Intézmények építése a helyi közösségben

Parola archívum

A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Intézmények építése a helyi közösségben
Szerző:	Gergely Attila
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2005
Szám:	2
Oldalszám:	17
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	helyi közösség, intézmények építése, önszervezés, önalakítás, közösségi részvétel, társadalmi részvétel
Megjegyzés:
Annotáció:

Vissza a tartalomhoz

Intézmények építése a helyi közösségben

(részletek Gergely Attilának a Közösségfejlesztők Egyesülete kiadásában 1991-ben megjelent, 1980-ban írott tanulmányából. Parola-füzetek. Péterfi Ferenc kiemelései. A szerk.)

1.1.1 Minden korszakváltás: kultúra-váltás
„Az ember közvetlen lételemét az a hatalmas alkalmazkodási apparátus alkotja, amely egész eddigi történelmének felhalmozott teljesítménye, s amit kiművelt külső-belső környezetének, röviden kultúrának nevezünk.
Amíg ez a kulturális közeg nem vagy alig érzékelhetően változik, addig létezését jóformán észre sem vesszük. A kulturális szféra mozgástörvényeire - amelyek ha lassabban is, de a mozdulatlannak látszó korszakokban is működnek - csak az egyéni, illetve kollektív feldolgozási képességnél nagyobb sebességű átalakítási folyamatok világítanak rá […]”
„[…] Az egy adott időpontra teljesített kulturális felhalmozás eredményeképpen létrejött alkalmazkodási apparátus "alól" a valóság állandóan tovamozdul. Ha a kulturális felkészültséget társadalmilag kialakított szokások többé-kevésbé összetartozó együtteseinek, más szóval (kultúrantropológiailag értett) intézményeknek a rendszereként fogjuk fel, azt is mondhatjuk, hogy az adott kultúrát kitevő intézmények egy része, legalábbis adott formájában, folyamatosan elavulóban van, míg közben ezeken és más területeken "kulturális hiány", mintegy "intézményi vákuum" keletkezik. Elmondható, hogy egy társadalom életképessége döntő módon azon múlik, hogyan képes elbánni egyébként megállíthatatlanul termelődő műveltségi deficitjével[ …]”

1.1.2. A jelenlegi kulturális átmenet sajátos volta
(G.A. W.E.Moore-t (1963) idézi:
[…] a) A változás állandósul; eltűnik rendkívüli jellege, s a változás hiánya válik feltűnővé.
b) A változás állandósulása egyre kevésbé szorítható vissza a társadalmak vagy az egyének életének viszonylag szűk vagy jól körülhatárolható területeire: a társadalmi újratermelés és az egyéni élet minden területét áthatják.
c) A változás sem időben, sem térben nem elszigetelt, s nem is szigetelhető el többé a változások sorozatban zajlanak és nem balesetszerű válságokként ütnek be, amelyeket a helyreállás viszonylag nyugodt időszakai követhetnek; az egymásra torlódó változások egyre inkább az egész globális rendszeren végigfutnak.
d) Miután a változás mindenütt jelenvaló s következményei is mindenhova elhatolhatnak, kettős forrásból táplálkozik: a közvetlen és a közvetett, a máshonnan indított és a helyileg induló változások kölcsönhatásaikban meghatványozhatják.
e) Az alkalmazott technológiák és társadalmi stratégiák köre gyorsan tágul, s hatásaik viszonylag gyors avulásuk ellenére, illetve ennek következtében is felhalmozódhatnak.
f) A változásoknak az a hányada, amit megterveznek, vagy tudatos újítások következtében áll elő, nagyobb, mint bármikor ezelőtt.” […]

