
Jelenka György
Intézmények:
Települések:
Gyugy
Tárgyszavak:
konferencia, települési egészségterv, Gyugy
Megjegyzés:
Annotáció:

„Nem egészen szép név, hogy Gyugy …”, de az ott élők szeretnek álmodozni …


Barátsággal köszöntök mindenkit! Jelenka György vagyok, Gyugy község polgármestere.
Nem vagyunk háromszázan most már, tehát egy egészen kicsi községről van szó. Hat évvel ezelőtt, amikor nyugdíjba mentem a termelőszövetkezetből, úgy éreztem, hogy vége van a világnak, már semmire sem való vagyok. Jelentkeztem polgármesternek, megválasztottak, és akkor jött a nagy csodálkozás. Amikor megnéztem a költségvetést, szó szerint összeroskadtam. Úristen! Hát, kellett ez nekem? Az égvilágon semmit nem tudok csinálni! Ez így is történt egy egész éven át, tájékozódtam, figyelgettem, és mivel rájöttünk arra, hogy pénzünk szinte nincs, egyetlen egy lehetőségünk van, a falu szépítése. Elkezdtünk virágosítani, mozgattuk az embereket, a lakosokat.

A Soros Alapítvánnyal úgy kerültem kapcsolatba, hogy először kaptam egy Hírlevelet. Egészségterv, forgattam, nézegettem, ezzel nem sok mindent tudok kezdeni, valahogy ezt ilyen orvos előadásnak gondoltam. Jött a második értesítés, és ott láttam, hogy községek pénzt nyertek a Soros Alapítványtól. Akkor hökkentem meg, hogy ebből mégiscsak lehet valamit profitálni. Elmentem Pécsre, ott volt egy tréning. Ott az előadó mondja, hogy inkább a civil szervezeteket szeretnék a jövőben segíteni, de nincs kizárva, hogy az önkormányzatokat is segítik, de inkább a civil szervezeteket támogatnák. Hazafelé menet pörög a komputer. Civil szervezet egy ilyen pici községben?

Legközelebbi testületi ülésen mondom a társaimnak, hogy alakítsunk egy civil egyesületet, tíz személy kell hozzá, vagyunk hatan, pár lelkes fiatalt még magunk köré veszünk, és egyesület lesz. Szóltunk is pár fiatalnak, próbáljanak egyesületet szervezni. Legközelebbi testületi ülésre jönnek, kiborítanak egy nagy csomó százast az asztalra, ezek a tagdíjak. Ők eldöntötték, hogy az egyesületben tagdíjat kell fizetni, csak jelképes összeg legyen, hogy minél többen jelentkezzenek. Nem vagyunk háromszázan, kettőszáz-kilencven valahányan vagyunk, és száztizenhét tagja van az egyesületnek.

Megválasztották vezetőségüket, munkához fogtak. Legelőször is, hozzáfogtunk pályázatot írni. Ezt megelőzte az, hogy a falu közepén, - nagyon szép, hatalmas dombságon lakunk - egy hatalmas agyagbánya tátongott, abból építették egykor fel a községet. Ezzel kellene valamit csinálni. Körjegyzőségünk van, kijött a műszakvezető hölgy, és mondom, hogy mit szeretnék itt, sportpályát, gyerekjátszóteret. Erre ő mondja, hogy „a Gyuri bácsi ilyen álmodozó típusú! Nem akarom megsérteni, de több millió forint ennek a földnek a megmozgatása és a rendbe tétele!” Arról nem beszélve, hogy nem csak bánya volt, hanem illegális szemétlerakó, ahogy ez Magyarországon lenni szokott. Erre a Környezetvédelmi Minisztérium pályázatot írt ki. Megpályáztuk, és nyertünk 3 millió 800 ezer forintot. Áfástól ez 4 millió 900 ezer volt. Hadd ne mondjam, hogy „földfordulást” csináltunk, csodálatosan szép futballpálya alakult ki, úgy néz ki, mint egy aréna, patkó alakban 4-5 méter széles lelátó, két méter magas földből. Mint egy stadion.

