Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Néha csak az ártalom csökkenthető
Szerző:	Szabó András (az összeállítás készítői), Kovács Edit (az összeállítás készítői)
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1999
Szám:	3-4
Oldalszám:	27-28.
A cikkben lévő
Nevek:	Dr. Gáspár Judit
Intézmények:
Települések:	Magyarország
Tárgyszavak:	drog, kábítószer
Megjegyzés:
Annotáció:

vissza a tartalomhoz
NÉHA CSAK AZ ÁRTALOM CSÖKKENTHETŐ

Gyakran van úgy, hogy az ember csak akkor fordul szakemberhez segítségért, vagy addig halogatja amikor már olyan baja támad, hogy egyedül nem bír vele. Van, hogy csupán arra vágyik, enyhüljön a látogatást kiváltó ok, pl. a fájdalom, a teljesítményzavar stb. Ezzel szemben általában az a szakmai szempontból nyilvánvalóan indokolt alapelvárás, hogy meg akarjanak szabadulni a kárt okozó tényezőtől. Akarjanak együttműködni, azaz akarjanak tartósan ártalom nélkül élni a segítséget kérők. Természetesen a terápia kínálta lépések szerint.
Az ártalomcsökkentés szemlélete talán nem véletlenül a kábítószer-problémákkal küzdőkkel összefüggésben bontakozott ki. Hiszen a kábítószereket fogyasztókkal foglalkozó szakemberek munkája sok esetben szinte a lehetetlen megkísértése, amit az érintettel folytatott elhúzódó, szívós, sok sikerrel aligha kecsegtető küzdelem jellemez, amely ugyanakkor elképesztően összetett és megszámlálhatatlan feltételtől függ, amelyben roppant kevés a kapaszkodó, az érdemi kapcsolat lehetősége. Amely ugyanakkor a segítség szempontjából egy sor kötéssel, függéssel jellemezhető, és a valóságos helyzet inkább az, hogy a segítséget kérő önnön helyzetének a rabja, amivel egyedül nagyon nehezen birkózik.

...és, hogy mit tehetünk mi az ártalom csökkentésére?

Semmiképpen sem szeretnénk a szükségesnél bonyolultabbnak mutatni a szituációt, de aki az ártalmak csökkentésére törekszik a maga segítő szerepe szerint, az kifejezetten a körülményeket, a segítséget kérő nyilvánvalóan létező személyes szempontjait veszi figyelembe. Vagyis az ártalomcsökkentés nem valami csodaszer, csupán annak a felismerése, hogy a kábítószer-problémákkal segítséget kérők személyes részvétele, aktivitása nélkül aligha lehet nekik segíteni. A jogi, mentálhigiénés, egzisztenciális vagy kulturális problémák szerencsés esetben kellőképpen belepik a drogok ügyében segítséget kérők élettörténetét. Ezen a ponton továbbgondolva az ártalomcsökkentés szakmai szemléletét, vagyis egyrészt arra összpontosítva, hogy a kábítószer problémával együtt jelentkező különféle diszfunkciók, tehát az ártalmak miként kaphatnának kellő figyelmet, másrészt arra, hogy miként lehetne az ártalomcsökkentés szakmai szemléletét kiszélesíteni azokra a területekre, amelyek a segítséget kérő kliens válsághelyzetét kiváltották. A cél világos, a hiteles terápiás kapcsolat megteremtése és fenntartása, az ártalmak konkrét élményének világosan érzékelhető mérséklésével.
Aki tudomásul tudja venni a tényt, hogy nincs arra reális esély, hogy a segítséget kérő megszabaduljon a kábítószerrel kapcsolatos szenvedélyétől, az valóságosabb kapcsolatra tehet szert és reálisabbá válik a konkrét veszélyek, ártalmak mérséklésének szakmai lehetősége. Bármilyen borzasztóan hangzik is, a mérgezés szintje és módja szelídülhet. És ami mindezt körülveszi, az nem is kábítószer, hanem valami olyan, ami a kábítószernél lényegesebb lehet. Ennek feloldásában mindannyian részt vállalhatunk és ezt mindösszesen azzal érhetjük el, hogy elfogadjuk “társunkat” úgy, ahogy van, anyaggal, vagy anélkül, és első sorban nem abban akarunk neki segítni, hogy olyat csináljon (pl. leszokjon), amit mi jónak látunk, hanem abban, hogy életmódja ártalmai csökkenjenek. Ezzel persze nemcsak az ő ártalmai csökkennek, hanem a környezeté is. “Ha már megelőzni nem tudtuk és gyógyulni nem akar, legalább ne ártson senkinek a kelleténél jobban” – talán ekképpen lehet az ártalomcsökkentés alapelvét megfogalmazni, ami nem azt jelenti, hogy nem kell minden segítséget megadni a leszokáshoz és a reintegráció lépéseihez, de ez a folyamat nem képzelhető el az adott személy aktív közreműködése nélkül.

Mi is az ártalomcsökkentés?