1.1.3 Az intézményépítés meggyorsításának intézményei
A kulturális fejlesztő „…így nem csak betölt bizonyos intézményi hiányokat, hanem a szakadatlan termelődő ilyen hiányok betöltésének folyamatát gyorsítja fel, s ezáltal az egész rendszer hosszútávon vett életképességét javítja […]”
1.1.4 Kulturális fejlesztés a települések szintjén
„[…] Ahol a kultúra a viszonylag statikus egyensúly állapotában van, tehát az egyetlen feladat a már beállított intézmények szinte változatlan, illetve megváltoztathatatlannak tartott, vagy azzá dermesztett puszta üzemeltetése („a rutin uralma...”), ott a kulturális tudatosság szinte teljesen elvész, a szó alaposabb értelmében a kultúrának még a fogalma sem kerül használatba. Az egyes helyi intézmények fenntartásához minimális szaktudásra van csak szükség, működtetésüket egy viszonylag differenciálatlan közösségben szinte bárki átveheti […]”
„[…] A napjainkban jellemzővé váló esetben gyorsuló ütemben következnek be olyan változások, amelyek egyszerűen "gazdátlanok", sőt a többnyire nem éppen jótékony következmények általában előbb hatnak, mintsem a gazdátlanság tudatosulhatott volna. A tudatosulásért általában az azt elindító következményekkel kell fizetni […]”

2. A magyar kultúra néhány sajátossága és a hazai településszintű kulturális fejlesztés tétje
„[…] A kulturális fejlesztés megközelítése egy mélyen dialektikus megközelítés; kielégítően csak ott működhet, ahol a központi és a helyi együttműködése is megfelelően érvényesül. A kulturális fejlesztés a társadalmi szerkezetek és folyamatok „kívülről” és mintegy „központilag” kiinduló tervszerű átalakítására törekszik, de tisztában van azzal, hogy a helyi közösségek életképességének egyidejű fejlesztése, illetve helyreállítása nélkül igazán hatékony átalakulás egyetlen társadalomban sem jöhet létre, enélkül minden átalakítási kísérlet látszateredményeknél reked meg, ha éppen visszájára nem fordul. Ez a felismerés érvényesíti azt az összefüggést, mely szerint tartós változás elfogadható áron, csak úgy idézhető elő az emberek viselkedésében, ha maguk is részt vehetnek annak eldöntésében, hogy mi legyen ez a változás és hogyan menjen végbe. Tehát átalakító munkáját a társadalom önátalakítási, önszervezési képességének növelésére irányítja - saját gyakorlatának megújítására való képessége növelését is ideértve. A kulturális fejlesztő egyszerre külső és belső ágens: egyrészt a tágabb világ átalakulási folyamatainak közvetítője (innen egyik angol nyelvű elnevezése: change agent), másrészt a társadalom érdemi átalakításához nélkülözhetetlen helyi közösségi kezdeményezőerő és cselekvőképesség fejlesztője. A helyi szintű munka a kulturális fejlesztésnek mindenütt szerves része […]”
„Az, hogy a szóban forgó gyakorlatban a helyi közösségek kezdeményezőké-pességének belülről, a közösség saját erejéből való helyreállítására kívülről kiképzett és telepített szervezőkön keresztül, mintegy központilag tesznek kísérletet, jól mutatja, hogy a szervező egyszerre külső változások közvetítője és a feldolgozásukhoz szükséges helyi energiák létrejöttének meggyorsítója […]”