Ezt megcsináltuk, és mindjárt tervezgettük, spóroltunk, rakosgattuk a pénzünket. Közben pályáztunk mi útra is, mert a körjegyzőséghez, Lengyeltótihoz nem egész kettő kilométerre van a mi kis községünk, de körbe kellett menni. Tizennégy kilométert kellett utazni ahhoz, hogy a körjegyzőséget elérjük. Több pályázatot megnyerve hozzáfogtunk az összekötő úthoz. Az egyik szemünk sírt, a másik nevetett, mert az út építésével füstbe ment a focipálya, a gyerekjátszótér, és minden egyéb más tervünk.

Akkor, mint egy mentőangyal, jött a Soros Alapítvány, nyertünk 1 millió 30 ezer forintot. Óriási örömet jelentett a községnek. Hozzá is fogtunk, most úgy néz ki, hogy június negyedikén lesz az átadása.

Ezen felül még, mert pályázatokról kell itt beszélnem, több pályázatot nyertünk. A millenniumi pályázatok alkalmával is beadtuk árpádkori templomunk régészeti kutatásán alapuló feltárását. Nyertünk egymillió forintot!

Még egy dolog, a Soros Alapítványhoz megírtuk a pályázatot, egy fiatalasszony lett az elnöke ennek az egyesületnek, nem dicsekedtem még vele, az lett a neve: „Legyen szebb a mi falunk!” Egyesület. Egy nagyon szép pályázatot csináltunk, nem sajnáltuk rá a pénzt, húsz-harminc színes fotó díszítette az anyagot. A faluban minden, ami szép volt, ami virágos volt, amivel dicsekedni lehet, azt szépen beleraktuk. De kiegészítettük újságcikkekkel is, ami több év alatt megjelent rólunk. A helyi sajtóban, a Somogyi Hírlapban megjelent cikkekkel szépen kidekoráltuk. Addig örültünk is neki, lapozgattuk, olvasgattuk, javítgattuk, tetszett, elküldtük. Dolgozik a területünkön egy területfejlesztési menedzser, aki a pályázatokat csinálgatja, és mondta korábban, hogy nem tud segíteni, mert annyira le van foglalva. Eljön hozzánk, és mutatom a Soros Alapítványhoz beadott pályázatot. Olvassa, mosolyog, „Gyuri bácsi, ezt el is küldtétek?” kérdezte. Mondom, hogy el, miért? „Gyuri bácsi, ez annyira jó, hogy nem lehet abbahagyni, amikor az ember hozzáfog olvasni. Annyira szép, de manapság nem ilyen pályázatokat szoktak beadni. Ez olyan érzelmekre ható, olyan fiatalasszonyos.” Mondom, hát azok csinálták, tényleg az. Utána úgy meg is szeppentünk, hogy a végén ki fognak bennünket nevetni.

Jön a levél a Soros Alapítványtól, szalad a fiatalasszony felém, „Gyuri bácsi nyertünk!” Mondom, mit nyertünk gyermekem? „Az egészet megnyertük, 1 millió harmincat kértünk, annyit kaptunk.” Na, hozzáteszem, mi csak anyagra kértünk, mindent magunk csinálunk, és ez így is van. Az anyagra is sok pénz kellett. Megnyertük. Olvassuk tovább, nagyon szép a pályázat, példaértékű – szó szerint - modell értékű. Rögtön szaladok a menedzserhez, és mutatom neki. Mi történt? Most csinálja a pályázatokat, például a „Borút” pályázatot, gyűjti az újságcikkeket, tele van színes fényképpel a táskája, átvette tőlünk a módszert, és minden pályázaton nyer. Ezt most már szisztematikusan csinálja. Mondja: „Gyuri bácsi, ha valamit neked köszönhetek, akkor ez az”.

Nem azt köszönöm meg, hogy nyert a pályázatunk, és 1 millió forintot kaptunk a Soroséktól, hanem azt, hogy ha én nem megyek el Pécsre, ha én nem kerülök kapcsolatba a Soros Alapítvánnyal, nem biztos, hogy a községben „Legyen szebb a mi falunk” Egyesület alakul. És úgy érzem, hogy ezzel nyertünk nagyon sokat.

Soros egészségterv hírlevél
SOROS Alapítvány