(Az alábbiakban Dr. Gáspár Judit: Az ártalomcsökkentés alapelvei c. írására támaszkodtunk)
Alapvetően kétféle ártalomcsökkentési típust lehet elkülöníteni. Az első típus az, amit külső ártalomcsökkentésnek neveznek, mely az eddig leírt, gyógyulni nem akaró és nem tudó, ám mind a társadalmat, mind önmagát veszélyeztető, krónikus drogossal való foglalkozást jelenti. Az ártalomcsökkentésnek ezek alapján öt célját tudjuk meghatározni, melyeket fontossági sorrendje a következő:
1. Csökkentse a bűnözést – vagyis a békés állampolgár autóinak feltörését, a prostitúciót stb.
2. Csökkentse a társadalom kiadásait – bűnözés-bűnüldözés elképesztő összegbe kerül, túladagolás, öngyilkossági kísérlet, a drogfogyasztás mindenféle egészségügyet terhelő kiadása egyre nagyobb költséget jelent, melyet végül is a békés, beilleszkedett és dolgozó állampolgár erszényéből fizetünk ki.
3. Gyengítse a kábítószerre specializált szervezett bűnözést – magyarán a maffiát – tehát drogfüggőink legkézenfekvőbb bűnözési formáját, a drogkereskedelmet. A függő, vagy kevés pénzzel rendelkező fogyasztók azonnal részeivé válnak e “szervezetnek”. Minél kisebb taglétszámmal működik egy vállalkozás, annál gyengébb és fordítva.
4. Ha az előző három cél megvalósult, sor kerülhet a következő fontolgatásra is, azaz arra , hogy “termeljen” kábítószeresünk, vagyis képes legyen dolgozni, önmagát ellátni, sőt, adófizető állampolgárrá válni.
5. Végül, de igazán nem utolsó sorban cél, hogy jobban érezze magát a kábítószeres.
Az ártalomcsökkentés másik változata a késői ártalomcsökkentési program, mely nagy általánosságban a következő konkrét teendőket jelenti:
a) A kábítószerfüggő fizikai és pszichoszociális támogatása, ellátása. Ehhez szűrésektől (HIV, Hepatitis C mellett szükséges lenne tüdőszűrés, általános májállapot ellenőrzés stb.) a jogi tanácsadásig minden támogató program indokolt.
b) Opiát pótlás, helyettesítés, ami Magyarországon főleg metadon, elvétve Kontramal formában létezik, más helyeken még a Codein-használat is előfordul. A “metadon program” világszerte azt a célt szolgálja, hogy egy hasonló hatást kiváltó anyaggal helyettesítik a különböző opiátokat használók adagjait. A “pótszer” mennyisége idővel folyamatosan csökkenthető, s végül szerencsés esetekben megszüntethető, míg az opiát mennyisége a legjobb esetben is csak szinten tartható. Itt kell megemlíteni a hatalmas indulatokat kiváltó heroin szubsztituáció (helyettesítés, pótlás) kérdését, mely legális, naponkénti intravénás heroin adásából áll, szabályozott keretek között. Az illegális kábítószer használat kiteszi klienseit az ellenőrizhetetlen, igen sok szennyeződést tartalmazó kábítószerek intravénás bevitelének, szemben a bármilyen kémiai formában adott szubsztitúcióval. Az opiát helyettesítésnek, mint minden orvosi beavatkozásnak, bizonyos veszélyei vannak. Érdemes a veszélyeket, “mellékhatásokat” is megfontolni, illetve ezek csökkenését megszervezni.

Cél	Veszélyek
– a pótlás időt ad a motiváció kialakulásához	– motiváció nem alakul ki, kliens bennragad a szubsztitúcióban
– a klienssel a kapcsolat kialakítása és fenntartása	– automatikusan kapja a szubsztitúciót
– a bűnözés csökkentése	– a metadonpiac megjelenésével gerjeszti a bűnözést
– a túladagolás csökkentése	– metadon – túladagolás

c) Tűcsere program. Magyarország különösen veszélyeztetett a közös tűhasználat szempontjából. Ismét felmerül a mellékhatás kérdése, nevezetesen az, hogy a steril tűk és fecskendők hatására nem várható e olyan személyeknél is droghasználat elindulása, akik esetleg távol tartották volna magukat a drogtól. Itt is a program ésszerű megtervezésével lehet minimálisra csökkenteni e veszélyeket.
d) Biztonságos droghasználat oktatása, esetleg a drogok minőségének ellenőrzésével, vagy a droghasználat helyének megszervezésével (pl.: szúrószobák) valósítható meg. Mellékhatás: szúrószoba ismét a felelőtlen intravénás droghasználat elkezdésére veszélyes, amit a másik oldalon ki lehet úgy, védeni, hogy szociális munkások a kapcsolatfelvételt (vagyis a legeslegutolsó pillanatban megtörténő prevenciós munkát) itt végezhetik. Az ártalomcsökkentésnek ezen pontja nagyon jól kombinálható HIV-prevenciós programokkal.
Az ártalomcsökkentés következő lehetősége a korai, vagyis kezdő drogosoknál, vagy a drogfüggésben még nem szenvedőknél alkalmazott ártalomcsökkentési módszerek egyike. Az alapelv itt is ugyanaz. A diszkóba, ha nem tudom megakadályozni a fiatal droghoz nyúlását, és ez a droghasználat kifejezett veszélyekkel is jár, akkor a prevenciós munka részeként a droghasználat aktuális ártalmait tudom csökkenteni. Ilyen módszer például a diszkókban az ingyenes ásványvíz. Melynek részeként módunk van arra, hogy felvilágosítsuk a fiatalt a diszkó drogok használatának aktuális és késői veszélyeiről, vagyis ásványvíz szolgáltatás keretei között ki lehet építeni az első kapcsolatot. Ugyanebbe a kategóriába tartoznak azok a prevenciós írások, tájékoztató füzetek, reklám szlogenek is, melyekben nem a tiltás kerül előtérbe, hanem a reális veszélyek felvázolása, szabad döntésjog meghagyása mellett.
Az összeállítást készítette
Szabó András és Kovács Edit

Parola archívum