4.1 A hagyományos amerikai közösségszervezés kialakulása és fejlődése
„A közösségszervezés, közösségfejlesztés:
- szervezett és módszeres beavatkozás latens vagy manifeszt társadalmi szükségletek feltárására és kielégítésére, valamint társadalmi problémák ellensúlyozására, illetve megoldására;
- magában foglalja mind az emberek saját életüket érintő közös cselekvésre való megszervezését, mind a célok elérésére szolgáló programok és eljárások kollektív kidolgozását; az ilyen vállalkozás a problémák megoldásának tervszerű megközelítését az emberek problémamegoldó képességének mozgósításával egyesíti;
- gyakorlatát vezérlő sajátos célokat a fenntartó szervezetek értékei, ideológiája és felelőssége jelöli ki; az erőfeszítések hordereje a szolgáltatási hálózatok viszonylag kis méretű módosításaitól a társadalmi intézmények alapvető és hosszú távú megváltoztatásáig terjedhet;
- egészére a problémamegoldási folyamat jellemző. Ez magába foglalja a kiválasztott probléma természetére és dimenzióira vonatkozó tények feltárását, a kérdések megvizsgálását szolgáló kommunikációs struktúrák kiépítését, az alternatív eljárások felvázolását és rangsorolását, az alkalmazni kívánt stratégia kiválasztását, egy alkalmas cselekvési forma kidolgozását, végül az eredmények értékelését és a cselekvésnek a tapasztalatok fényében való módosítását […]”
„A közösségi akcióra való szervezést azzal a feltevéssel kell kezdeni, hogy van a közösségben döntéshozatalra és annak végrehajtására képes erő […]”

Az alábbiakban a civil és közösségi részvétellel kapcsolatos szegvári műhelymunka eredményeit ismertetjük. Három kérdésünk volt - három csoportunk lett:
1. Milyen feltételei vannak a közösségi részvételnek?
2. Mi akadályozza a társadalmi részvétel fejlődését?
3. Mi segíti a társadalmi részvétel fejlődését?

Miután a csoport tagjai alaposan átbeszéltek egy kérdést, megkapták egy másik csoport kérdését és az addig megszületett gondolatokat. Végül minden csoport töprengett minden kérdésen. Íme az eredmény:

1. Milyen feltételei vannak a közösségi részvételnek?
· Az identitáskeresés erősítése Lokálpatriotizmus
Családi, baráti, társas, szomszédsági kapcsolatok minősége; érték-(minta)-átadás; a demokrácia megélése; a közösség múltjának, jelenének ismerete, jövőkép.

· Érintettség
Tudjon róla a döntéshozó, és az is, akit érint a döntés.
Közös célkitűzés tervezés (önkormányzat + civil szervezetek + lakosság) A „helyibe” való befektetés a „helyiben” térül meg. A motiváció kimondása, vállalása, közössé tétele.

· Kulcsemberek
Megtalálása, összefogása, felkészítése a mozgósításra.

· Párbeszéd KÖZÖS TERVEZÉS
- közösségi ügyek közös feltárása;
- lokálpatriotizmus, kötődés;
- új identitás keresése, szükség van mítoszokra, hagyományokra, de a jó gyakorlatok átvételére is;
- cselekvés - kellő motiváltság alapján;
- gazdag helyi kapcsolatrendszer;
- bizalom egymás és az intézmények iránt;
- szolidaritás;
- kilépni a szerepekből;
- ne a politikai megosztottság mentén szerveződjünk - helyi ügyek!;
- a közösség ne ruházza át a beleszólás/képviselet jogát a képviselőkre;
- a demokratikus társadalom működésének ismerete;
- a három szektor szerepeinek és működésének ismerete;
- informáltság;
- közösségi szemléletű képzések;
érdekképviseleti szerveződések, érdekvédelem; - kit mennyi impulzus ér, meg van-e szólítva, ő van-e megszólítva?
- közös gyűjtés közös élmény, önkormányzat + civilek, lakosság + helyi üzletemberek KÖZÖSEN tűzzenek ki célokat, tervezzenek;
- a terveket lehetőleg helyi szakemberekkel valósítsák meg;
- tudjunk örülni a kis lépéseknek, és tudjuk azt kommunikálni is;
- be kell(ene) tartani szabályokat a társadalmi részvételben is;

2. A társadalmi részvétel akadályai
- szervezetlenség;
- megfelelő tájékoztatás hiánya;
- felelősségvállalás hiánya;
- paternalisztikus szemlélet;
- nincs hagyománya a társadalmi részvételnek, nincs minta;
- félelem kiszolgáltatottság, bizalmatlanság;
- szomszédsági kapcsolat hiánya;
- iskolázatlanság;
- kirekesztettség;
- közösségi szocializáció hiánya;
- az ügyeket nem érzik sajátjuknak a lakosok;
- tájékozatlanság az alapvető állampolgári jogok és kötelességek vonatkozásában;
- túlbürokratizált az életünk;
- a generációk közötti értékrend különbözősége;
- az emberi kapcsolatok értékvesztése;
- véleményformáló személyek hiánya;
- a média elterelő hatása - befolyásolás;
- közösségi infrastruktúra hiánya - KELL EGY (KÉT) HELY!;
- kevés a részvételt segítő civil szervezet;
- az állampolgárok nem ismerik fel, hogy ők maguk a források;
- rövidtávú szemlélet;
- a települési szervezetek ellenérdekeltsége;
- laikus és szakértő közt nincs párbeszéd (eltérő nyelvezet);
- szabadidő hiánya;
- önkormányzat „bezárva” (rövid hivatali idő);
- civil, közösségi részvételt segítő intézmények hiánya
- akadálymentesítés hiánya;
- közösségi hagyományok, RITUÁLÉK hiánya;
- a magányos szuperhős mítosza;

3. A társadalmi részvétel fejlesztése
JÓ PÉLDÁK BEMUTATÁSA
- a potenciális résztvevőknek (akik épp egy problémával viaskodnak);
- a döntéshozóknak;
- a nyilvánosságnak (közbeszéd);

A RÉSZVÉTEL OKTATÁSA - DEMOKRÁCIAKÉPZÉS
a, formális - iskolarendszeren belül
- személyiségfejlesztés;
- rendhagyó órák;
- gyakorlati munka a közjóért (általános és középiskolában);
- felsőoktatásban és a pedagógusképzésben;

b, iskolán kívüli felnőttképzés
- döntéshozóknak követelménnyé tenni;
- munkahelyi vezetőknek;
- civil képzéseken, pl. a települési gyermek-ifjúsági önkormányzat; ifjúsági képzéseken, pl. diákújság, diákrádiós képzések;

A RÉSZVÉTELT FOKOZÓ SZAKMAI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS BIZTOSÍTÁSA
- a Közösségi Támogató Hálózat kiterjesztése** Közösségi kezdeményezéseket támogató szakmai hálózat, www.kka.hu ;
- kiadványok, tapasztalatcserék, szakmai tanácskozások stb.

A HELYI CSELEKVÉS TÁMOGATÁSA
- megkérdezni az embereket, személyes megszólítás;
- merjünk feladatot bízni a közösségre;
- saját, meglévő értékek, tudás előhívása, számbavétele;
- világosan fogalmazni, miben számítunk az emberekre;
- közös és konkrét feladatmeghatározás és feladatmegosztás;
- a nyilvánosság szélesítése;
- hozzáférni az információkhoz;
- tematizálni a közbeszédet;
- diákönkormányzatok gyakorlati felkészítése, iskolai közösségi élet szervezése;
- diákújságírás erősítése;
- település gyermek/ifjúsági önkormányzatok létrehozása, segítése;
- közösségi terek megteremtése;
- az iskolák megnyitása a közösség számára;
- a „részvétel” oktatása a vezetőképzésben munkahelyi demokrácia;
- vetélkedők, közösségi sportesemények segítése;
- a döntéshozók és elméleti szakemberek képzése;
- filmek a részvételről
- több független, helyi média (helyi újság, rádió, TV);
- lakossági (és nem csak önkormányzati!) település- kapcsolatok;
- az idősek, elesettek, szegények, iskolázatlanok bevonása;
- átlátható viszonyrendszerben dolgozzunk!

* Közösségi kezdeményezéseket támogató szakmai hálózat, www.kka.hu

Parola archívum